Isaac Levi, az Energia- és Tiszta Levegő Kutató Központ oroszországi és európai energiapolitikai elemzője.

Szűk körben tartott előadáson vehetett részt Csernyánszky Judit a CEU-n, ahol politikusok, közgazdászok, elemzők és kutatók vitatkoztak a témában. A téma pedig a magyar–szlovák energiapolitikát bemutató felmérés volt, és nagy meglepetéssel szolgált. A beszélgetést követően e sorok szerzője az egyik előadóval beszélgetett. Azzal a kérdéssel kezdte a szerteágazó témát, hogy lehetséges-e az EU által most véglegesnek tetsző, minap megszabott 2027-i határidő megtartása? Tudja-e teljesíteni a magyar kormány azt az uniós kérést, amire már szinte valamennyi tagállam nagyrészt képes volt, azaz: váljék le az orosz energiaforrásról.

Ismeretes Magyarország – a szlovákokkal együtt – haladékot kapott e lépés megtételére. Azóta viszont, nemhogy mérsékelték volna, hanem sokkal inkább növelték az Oroszországtól vásárolt energiahordozók mennyiségét. Másodjára tolta ki Brüsszel az orosz energiától történő függőség felszámolását, legutóbb 2027-re.

Isaac Levi, a CREA, az Energia- és Tiszta Levegő Kutató Központ oroszországi és európai energiapolitikai szakértője, elemzője mondja el véleményét:

– Igen, határozottan. Sőt még Szlovákia is, nem csak Magyarország. A legfrissebb kutatásaink azt mutatták ki, hogy 2027-re mindkét ország függetlenedhetne az orosz energiabeszerzésektől. Hisz milliárdokkal többe kerül ez mindkét országnak, amellyel az orosz gazdaságot támogatják.

– Sőt, hamarabb is leválhatna mindkét ország az orosz energiáról – folytatja Levi. – Példaként Bulgáriát említhetem: Szófia szintén kapott halasztást, holott a balkáni ország több mint 70%-ban függött az orosz forrásoktól. Az egy év haladék idején tovább növelte orosz vásárlásait, elérte a 93%-ot. Majd elkezdtük tanulmányozni az ottani helyzetet, s korrupcióra derült fény. A kormányon belül találtunk Lukoilhoz vezető megvesztegetési szálakat, s amikor ez a tudomásukra jutott, szinte egyik napról a másikra elszakították a szálakat Oroszországgal, 90%-ról gyakorlatilag a nullára redukálva a beszerzéseket. Onnantól kezdve nemcsak a nyersolaj, de a benzinkutak árai is elindultak – lefelé! Hasonló jegyeket véltünk felfedezni a régióban önöknél és a szlovákoknál is.

– Tehát akár Magyarország is leválhatna, sőt…

– Sőt, azt találtuk, hogy a kedvezmény, amiben a kormány részesül az orosz olaj- és gázvásárlásakor, annak hasznát nem élvezi a fogyasztó. Az elmúlt két évben 2000 millió euró profitra tettek szert a magyar közvetítő cégek, amelyek az orosz vásárlásokat a kormánnyal egyeztetik.

– A MOL itt bekúszik a képbe?

– Az orosz cégek és a MOL közötti közvetítők bevételeire vonatkozik ez az adat. Azonban feltehetően ebből a MOL és a kormány is lefölözi a maga részét. Kiszámoltuk ugyanis, hogy az orosz nyersolajvásárlás háború előtti 61%-os mértéke Magyarországon az elmúlt 3 évben 86%-ra emelkedett. Magyarország és Szlovákia együttesen 5400 millió euróval támogatta meg az orosz hadigazdaságot. Ami az adóbevetelekből áll össze, s ennek az adóbevételnek a több mint 80%-át a az orosz energiabevételek adják. Tehát a Kreml alapvetően az energia-eladásokból finanszírozza a háborút.

– Előadásában viszont azt láttuk az ábrán, hogy a fogyasztók nem számítanak. Miért is nem?

– Elemzésünk szerint a MOL bevétele úgy növekedett 30%-kal az utóbbi időben, hogy miközben a beszerzésben részt vevők előnyt élveznek, aközben a fogyasztókra terhelt ár az orosz kedvezmény ellenére még 5%-kal magasabb is az EU eladási árának az átlagánál.

 – Ugyanakkor nekünk azt harsogják, hogy miután olcsón szerzik be az orosz energiaforrásokat, a felszámolásuk azt jelentené – ha az EU politikája azt megkövetelné –, hogy a megszűnnék magyar lakosság rezsikedvezménye. Ezzel kampányol az Orbán-kormány az elmúlt évtizedben.

– Mi nyomon követtük a Barátság vezetéken áramló energia útját és az áraikat – Magyarországon, Szlovákiában és Csehországban is. Ebből derült ki az is, hogy az orosz import jócskán megnövekedett a háború óta, és a beszerzési előnyöket a lakosság nemcsak nem élvezi, hanem még drágábban is kapja meg az uniós átlagárnál.

– A tendenciából arra lehet következtetni, hogy nem lesz változás, mert a kormány egyfolytában az EU-t támadja, nem zavarják az orosz barátságát megbélyegző kritikák.

– Erre az EU-nak úgy kell válaszolnia, hogy mindenki számára kötelezően írja elő a 2027-i határidő megtartását, amikortól véget vet minden, kivételt képező ország az orosz eredetű energiák vásárlásának. A következő lépés az kell legyen, hogy megköveteli minden országtól a leválás nemzeti menetrendjét. Különben jönnek azokkal a kifogásokkal, hogy a nyersolaj hazai finomításának feltételei nem megfelelőek, csak az orosz nyersanyaghoz alkalmasak a finomítóüzemek. Arra is hivatkoznak, hogy nincs kapacitásuk új vezetékek kiépítésére. Ezt is megalapozatlan kifogásnak találtuk, mert a meglévők átállíthatók az új beszerzési útvonalakra is.

