Sorozatunkban már említettük Bocskai Istvánt (1557–1606), akinek kőbe vésett alakja a protestánsok genfi szoborcsoportját gazdagítja. Magyarország és Erdély fejedelmének emlékét azonban hozzánk sokkal közelebb is megtaláljuk, mégpedig Bécsben, a Burgban található Schatzkammerben. Ez a Bocskai-korona, amelyet I. Ahmed török szultán adományozott a hajdúk letelepítőjének. (A nyitó képen a bécsi Hofburg.)
A felségjelvényt több mint négyszáz éve őrzik a császárvárosban. A történet a Bocskai István által vezetett szabadságharc idejére nyúlik vissza. A gazdag magyar főnemes – feladva addigi „németes” kapcsolatait – a másfélszáz éves török uralom által nem érintett országrészeket dúló császári csapatok ellen fordult, 1604 végén Kassát is elfoglalta.
Bocskai 1605-ben további diadalokat aratott, áprilisra fennhatóságát kiterjesztette a felvidéki bányavárosokra, az ellenséges hadakat a Komárom–Érsekújvár–Pozsony vonalig vetette vissza. A székelyek még abban az évben Erdély fejedelmévé választották, amit a medgyesi országgyűlés meg is erősített. Ettől kezdve viselte hivatalosan, a magyar törvények szerint is az Erdély és Magyarország fejedelme és a székelyek ispánja címet.
Ennek hatására a török szultán Bocskait Erdély fejedelmének és Magyarország királyának ismerte el, amit fejedelmi jelvények adományozásával nyomatékosított. 1605. november 11–12-én Rákosmezőn hősünk találkozott is a török nagyvezírrel, Lala Mehmed pasával, aki bíborszínű, cobolyprémes, arany és ezüst szálakkal átszőtt palástot adott rá, és aranyhüvelyes karddal övezte fel.
A koronát is átnyújtották, ám felülkerekedett a fejedelem realitásérzéke: a jelvényeket csak figyelemre méltó ajándéknak tekintette. A koronát Bocskai István fejére helyezték ugyan, de ő nem viselte, hanem a kassai fejedelmi udvarban helyezte el azzal, hogy: „Az Koronát is, kit nekünk Török Császár adott, hagyjuk az Ország Tárházában, úgy, hogy Fejedelemségről Fejedelemségre maradjon, és annak kezén tartassék, aki az Ország Ura lészen, avval a köves szablyával együtt, amelyet adott véle.”
A szultáni kincstárból származó, 1,8 kilós, 23,5 centiméter magas fejék vert aranyból készült; eredetileg egy keleti egyházi-fejedelmi mithra volt, talán az utolsó bizánci császár tulajdona. Szerkezetileg két részből áll, az alsó abroncs koronából és a kupolából. Amikor kilenc évvel Bécsbe megérkezése után ott leltárba vették, így írtak róla a nyilvántartás munkatársai:
„Egy erdélyi egész arany korona. Persa munka, melyet eredetileg a török császár adományozott Bocskainak, és Thurzó György palatinus szállított őfelségének 1610. október 6-án. Van rajta 32 kicsiny és nagy türkisz, 92 rubint, 64 smaragd, 22 rubin pallasz és 282 gyöngy. A tetején nagy smaragd. Az egész kettős tokban”.
Bocskai az átadás utáni évben, 1606-ban meghalt, egy esztendőre rá egy korábbi rendelet alapján II. Mátyás Bécsbe szállíttatta a koronát, mint a magyar királyt megillető felségjelvényt. (Az 1606-ban megkötött bécsi béke értelmében, egy 1609-i országgyűlési törvénycikk rendelkezése szerint kellett a koronát a császári kincstárnak átadni.) Bár amikor az I. világháború után felbomlott az Osztrák–Magyar Monarchia, először a román állam fordult Ausztriához, hogy szolgáltassa ki neki a koronát, arra hivatkozva, hogy Bocskai erdélyi fejedelem volt, Erdély pedig immár román fennhatóság alatt áll.
Budapest viszont azzal érvelt, hogy Bocskai nem mint erdélyi fejedelem, hanem mint leendő magyar király kapta azt. Az osztrákok salamoni döntése alapján egyik félnek sem adták ki a koronát. Ma is a bécsi Kunsthistorisches Museum kihelyezett részlegében, a kincstárban szemlélhetjük meg Bocskai török fejékét.
Legutóbb 2011-ben Szőcs Géza akkori kulturális államtitkár a 168 Órának úgy nyilatkozott, hogy a kormány több tagja – köztük ő is – visszahozatná Bécsből a Bocskai-koronát, és a fejedelem egykori szűkebb pátriájában, a Hajdúságban, Debrecenben szeretné elhelyezni. Szőcs az elképzelést azzal indokolta, hogy „Erdélyben a Bocskai-korona… csaknem egyenértékű a Szent Koronával”.
Bécs egyébként is bővelkedik magyar történelmi emlékekben. A kincstárban (Hofburg, Schweizerhof) csodálhatjuk meg a Budapest város ajándékaként Rudolf trónörökös és Stefánia hercegnő esküvőjén átadott, rubinnal, opállal és briliánsokkal díszített ékszereket, s ott látható az a török eredetű kard is, amelyet pozsonyi koronázásakor Mária Terézia hordott. Nagy Károly király színarany kardja, amely alakjára nézve a honfoglalás kori magyar szablyákhoz hasonló, sokak szerint Árpád fejedelem – esetleg édesapja, Álmos – kardjával azonos, s csak a 11. század közepén került Németországba. Az egyházi kincsek között figyelemreméltó Szent István erszénye, Nagy Lajos aranyozott – a magyar, az Anjou- és a lengyel címerrel díszített – keresztje és számos magyar misekehely.
Fotók: Wikipédia