A nagyméretű, mindösszesen hét kemény és igen vastag (fülecskés) lapból álló két könyv igazán gyermekbarát: nem kell attól tartanunk, hogy lapjai elszakadnak, lekerekített sarkai sem sértik fel kezüket, betűi, képei jól olvashatóak-láthatók. A fülecske első lehúzása kicsit nehézkes, de aztán simán jár, és valóban feltűnnek a magyar alatt az angol megfelelők. A lapok érdekessége, hogy a bal oldalon látható nagy kép elemei köszönnek vissza (részben) a jobb oldalon, kicsiben. Alattuk azonban, az adventi kalendáriumokhoz hasonlatosan, kis ablakocskákban magyarul olvasható a képen ábrázolt tárgy, személy stb. neve, alóluk egy mozdulattal egyszerre elővarázsolható valamennyi angol megfelelője helyes írásmóddal és fonetikus kiejtés szerint is. A kiejtés ilyetén írása sok vitás kérdést vet fel általánosságban, ekként, természetesen, ez a kiadvány sem lehet kivétel: valóban dö a the?
Hogy az Otthon című kötetben miért épp azok a tárgyak-szavak (pl. aktatáska, újság) szerepelnek, amelyek, az nem egészen érthető, miként az sem, miért ír halmazokat jelölő fogalmakat (bútor), ha két szekrényt ábrázol, vagy miért kandallót rajzol, ha alatta a tűzhely szó szerepel… ami viszont a kályha képe alatt lenne helyén, de ott konyhai tűzhelyet látunk. S ha már mosdókagyló van a fürdőszobában, lehetne vécékagyló is toalett helyett, már csak azért is, mert ez a szó öltözéket is jelent, ráadásul nem is magyar. Ugyanitt a nagy képen nincs mennyezet, de a kicsin igen – az „ürdőköpeny” mellett. A Hálószobában a tárolóláda szó felett csinos hajóláda rajza, fölötte nem sokkal ruhásszekrény helyett ruhaszekrény felirat egy inkább sublótszerű , mint szekrényszerű szekrény alatt.
„A világ körül” című kötet hét lapja is esetlegesnek tűnhet föl: hol a tanyán vagyunk, hol afrikai szavannán, de ez
nem gond: a gyerekek képzelőereje végtelen, és ha ide kell kézbesítenie Béni postásnak és Tipitopi segédnek a
levelet, akkor nincs mit tennünk. A város oldalán látható egy zebra, ami gyalogosátkelő lenne (helyesen írva), nem
gyalogos átkelő, mert az egy gyalogló ember (helyesen írva). Világnyelvek, kis nyelv: óvjuk, kiejtését, helyesírását!
Ugyanitt fedezem fel, hogy – a Magyar Helyesírási Szótár szerint is, sajnos – magyarrá vált szupermarket kiejtése
angolul (is) szupermarket (fog ez menni!), csak írása supermarket (azért nem egy könnyen)…S hogy kukának
nevezik-e a fedetlen szemetesvödröt – ezen még gondolkozom.
A rajzokkal Marco Campanella adja fel a leckét: valószínűleg megint csak a felnőtteknek. Egyik-másikat csak azért
ismerem fel, mert alatta olvasható, hogy mit is kell látnom, bár igaz: a homokot lerajzolni nem könnyű. De
felhőkarcolót talán igen…
A két könyvet szép és hasznos ajándéknak véli a vásárló: és nem téved, mert miközben tényleg megtaníthatunk
egy-egy szót valamilyen kiejtéssel, rábökve egy-egy képre, még felnőttes gondolatokat is ébreszt bennünk
mindkettő világról, nyelvekről, helyesírásról, képekről, rajzokról, amin aztán törhetjük a fejünket a következő képes
gyermeknyelvkönyv megvásárlásáig.
(Béni angol könyve „Otthon” és „A világ körül”, írta: Anna Casalis, Ventus Libro Kiadó, 2010)