– Tehát egyelőre nincs közvetlen tiltás…

– Nincs, sajnos, sőt, mint ismeretes, az orosz cseppfolyósított földgáz (LNG) kanyargós hajózási útvonalakon – aminek nyomon követése nem egyszerű – Európába is érkezik. Ennek a tiltására is szükség lenne. Tavaly 12%-kal nőtt az EU országaiba érkező orosz LNG-import – Spanyolország, Francia-, Hollandia és Belgium kikötőiben, azonban ezek nem feltétlenül állnak meg a szállítási célországban. Ennek is az az oka, hogy az EU csak javaslatot fogalmazott meg a tilalomra, s nem kötelező érvényű jogszabályt. Már csak azért is, mert az oroszok már 2050-re vonatkozó stratégiájukban a gázt LNG-vel akarják fölváltani.

– Vannak önnek esetleg információi arról, hogy miért ragaszkodik a magyar kormány az orosz energia-beszerzésekhez?

– Az első nyilvánvalóan a politikai akarat hiánya a diverzifikáció felé. Másrészt: a kedvező árból a kormányon belüli személyek is leszedhetik a maguk hasznát. Becsléseink szerint 2022–24 között az Orbán-kormány és a MOL mintegy 1,7 milliárd eurót zsebelhetett be. Az egyéni érdekeken túl pedig, ahogy említettem, ott vannak még a közvetítő kereskedő cégek a maguk profitjával.

– A gázimportnál valamivel jobb a helyzet, mert ott legalább 5 és fél százalékkal esett a vásárlás Magyarország és Szlovákia forgalmában, ám az EU tagországainál 81%-kal. Ég és föld a különbség!

– Ön milyen alternatívát lát, ami teljesíthető is Magyarország számára?

– Az Adria-vezetéken keresztül nemcsak az útvonal megoldott, de a belső használati igényeket is tökéletesen ki lehet elégíteni. Horvátországon keresztül be lehet szerezni nem orosz olajat, ami részben már működik is kazah, azeri, amerikai, norvég, észak-afrikai energiahordozó formájában. Csehország ezt már meg is tette, és gyakorlatilag függetlenedett az orosztól. Ami a gázt illeti: a tenger menti országok közvetítésével számos LNG-lehetőség adódik.

– A jelenlegi magyar kormány viszont 30-40%-os áremelkedéssel fenyegetőzik, illetve félemlíti meg a lakosságot – ami persze nyilvánvalóan külpolitikai érdeke.

– Azt gondolom, nagyon minimális áremelkedést hozhat az LNG előállítása, de még akkor is jobban megéri ezzel számolni, mint azzal az orosz gázzal, ami elég nyilvánvalóan a politikai befolyásolás eszköze is, adott esetben nemzetbiztonsági kérdés, és nem utolsósorban az ellátás bizonytalanságával is járhat. Mint ahogy előfordult ez Ukrajnával nemegyszer. Illetve 2022 nyarán az EU országaival is, ami 800 milliárd eurójába került a közösségnek. Ahogy azt a demokrácia-központunk is elemezte, politikai zsarolás áldozata is lehet az orosz függőségben lévő ország. A Kreml forgatókönyvéhez kell igazodnia, különben nincs energia.

Az újságíró megjegyzése: az Orbán-kormánnyal semmi esélye Magyarországnak bármilyen energiapolitikai váltásra. Ehhez is, mint a demokrácia újjáépítéséhez – rezsimváltásra van szükség.

Az angol Isaac Levi mellett a tanulmány további aspektusát Csvetomir Nikolov bolgár szakértő ismertette a Political Capital által szervezett eseményen. Ő például felhívta a figyelmet arra, hogy a magyarok oroszgáz-függősége és fokozatos bővítésének nem titkolt célja a nyugat-balkáni és bolgár piac lenyúlása is. Mert ahogy kollégája említette is, orosz cseppfolyós gázt a franciák és a spanyolok is tetemes mennyiségben vásárolnak. A Kreml ezért ragaszkodik a Török Áramlat bővítéséhez, ami a bolgár és szerb területek bevonásával az orosz befolyási övezet fenntartását szolgálná hosszú távon.

A A kormány olcsón veszi, a lakosságnak drágán adja az orosz olajat és gázt bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Az új évadban két jól ismert fiatal színművész, Banovits Vivianne és Dóra Béla csatlakozik a teátrum társulatához, akikkel több szerepben is találkozhat a közönség.

A hat új produkció közül az első: David Hare: Fénytörés – dráma, ősbemutató (2025. szeptember 26.,Télikert; rendező: Valló Péter)

David Hare kétszereplős drámája a szenvedélyes múlt és a megváltozott jelen találkozása. Vajon van-e visszaút egy elhibázott kapcsolatba? Lehet-e megváltoztatni, újra játszani egy történetet? Vagy a különböző társadalmi valóságok már örökre elválasztják egymástól a feleket? Szereplők: Szervét Tibor, Sóvári-Fehér Anna, Sipőcz András e.h.

A következő: Dan Rosen: Az utolsó vacsora – szatíra; ősbemutató október 11-én; Nagyszínpad, rendező: Horváth Illés. Dan Rosen darabja igazi társadalomkritikus szatíra. Öt fiatal vacsoravendégeket hív az otthonába, hogy megvitassa a világ dolgait. Ha nincsen egyetértés, akkor mi is legyen? Egy este azonban megérkezik Norman, a megosztó, de karizmatikus médiaszemélyiség, aki mindent a feje tetejére állít. Véres humor és morális dilemmák egy palack mérgezett bor társaságában. Szereplők: Szabó Győző, Jaskó Bálint, Dóra Béla, Czakó Julianna, Banovits Vivianne, Jámbor Nándor, Domokos László, Tamási Zoltán, Mózes András, Tóth Eszter, Udvarias Anna, Gali Petra e.h.

A harmadik a kínálatból: Molnár Ferenc: Olympia – vígjáték. Bemutató: november 21., Télikert; rendező: Paczolay Béla. Molnár Ferenc ritkábban játszott vígjátéka egy osztrák fürdővárosba visz, ahol a magyar huszárkapitány és egy hercegnő románca borzolja a kedélyeket. A pletykák és a társadalmi elvárások kereszttüzében egy fiatal lány a szívére vagy a kötelességére hallgat? Szereplők: Dóra Béla, Gubás Gabi, Czakó Julianna, Bede-Fazekas Szabolcs, Csarnóy Zsuzsanna.

