(Medvegy Gábor / TASZ) Radnóti Ákos érzékeny a kritikára, pedig közszereplőként tűrnie kellene. (A nyitó kép forrása: radnotiakos.hu/rovid-programbemutatas)
A most 40 éves Radnóti Ákos sokoldalú politikusa Győrnek: életrajza szerint ugyanazon évben – 2014-ben – lett az Idősügyi Tanács elnökhelyettese, mint a Városi Diákfórum önkormányzati delegáltja. No, és persze, a város alpolgármestere, ezt a tisztségét pedig Borkai Zsolt dicstelen távozása után is megtarthatta. Az új városvezető, Dézsi Csaba András szerint Radnóti „fiatal, dinamikusan dolgozó politikus”, ám a jelek szerint a kritikatűrő képessége messze alatta marad munkabírásának.
Az alpolgármestert néhány napja az hozta ki a sodrából, hogy nem adta meg mindenki a kellő tiszteletet Orbán Viktornak. Radnóti a hivatalos, politikusi közösségi oldalán megosztotta a miniszterelnök egyik bejegyzését, majd – Facebook-profiljuk közreadásával és a magyarságuk megkérdőjelezésével – pellengérre állította azt a két állampolgárt, aki azzal követett el gondolatbűnt, hogy nevető fejecskével merte illetni a kormányfő eredményeit.
El tudjuk-e képzelni ezek után, hogy mi jár annak, aki a választási kampány hevében egy fasznak meri nevezni Radnóti Ákost, még csak nem is a politikus Facebook-oldalán, csak egy ismerőse bejegyzésére reagálva?
Most már el tudjuk képzelni: első fokon három év próbára bocsátás.
Ügyfelünk, B. Zoltán szereti elmondani a véleményét közéleti kérdésekről. Elmondása szerint több helyi, hatalomhoz közeli sajtóorgánum Facebook-oldaláról kitiltották már, mert kérdéseket tett fel.
Például itt volt ez az Adyváros felirat, amit Radnóti Ákos Borkaival adott át és hétmillió forintba került. Én megkérdeztem, hogy amikor a feleségemnek én vittem a szülészetre a wc-papírt és véres lepedőn szült, nem lett volna jobb helye a hétmillió forintnak egy Adyváros-feliratnál? Erre elég sok hasonló hozzászólás kezdett jönni, ezért letiltottak. Annyira próbálják lehalkítani az ellenvéleményeket, hogy már kérdést se tehetek fel
– magyarázta B. Zoltán. Arra viszont végképp nem számított, amikor leírta a véleményét Radnótiról, hogy az el fog jutni az alpolgármesterhez.
Én egy ismerősömnek reagáltam, aki megosztott egy írást, hogy „hagyd, ne foglalkozz vele, ez egy fasz”. Ennyi történt, de itt Győrben vannak, akik megnéznek mindent.
Radnóti Ákos ügyvédje, az emlékezetes adriai hajóútról ismerős dr. Rákosfalvy Zoltán feljelentést tett az alpolgármester képviseletében. B. Zoltánt tanúként hallgatták ki a rendőrségen.
Azt se tudtam, sírjak vagy nevessek, amikor megtudtam, miről van szó. Mondtam a rendőrnőnek, hogy nem értem, mit keresek itt egyáltalán. Megkérdezte, hogy azt a hozzászólást én írtam oda? Erre azt válaszoltam, hogy igen, én – ott van mellette a fejem, most mit vitatkozzak? De ha tudom, hogy emiatt én vádlott leszek, akkor nem mondok semmit.
Ezután kapott idézést, hogy jelenjen meg a szombathelyi bíróságon, ahová azért került az ügy, mert a győri járásbíróság elfogultságot jelentett. Magánvádlóként az alpolgármesternek is ott kellett lennie a tárgyaláson – nem csak Zoltánén, mert ügyfelünk szerint aznap még Radnóti három másik hasonló ügyét is tárgyalták ugyanott.
Először békéltető tárgyalásra került sor, ahol, mint Zoltán felidézte, az alpolgármester arról beszélt, hogy ő mi mindent köszönhet neki győri lakosként. Ügyfelünk hajlandó lett volna bocsánatot kérni azért, mert nem vette észre, hogy nyilvános volt az a bejegyzés, amihez hozzászólt, de Radnóti Ákos ezt nem fogadta el.