A negyedik bemutató krimi a javából: Arthur Conan Doyle–Ken Ludwig: Sherlock Holmes – A Moriarty-rejtély – krimivígjáték; ugyancsak ősbemutató december 6án a Nagyszínpadon; rendező: Göttinger Pál. Ebben az új kalandban a híres detektív ismét összecsap legnagyobb ellenfelével. Egy szövevényes nemzetközi kémhistória, zsarolás, szerelem és a világbéke sorsa – mindez egyetlen estén, Holmes és Watson vezetésével. Szereplők: Zayzon Zsolt, Mózes András, Jaskó Bálint, Kövesi Csenge, Hevesi László.

A színház ötödik meglepetése a nézőknek már jövőre lesz: Peter Shaffer: Black Comedy – vígjáték. Bemutató: 2026. február 14-én a Nagyszínpadon, rendező: Szabó Máté. A klasszikus vígjátékban egy váratlan áramszünet borítja fel a fiatal pár tökéletesre tervezett estéjét. Miközben a szereplők sötétben tapogatóznak, a nézők mindent látnak. Félreértések, eltitkolt múltak és lopott műtárgyak a világító színpadon. Szereplők: Jámbor Nándor, Sóvári-Fehér Anna, Csarnóy Zsuzsanna, Vida Péter, Bede-Fazekas Szabolcs, Szabó Erika, Sipőcz András e.h., Hunyadkürti István

A tavaszt a hatodik bemutatóval köszönti a Thália: Conor McPherson: Tengeren – feketekomédia. Bemutató: 2026. március 13-án a Télikertben. Rendező: Kelemen József. Conor McPherson fekete komédiája egy karácsonyi estén játszódik Dublinban. Amikor négy alkoholista férfi közé betoppan egy különös idegen, a jó hangulatú kártyaparti lassan átalakul… az egyikük lelke lesz a tét. Szereplők: Szervét Tibor, Szabó Győző, Tamási Zoltán, Domokos László, Görög László

Az 2025/26. évadot beharangozó sajtótájékoztatón úgy látszott, a Thália Színház ismét csak ki akar tenni magáért, hogy a közönség szívét lelkét elnyerje, gondolatait felkavarja és valóban igényes szórakozást kínáljon. Ami összeköti ezt a gazdag kínálatot az a rejtély. Emberi viszonyok, erkölcsi kérdések, titkok és sorsfordító döntések – ezek mozgatják az új bemutatók világát.

A bérletek már elérhetők a Thália Színház weboldalán, a Szervezési Irodában és Jegypénztáraiban. Az új évad előadásai minden színházszerető néző számára tartogatnak meglepetéseket – mert a legnagyobb rejtélyek mindig ott kezdődnek, ahol a függöny felgördül.

A Rejtélyek évada a Thália Színházban bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Többet vártam – vagy mást? Ám az élményre visszatekintve mégis pozitív számomra a mérleg. Mert sokat kaptam a drámaíró Székely Csaba történelmi szatírájától, a rendező Alföldi Róberttől, a színészektől, a díszlet- és jelmeztervezőtől (Kálmán Eszter, illetve Tihanyi Ildi).

De ha már előre elsütöttem a puskaporomat, illenék megmagyaráznom, miért vagyok zavarban. Többet vártam tartalmilag, de drámaiságban is. Ebben közrejátszhatott az is, hogy korábban részletesen tájékozódtam a bözödújfalui szombatosok történetéről.

Mindig is foglalkoztatott a vallási és faji előítéletek kialakulása, az érintettek sorsa. Olvastam Szávai Géza Székely Jeruzsálem című regényét és Páskándi Géza színművét, a Szekértől elfutott lovak címűt.

A bal oldali képen: Sas Zoltán és Kocsó Gábor.

Azok kedvéért, akik kevésbé járatosak a vallástörténetben, talán érdemes röviden fölidézni a többszörösen meghurcolt erdélyi szombatosok („az igazság gyertyái”) történetét.

A 16. század végén alakult (ma így mondanánk) kisegyház – válaszul a reformáció keltette áldatlan hitvitákra – azt követelte, hogy térjünk vissza a Tórához, hiszen azt Jézus sem akarta eltörölni. Vasárnap helyett legyen szombat a pihenőnap, s a keresztények tartsák meg a többi zsidó ünnepet és az étkezési törvényeket. A szombatosoknak egy ideig még a hittérítést is engedélyezték, Rákóczi György azonban 1638-ban hajszát indított ellenük, s fő-fő szószólójukat, Péchi Simont bebörtönözte.

Az üldöztetések dacára egészen a 19. századig fennmaradt a szombatosok – vagy ahogyan emlegették őket: a „lélekzsidók” – mozgalma. Aztán több erdélyi közösség is teljesen betért a zsidó vallásba 1870 körül. Közöttük a legnevezetesebb a bözödújfalui. Azért a legnevezetesebb, mert Észak-Erdély visszacsatolásával újabb meghurcolás várt rájuk. A zsidótörvények hatálya alá estek, sokukat gettóba küldték, majd az auschwitzi gázkamrák valamelyikébe.

A romániai magyar település nemcsak történelmi mementó, de egyben a Ceaușescu-féle falurombolás jelképe is. Lakóit az 1980-as években kitelepítették, majd egy víztározó létesítésekor házaikat elárasztották. Csak a templom tornya emelkedett ki a víztükör fölé, később az is leomlott.

Ehhez a témához nyúlt Székely Csaba legutóbbi, sajátos humorral fűszerezett drámájában, Az igazság gyertyáiban. A darab – három az egyben: szomorújáték, komédia, kabarétréfa. A rendezői színház korszakában magától értetődik, hogy az előadást Alföldi Róbert elképzelései dominálják.

A történet dióhéjban: a falu életét teljesen felkavarja a visszatérés az anyaországhoz. A Kovács család mindennapjai amúgy is bonyolultak, mert Márta asszony (Pelsőczy Réka) a csélcsap családfőre, Mózesre (Ilyés Róbert) nemigen számíthat. Felnőtt gyerekeikkel is sok a gond. Sakkban kell tartani kacska lábú Sára lányukat (Hartai Petra), aki egyébként a darab narrátora és kommentátora, mert hajlik az álmodozásra, elhanyagolja a házi munkát. Samu fiuk (Fröhlich Kristóf) pedig túl sűrűn önt fel a garatra, és ingadozik a családdal szembeni lázadozás és a szolidaritás között.

Az új hatalom Bözödújfaluba érkező képviselői szembefordítják egymással az addig egymás mellett békében élő, különböző felekezetű lakókat. A parókiát nemrég elfoglaló plébánosnak (Ráduly István), a tanítónak (Nagypál Gábor), a falubírónak (Mertz Tibor) és az unitárius lelkésznek (Chován Gábor) kitüntetett a szerepük az indulatok szításában és csillapításában.

A komor hangulatot enyhítik a szövődő szerelmi kapcsolatok fordulatai. A nézők például fültanúi annak a túl harsányra és naturalisztikusra sikeredett közösülésnek is, amelyet a hosszú távollét után hazatért családfő abszolvál hites feleségével a színfalak mögött. (Ezt talán székely humornak kellene tekintenünk?)

Samu erősen – és kevéssé hitelesen – vergődik, mert viszonzatlanul szerelmes az unitárius lelkész (nála jóval idősebb) feleségébe (Bohoczki Sára), viszont rá sem hederít annak csinos lányára (Koós Boglárka), aki viszont éppen Samuba zúgott bele, de nagyon.

A jobb oldali képen: Mertz Tibor, Chován Gábor, Bohoczki Sára, Nagypál Gábor

Szünettel együtt csaknem háromórás a színrevitel. Ám rosszul teszi, aki veszi a kabátját és kihagyja a második részt. Mert a szerző, a rendező, a színészek éppen ebben a második részben nyújtják a legtöbbet, amiért érdemes végigülni a kissé hosszúra nyúlt előadást.

Természetesen az is ízlés kérdése, vajon szervesen illeszkedik-e a drámához a két vitatkozó zsidó, Rosenfeld (Takács Katalin) és Bürger (Spolarics Andrea) kötetlen, Hacsek–Sajó-féle betétje: a mitológiai kérdésekről folytatott (amúgy szellemes) csevej az összehúzott függöny előtt.

Összességében azonban emlékezetes és gondolatébresztő színház Az igazság gyertyái előadása. Az előadás képi világa különösen maradandó élményt nyújt. Olyan színek (kék, sárga, fekete, barna és piros) dominálják a látványt, melyek nemcsak jól illeszkednek a darab mély mondanivalójához, hanem hangsúlyosabbá is teszik. Nem is szólva a darab időszerűségéről, hiszen naponta vagyunk tanúi a felülről sugallt gyűlöletkeltésnek…

…és csak ámulunk azon a képmutatáson, hogy a kormányzat zéró toleranciát hirdet az antiszemitizmussal szemben, miközben állami kitüntetésben részesít közismerten antiszemita irodalmárokat…

A Szombatosok, csendőrök – Székely Csaba: Az igazság gyertyái  bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Ráadásul kemény elszámolási viták vannak a tulajdonos város és az üzemeltető között. A megyei kormányhivatal törvényességi felügyeleti vizsgálatot rendelt el, erről a legutóbbi önkormányzati közgyűlés tárgyalt, március 28-án. Az is szóba került: előfordulhat, hogy az idei nyáron ki sem nyit a strand…De erről majd később.

Most inkább nézünk egy kicsit vissza az időben! A vizek, a folyók városának lakói mindig is szerették fürdésre alkalmas helyeiket. Győr város 1901-ben kiadott szabályrendeleteiben olvasható: „Szabadban való fürdés, úsztatás és a jég hátán való átkelés csak a hatóság által kijelölt helyen szabad”.

A győri Aranypart egy részlete.

Ennek ellenére a Mosoni-Duna révfalui szakaszán már a 20. század elején tömegesen fürödtek; a gyerekek a Rábca torkolatánál is. Korabeli iratokból tudható: 1921-ben már mintegy tízezer ember fürdött engedély nélküli, sőt, tiltott helyeken, és ezt a tömeges szabályszegést a hatóság már nem tudta szankcionálni, inkább szemet hunyt felette.

A polgári lakosság részére a három folyón és az Iparcsatornán összesen kilenc helyet jelöltek ki szabadfürdőnek 1933-ban. A Rábca jobb partján egyet, a zsidótemető felett. A Rába mindkét partján egyet-egyet: a bal parton, a régi Marcal-torkolattal szemben, a vasúti híd felett, a jobb parton pedig a vasúti híd feletti öblös részt. A Duna bal partján három, jobb partján további két helyet. Érdekesség: a szabadstrandok helye évente változott, 1942-től a háború végéig számuk hétre csökkent.

Szabadstrand a győri Ipar-csatornán.

Néhányat mindenképpen fontos konkrétan is említeni: 1924-ben az Ágyúgyár szállítási igénye miatt megépült az Iparcsatorna, rajta fürdőhelyet is kijelöltek, csak úszóknak. Sokáig kedvenc hely volt, még az 1960-as években is, különösen az egyik végében, a „Négyszögben” működő büfé miatt.

Jachtkikötő az Ipar-csatornán.

Időközben a Vagongyárban készült „vízi csibék”, kétéltű páncélos harci járművek átkelés-gyakorlására kisajátították a területet. Miután ez megszűnt, az Iparcsatorna a horgászoké lett, de nem túl boldogok vele, mert a Mosoni-Duna torkolatában épült jachtkikötő szerintük nagyon zavarja a halak szaporodását. Közben az Iparcsatorna mellett közraktár épült, vízi rakodásra alkalmas darukkal – de ezeket sosem használták…

Egy másik, a győriek számára ikonikus hely a Rábán a „Kovalter”. Kovalter Gyula vendéglős 1935-ben létesített itt halászcsárdát, ami gyorsan népszerűvé vált, a közeli strandot is róla nevezték el. Az alapító1972-ben elhunyt, fia – ha még él – az idén lenne százesztendős. A máig népszerű vendéglő új tulajdonosa megváltoztatta a hely nevét Co-Walterre…A strand tönkrement, elburjánzott a növényzet. Legutóbb – a látványosságot meglehetősen kedvelő – dr. Dézsi Csaba András polgármester láncfűrésszel maga kezdett rendet vágni, hogy legalább kulturált napozóhelyet lehessen kialakítani; a nudisták kedvvel látogatják is. Egy tavalyi önkormányzati rendelet szerint már tilos a fürdés a Rábában.