Én azt gondolom, hogy ha rám mondja valaki, hogy fasz, akkor visszakérdezek, hogy ne haragudj, de miért gondolod ezt? Beszéljük meg, még az is lehet, hogy megváltoztatom a véleményed. Ha a csodálatos stadionjainkban egy focimeccsen a bírónak kiabálnak, hogy mit csinálsz, te fasz, akkor jelentsen fel több száz embert? Álljon már meg a menet, én nem loptam, nem csaltam, nem csináltam semmi rosszat
– mondta Zoltán, aki az eredménytelen békéltető tárgyalás után fordult hozzánk, TASZ-hoz.
Muszáj volt olyan segítséget találnom, akik ugyanúgy látják, hogy igazságtalan, ami folyik.
Ügyvédünk,dr. Hüttl Tivadaraz elsőfokú tárgyaláson elhangzott védőbeszédében arra hívta fel a figyelmet – az Alkotmánybíróság egy korábbi határozatával összhangban –, hogy a közügyek megvitatásának határát akkor lépi át valaki, ha véleménynyilvánítása az emberi természet legbelsőbb köreibe hatol, öncélúan támadva a személyiség és az identitás lényegét alkotó vonásokat. Ebben az esetben nem igazolható, hogy ilyesmi történt volna, ügyfelünk valóban trágár, de kritikai élű megjegyzést tett az alpolgármesterre, közhatalom-gyakorlói tevékenységét célozva. A cikk, amihez Zoltán hozzászólt, azt kifogásolta, hogy a fiatal politikus – a szerző álláspontja szerint – a nyugdíjas választókat befolyásolta az önkormányzati választás előtt azzal, hogy az Idősügyi Tanács keretében ingyenes koncertet szerveztek. Mindez közügy, és ezzel kapcsolatban a kritikát – a felfokozott kampányidőszakban különösen – Radnóti Ákosnak tűrnie kell.
A bíró ezzel nem értett egyet és három év próbára bocsátotta Zoltánt. Az elsőfokú ítélet azonban nem jogerős és bízunk abban, hogy másodfokon felmentik ügyfelünket.
Egyszerűen nem hiszem el, hogy Radnóti Ákos az én ismerősöm oldalán a kommenteket nézegeti. Nincs jobb dolga, minthogy ilyen pitiáner szar dolgokkal foglalkozzon? Azt is mondta, hogy ő egy csomó ilyen eset fölött szemet hunyt! Mindjárt sírok, ilyen isteni nagyságokban van ő, hogy megbocsájthatna nekem, mint halandónak? Nekem attól még nem lesz nagy ember valaki, hogy öltönyben, szentelő pappal, nyolc fényképezőgéppel elültet egy fát. Én is ültetek fát gumicsizmában, csak engem közben nem látnak. Meg lehajolok a hajléktalanhoz, aki télen a fagyban összeesett és nem posztolom, hogy ott vagyok és segítek
– mondta ügyfelünk, aki most már különösen figyel arra, hogy amit kommentel, az ne legyen nyilvános, csak az ismerősei olvashassák. De ez pont azt korlátozza szerinte, hogy másokhoz is eljusson az információ.
Én nem csak a magam igazáért küzdök most. Van egy kétéves kislányom és nem szeretném, hogy ilyen világban éljen, hogy ne mondhassa ki a véleményét és ne beszélhessen nyugodtan.
Már öt éve jeleztük: komoly aggodalommal figyeljük, hogy egyre nagyobb kockázatot kell vállalniuk azoknak a közéleti kérdésekben megnyilvánuló polgároknak, akik politikusokat kritizálnak. Amellett, hogy jogi képviseletet nyújtunk számukra, kampányunk is volt „PolitiKuss” címmel és szabályozási koncepciót dolgoztunk ki, hogy ne lehessen becsületsértés és rágalmazás miatt büntetőeljárást indítani, a közhatalmat gyakorló személyek pedig polgári pert se indíthassanak a hivatalos tevékenységükkel összefüggésben megfogalmazott kritika miatt. Ezek a céljaink azóta sem változtak: szerintünk egy közszereplőnek tűrnie kell az erős kritikát, mert a hatalom ellenőrzése válik nehezebbé azzal, ha a véleményt nyilvánítóknak sérelemdíjaktól, jogi költségektől vagy akár büntetőeljárástól kell tartaniuk.