A győri Aranypart egy másik részlete.

Van másik…a győrieknek régóta kedvelt szabadstrandja a Mosoni-Duna mentén, a „Homokos”. Ezt a szabadstrandot újabban Aranypartnak hívják, kettő is van belőle. Az egyik, a folyó átvágása után némileg megrövidítve, a másik a holtág mellett. Fejlődtek a szolgáltatások is. Az elsőn maradt az eredeti büfé és öltözőépület – a szomszédból az egyetemisták szívesen járnak oda, mégha a partot időnként elönti is az árvíz.

Persze nem csupán folyami strandok voltak- vannak Győrött, hanem medencés fürdők is.  A háború utáni újjáépítés vontatottan, lassan haladt, ám – a többi között – egy köz- és gőzfürdő (vagy népfürdő) mégis csak felépült 1948 és 1951 között. Az épület még bővítve is meglehetősen rövid élettartamúnak bizonyult. A gazdaságtalanul működött gőzfürdő 1972 tavaszán bezárt, helyén ma az iparkamara székháza áll.

A győri termálfürdő 1965-ben nyílt meg, szolgáltatásaival rövid idő alatt a város lakóinak szívéhez nőtt. Olyannyira, hogy amikor az épületet 1988-ban felrobbantották, mert újat, korszerűbbet terveztek helyette, sokan sírva nézték a „rombolást”… Megújulva kalandos történetek (valós és szélhámos vállalkozók) után 2004-ben nyitott újra.

A Hajós Alfréd tervezte győri strandfürdő a „régi szép időkben”.

Térjünk csak vissza a strandokhoz! Az 1930-as években két lehetőség közül kellett döntenie a város vezetésének. Az egyik, a drágább (!) megoldás lett volna, hogy vasbetonra épített deszkamedence épülne. A másik terv szerint modern, állandó versenyzésre és közfürdőzésre is alkalmas medencét építenének. Jó néhány tervező neve felvetődött, mígnem a győri városvezetés – nagyon helyesen – Hajós Alfréd, a világ elismerten legnagyobb uszodaépítő tekintélye, az újkori első olimpia egyik bajnoka mellett döntött. Az építkezés 1931 áprilisában kezdődött meg. A kivitelezést sürgette az igyekezet, hogy Győr minél hamarabb bekapcsolódhasson az országos vízi sportéletbe. Május közepén tartották az uszoda bokrétaünnepélyét, melyre illusztris vendégeket és bajnokokat, köztük ifj. Horthy Miklóst és persze a tervező Hajós Alfrédot is meghívták. A Hajós-féle főépület ma is áll, védett, nem tilos elbontani – a győriek nosztalgikus örömére.

Győr uszodája 2019 nyarán: sivár és „lepukkant”…

A két évvel ezelőtt átadott új strand-élménypark leglátványosabb eleme a 32 méter magas csúszdatorony, négyféle csúszdával. Szódásszifon formájával Jedlik Ányosnak állít (második győri) emléket. A tetejére egy 15 személyes panorámalifttel lehet feljutni. A fürdőkomplexumban 21 élmény- és gyógymedence, 11 vendéglátó egység, valamint exkluzív japán szaunavilág várja a látogatókat 4,5 hektáron. Megoldották a komplexum árvíz elleni védelmét is.

A méregdrágán megépített győri új strandfürdő csúszdája.

Kovacsics Imre, az üzemeltető Spa Hungary Holding Zrt. tulajdonosa szerint „ez a világ első, 7 tengeri csillagos vízi élményparkja”. Nem is lehet több, mert nincs ilyen kategória. Ezt Kovacsics találta ki. Méltatlankodva mondta: ha minden szálloda, étterem a létesítéskor kap egy besorolást, ez miért ne kaphatna!?

A győri uszoda sokáig nagyon lehangoló képet mutatott.

A kivitelezés minőségével már az átadás után maga az üzemeltető sem volt elégedett, sok hibát találtak. De igazából nem ez a legnagyobb baj az élményfürdővel, hiszen az építési hibákat meg lehet szüntetni. Az igazi gond a város és az üzemeltető közötti szerződéssel van. Ez még Balogh József polgármestersége idején köttetett, amikor a Rába Quelle a Vízműtől átvette az uszoda és a termálfürdő működtetését. Nem változott az állapot Borkai Zsolt és dr. Dézsi Csaba András polgármestersége idején sem.

Mostanra kemény vita alakult ki az üzemeltető és a város között. Az ügy bonyolult, a lényege: a tulajdonos város szerint az üzemeltető nem fizeti rendesen a „bérleti” díjat; a bérlő viszont arra hivatkozik, hogy nem kapja meg a várostól azt a pénzt, ami a győrieknek adott díjkedvezményért járna neki. A megyei kormányhivatal törvényességi felügyeleti eljárást indított ez ügyben, felszólítva a feleket a tisztázásra.

A legutóbbi győri önkormányzati közgyűlésnek ez volt az egyik napirendi pontja. Szokatlanul nem alakult ki vita a frakciók között, egyetértettek, hogy mindenképpen és mihamarabb tisztázni kell a helyzetet. Mert itt nem csupán a pénzről van szó, bár az is százmilliós tétel. Most már nem azt kell nézni, hogy a múltban ki, mikor, miért követett el hibát, azt majd az utókor eldönti. Arról van szó, hogy továbbra is kedvezményesen használhatják-e fürdőjüket a győriek – vagy az üzemeltető kijelenti: így nem csinálja tovább, és bezár. Mert a fürdők működtetése még a drága jegyárak mellett sem nyereséges. És erre a város – vállalkozó híján – önmaga nem lenne képes.

A győri közgyűlés már tavaly hozott olyan határozatot, hogy a fürdő üzemeltetését közbeszerzési eljárással, nem évente megújuló, hanem hosszabb távú szerződéssel kellene megoldani. Ez eddig nem történt meg, talán a kormányhivatal megállapítása sürgetőbb lesz. A képviselők arra is felhívták a figyelmet, nemcsak a jogi, pénzügyi feltételekre kellene koncentrálni, hanem a műszakiakra is, hozzáértő szakemberekkel, hiszen az élményfürdő garanciális lehetőségei rövidesen lejárnak, nagyon alapos szakmai bejárás kell tehát egy esetleges új szerződés megkötése előtt. Kiderült: Kovacsics hét tengeri csillaga egyelőre elég zavaros vízben úszkál…

A Zavaros vízben úszkál hét tengeri csillag – egyébként Győr a folyók s fürdők városa bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Az évtizedekkel ezelőtti „klasszikus ügynök”: Timár József alakításában. (Foto: Keleti Éva.)

Arthur Miller világhírű darabja ma másért aktuális, mint annak idején volt. Eltérő volt abban az időben a fiú–apa viszony, és az is meglepte az akkori nézőket, hogy Amerikában nemcsak gazdagok, hanem egyik napról a másikra élő kisemberek is élnek ám.

Ugyanakkor a mű mondandója örök.

Megjósolható: a pesti Centrál Színházba özönlenek majd a nézők, hiszen az Ügynök előadásain igazi sztárparádé várható amellett, hogy Alföldi Róbert rendezései eleve vonzzák a közönséget, és ha hozzá Stohl Andrást meg Balsai Mónit kérte föl főszereplőnek a rendező, akkor különösen vonzó programnak ígérkezik az előadás.

A mai rendezői koncepció teljesen eltér a klasszikustól. Az egykori ügynököt átformálta a rendező, miáltal Willy Loman egy ereje teljében lévő, középkorú apaként jeleik meg, aki nem tudja a feladatát teljesíteni, hogy megfelelő életet teremtsen a családjának. Ám ahelyett, hogy szembenézne a hibáival és gyengeségeivel, elhazudja a valóságot.

A darab főszereplői – Stohl András, Balsai Móni, Fehér Tibor és Szécsi Bence – mellett olyan nagyszerű színészeket láthatunk az előadásban, mint Földes Eszter, Kocsis Pál, Puskás Dávid és László Zsolt.

Arthur Miller akaratos utazó ügynöke, Willy Loman 1949 óta járja a világ színpadjait. Töretlen sikere annak köszönhető, hogy évtizedek óta mindig tudnak vele azonosulni a nézők. Willy egy jobb, sikeresebb jövő reményében végigküzdi az egész életét, és idősebb korára sem képes pihenni. Továbbra is vágyik az elismerésre, nem hajlandó beletörődni a kudarcba.

Nem hagyja nyugodni a gondolat, hogy ő legyen az, akinek nem jött össze, akinek nem sikerült. Kiégett, elfáradt, mindig újabb és újabb falakba ütközik, mégis hiszi, hinni akarja, hogy ha a győzelem ma még nem is következett el, holnapra biztosan elkövetkezik. Csakhogy a talaj fokozatosan kicsúszik a lába alól, fejében összekeveredik a múlt, a jelen és a kilátástalan jövő.

Nem érti, hogy mi történik vele, csak azt tudja, hogy nem akarja, hogy így legyen. Willy Loman egy rettenetes apa, egy lelkileg összetört ember. Olyan, aki végighazudja az életét. Önmagának is, a feleségének is és a gyerekeinek is. Ezáltal őket is belekényszeríti egy hazugságspirálba. Ez a szerep kicsit olyan nekem, mint egy terápia, ahol a rendező, Alföldi Róbert a pszichológus.

Stohl András mondja: „Egy sor darabbéli helyzet szembesülésre kényszerít, és annak átgondolására, hogy egy apa mit ad tovább a gyerekeinek. A színpadi gyerekeim, Fehér Tibor és Szécsi Bence tehetséges, fiatal színészek, akikkel öröm együtt játszani. A feleségemet, Balsai Móni alakítja, a rá jellemző finom érzékenységgel.”

„Az én karakterem, Linda, egy erős nő, egy nehéz természetű, élete közepén tartó, ámde megrekedt férjjel az oldalán. Valószínűleg nagy szerelem volt az övék, de ahogy a férfi a munkájában kerül csapdába, úgy a nő e férfi csapdájába esik…Nem tettekkel, de szavakkal erősen bántalmazó ez a férj, aki a saját elvárásai mentén szeretne családfenntartó lenni. A nőnek nem engedi, hogy dolgozzék, a gyerekek – bár felnőttek – valójában nem repültek ki. Mégis támogatja a férjét, ő a villámhárító Willy és a fiúk között. Igyekszik a családot összetartani, lavírozik e fura élet teremtette őrületben. Eközben ő maga már nem is létezik” – világít rá a darab női vonatkozásaira Balsai Móni.

A természetesen mai, modern környezetbe átültetett darab díszlet- és jelmeztervezője Kálmán Eszter, a dramaturgja Bíró Bence.

A Az ügynök képtelen föladni – Alföldi és Stohl egy új karaktert teremtett bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Egyébként sem vagyunk a Francia-Alpokban, angol trónteremben, a gyógyintézet zárt osztályán nem kakukkoltunk, a vietnámi háborút is a nézőtérről figyeltük, a Három esős napot szárazon megúsztuk, A kaktusz virágát sem szagoltuk, nem kellene kukacoskodnunk, hogy olyan távoli, nekünk már-már elképzelhetetlen a téli luxus helyszíne.

Ez kérem színház, a Lavina egy 2014-ben készült film színpadi változata, díszletként hegycsúcsos háttérrel, síruhás szereplőkkel, kisebb-nagyobb dörejekkel, erőtlen sikolyokkal, de a néző nem fél, a néző találgat, drámát vagy vígjátékot lát, kevés a konfliktus, sokkal több a humorból sincs, olykor a szereplők is tanácstalannak látszanak, csak a kekeckedő feleség, Járó Zsuzsa látszik hitelesnek, és ez a hitelesség a Lavina megmentője, Járó Zsuzsa  szívja drága, gyáva férje vérét, mert az fontosabbnak tartja a mobilját, mint a családját, ez a darab lényege: elkerülhető-e a felelősségrevonás, és vállaljuk-e magunkat, ha tükröt tartanak elénk.

Emlékszem, Budapesten, 1960. március 21-én, a tavasz első napján, havazott. Nem felejthetem el, ültem az 52-es villamoson, néztem ki az ablakon, mentem a Filmmúzeumba. Nem esküszöm rá, mostanában anyakönyvvezető, pap előtt sem tennék ilyet, de mintha „Ez a villa eladó” ment volna, uzsonnapénzemből vettem jegyet, szerelmes voltam a helyszínbe.

A mozi egy hatalmas lakóház alagsorában várt, a zsinagóga és az Astoria szálló között, múltjában ott volt a legenda, hogy a háborúban bujtatott, az „ellenforradalomban” akkoriban így nevezték, gyülekeztetett.

Engem, a külvárosból érkező kissrácot mindig elvarázsolt a „valahová érkezni”, később a „valahová tartozni” érzése. Ez az érzés tér vissza, amikor felnőttként beülök a moziutód Belvárosi Színház nézőterére, és ezt az érzést sodorja el a Lavina.

Nem ide való, nem szól hozzám. A szereplők a nemlétező havat csapdossák le bakancsukról, ők is tudják, én is, hogy ott fent a színpadon nincs hó, és nagyon nem is akarják eljátszani, hogy van. Az eredeti szöveget máskor felturbózó fordító, dramaturg, Zöldi Gergely most nem piszkálja meg az akadozó motort, a színházi csodákat korábban létrehozó, Pelsőczy Réka, ahogyan osztálykiránduláson a felügyelő tanár a gyerekeket, úgy hagyja szétszóródni a színészeket. Nagy baj persze nincs, házasságellenzők, válóperes ügyvédek kedvence lehet a Lavina, talán ők előadás végén a leglelkesebb tapsolók, mert a taps nem maradhat el, a kirándulásról a gyerekek, a színházból a szereplők hazatérnek, talán bevallanák, hogy ez a kalandot másként tervezték el, de otthon mindig lesz, aki azt mondja, hogy nem baj, ettől még szeretünk…

LAVINA: Ruben Östlund filmje alapján színpadra alkalmazta: Tim Price. Fordító: Zöldi Gergely. Díszlettervező: Tihanyi Ildi. Jelmeztervező: Juristovszky Sosa. Zeneszerző: Hunyadi Máté. Mozgás: Duda Éva. Plakáttervező: Csáfordi László. A rendező munkatársa: Kis-Kádi Judit. Rendező: Pelsőczy Réka. Producer: Orlai Tibor.

Szereplők: Járó Zsuzsa, Mészáros Béla, László Lili, Száraz Dénes, Ullmann Mónika, Tóth Zsófia, Rohonyi Barnabás, Sándor Rebeka Sofie / Vas Hanna Regina, Tereczi Dániel Tamás / Mester Máté, Az előadás a Katona József Színház és az Orlai Produkciós Iroda együttműködésében jött létre. A színdarab Magyarországon a Nordiska ApS és a Theatrum Mundi Színházi és Irodalmi Ügynökség közötti megállapodás révén kerül színre.

A Fent jártunk, és lent is bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A szövegkönyv szerint Willy Loman, 1949-ben születik a színpadra, egy lengyel ősökkel bíró, amerikai szerző hozza a világra. Ez a Willy Loman egész életében küszködik, sikerre, elismerésre, barátokra, pénzre vágyik, úgy hal meg, hogy az egész világ figyeli, mert Willy Lomannak lenni csak Willy Lomannak hálátlan feladat, a bőrébe bújó színésznek megtiszteltetés.

Willy Loman szerepét nem lehet kártyán vagy fogadáson elnyerni, ha a színház királyság, akkor Willy Loman a koronája, és politikusok a megmondhatói, manapság nehéz uralkodni. A szerző, Arthur Miller élete egy kicsit, de tényleg csak kicsit Willy Loman élete. Miller megszenved a sikerért, de neki sikerül, ami hősének nem, meggazdagszik, díjakat nyer, öt éven át a férj jogán járhat a kor szexszimbólumának tartott Marilyn Monroe ágyába, lyuksógora lehet egy amerikai elnöknek, miközben vizsgálóbizottság elé citálják, besúgásra biztatják, a korabeli dollárbaloldal emberének tartják. Az Ügynök saját harcának látlelete, másik drámája, a Salemi boszorkányok meghurcoltatásának lenyomata.

Ha köztünk élne, talán az Integritás Hatóság célpontja lenne, de 2005-ben meghalt, mégis van véleménye Magyarországról, azt mondja, hogy 1956-ért csodálja. Nálunk Willy Loman a komoly színházlátogatónak: Timár József; véleményéért ő is kiáll, először a nácikkal szemben, aztán a kommunisták ellen. Munkáltatója, a Nemzeti Színház vizsgálóbizottsága marasztalja el, a fővárosból vidékre száműzik, de visszatérve Willy Loman lehet, ez az utolsó szerepe, szinte előadás közben távozik az életből. Siratói szerint „gazdátlanul maradt a vállat húzó két hatalmas bőrönd.”

Ezeket a bőröndöket venné most kézbe a Centrál Színházban Stohl András, de nincsenek bőröndök, kartondoboz, nagyképernyős, lapos tévékészülék, hűtőszekrény, italautomata van, nem kell azt az 1949-i születést komolyan venni. A kellék, a helyszín csereszabatos, de a hazugság, az önámítás örök, ahol nem fogadnak, oda hiába mész, mondhatsz bármit, ha senki vagy, az maradsz.

A dráma most Budapesten, Magyarország fővárosában kap új értelmezést, a felelős: Bíró Bence dramaturg. Rengeteget beszélnek gyűlölködésről, lopásról, a sikernek hazudott kudarcról, és amikor a főszereplő világgá kiáltja, hogy ő a nagy Willy Loman, akkor üvöltésében a komolytalan néző a nagygyűlések, a szurkolók skandálását fedezheti fel.

A komolytalan nézők emlékezhetnek Stohl autós balesetére, a tévécsatornák műsorvezetőjére, a Tűzvonalban sorozat főszereplőjére, a Házassági leckék…egy korábbi előadáson látható csupasz fenekére. Másoknak Stohl Macbeth, Figaro, Kukorica Jancsi, nem kell neki bőrönd, ami a színpadhoz szükséges, az ott van a fejében, sőt az arcában, ha nem szólalna meg, mimikában akkor is elmondaná Willy Loman történetét.

A drámát Alföldi Róbert rendezte, Budapesten, Magyarország fővárosában. Nála az ügynök nem hal meg, csak a mennyországba távozik, esetleg a pokolra jut, de az utókor szabadul az emlékétől, jön a modernebb tévékészülék, és talán a szabadság is.

Stohl mellett nehéz a színészek élete, a főszereplő mindent visz, de Linda, Loman felesége, a színpadon Balsai Móni tüneményesen szökdel, egy másik darabban, egy másik világban ő a társkereső, Shirley Valentine, miközben a távkapcsolók világába feledkezőnek, mostanában a reklámszünetek arca, C-vitamint ajánl, mégsem nehéz dönteni: színházba megyünk, nem patikába.

Centrál Színház: Az ügynök halála. Szerző: Arthur Miller. Fordító, dramaturg: Bíró Bence. Rendező: Alföldi Róbert. Díszlet- és jelmeztervező: Kálmán Eszter. Dramaturg: Bíró Bence. A főbb szerepekben: Stohl András, Balsai Móni, Fehér Tibor, Szécsi Bence.

A Bőröndök nélkül is nehéz… bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Nem túlzás: elsöprő sikerrel debütált az Egy a ráadás című új bohózat a pesti belváros szívében! A helyzetkomikumokra épülő darab középpontjában egy mesés örökség áll. Billy Hickory-Wood egy átlagos, eszesnek nem éppen mondható fiatalember, akire váratlanul rákacsint a szerencse azáltal, hogy egy idős, jómódú úr – aki egykor közeli barátságban állt az ő édesapjával – most szeretné egy csinos összeggel megajándékozni Billy-t. Csakhogy ahhoz, hogy Billy megkaphassa ezt az örökséget, bizonyítania kell, hogy tényleg ő az a fiú, akit az öregúr keres. A kiválasztást ugyanis szerfölött megnehezíti, hogy egy sor, Billy-re a megszólalásig hasonlító Hickory-Wood is beállít a pénzért.

A darabban minden megvan tehát, amit egy klasszikus bohózattól várhatunk: különböző társadalmi osztályok küzdenek a nyereményért, közben váratlan konfliktusok és félreértések állják az útjukat, ráadásul a karaktereink még számos alkalommal össze is cserélődnek, garantálva, hogy minden a feje tetejére álljon.

A képen: Zayzon Zsolt és Vida Péter

Az Egy a ráadás rendezője, Tasnádi Csaba ekként nyilatkozott a darabbal kapcsolatos tapasztalatairól:

„A színmű műfaji megjelölése bohózat, de ennek is a börleszkbe hajló változata a maga szélsőséges, abszurd helyzeteivel. Itt a szerzők a végsőkig feszegetik a hagyományos színházi előadás kereteit, és már-már cirkuszi mutatványba, porondakcióba hajlik az egész. Nem könnyű úgy szórakoztatni ezzel a darabbal, hogy végig habkönnyű mutatványnak tűnjék, és picit se domináljon a befektetett erőfeszítés, holott a háttérben ez nem kevés…Meghatározó már az első lépéseknél az, hogy a végkifejletet el tudjuk képzelni. Az egész színpadi masinériát, díszletet, jelmezt, magát a látványt és térbeli elhelyezést mind ennek kell alárendelni. Jó sakkjátékosnak kell lenni, hogy az ember modellezni tudja ezt a játszmát, amiben szeretnénk győzni, de úgy, hogy a nézők is nyerjenek.”

Az előadás szereplői: Zayzon Zsolt, Vida Péter, Czakó Juli, Bede-Fazekas Szabolcs, Csarnóy Zsuzsanna, Tamási Zoltán, Sóvári-Fehér Anna, Nagy Viktor, Jámbor Nándor. – A jelmezeket Szelei Mónika, a díszletet Zöldy Z. Gergely tervezte.

A Bohózat a Tháliában: Egy a ráadás bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Én, például, most a hangosításért felelősnek nem adnék, előadás közben szavak, talán mondatok is úgy tűnnek el, ahogyan közérdekű adatok, vagy közpénzek a mi kis világunkban, ilyenkor mondják – nem a színház! – a politika szereplői, hogy boldog karácsonyt, esetleg megkérdezik, hogy kedves képviselőtársam, süketnek tetszik lenni?

Belvárosi Színház, Kerékgyártó István: Skorpió, tragikomédia két részben, telt ház, egy másik közhely szerint a csilláron is lognak, Budapest éhes az aktuálpolitikát mesévé szövő történetre, ráadásul a Belvárosi törzstagsága szabad idejét nem a nemzeti konzultáció kitöltésével tölti, az emberek Horn Gyula nevének hallatán csak azért nem tapsolnak, mert leesnének a csillárról.

A Skorpió egyszerre könnyű és nehéz darab, látszólag családdráma, látszólag az öregségi demencia hírnöke, és látszólag a hirtelen jött gazdagság, a Simicska- vagy Mészáros Lőrinc-jelenség magyarázata, a szemesnek, rokonnak, barátnak áll a világ bemutatója.

És valami fájdalma a tehetetlenségnek, a kiszolgáltatottságnak.

A jogász végzettségű szerzőnek esze ágában sincs vigaszt nyújtani a reménykedőknek, ő korábban arról beszélt, hogy hívhatják bárhogy is a főnököt, Hitler és Sztálin világában élünk, és a titkosrendőrség figyel minket.

A Skorpió a színházban a gátlástalan, mindent uralni akaró apa, a menyeit zaklató após, a cégtulajdonos. Mészáros Máté méltó a címszerephez, hiteles kérkedve, hiteles szorongva, ráadásul, ha ő engedi ki a hangját, az mindenhol hallható, sőt, még érthető is.

A többi szereplő kifogástalanul hozza formáját, az intrikus, az áruló, a kurvás teljesíti a szövegkönyv elvárásait, de Járó Zsuzsa ennél is többet tesz, ő arcban, mimikában is azonosul gonosz szerepéhez, a lelkét viszi a tekintetébe, ha valaki csak őt nézné, félne tőle.

Igazából a kritikusnak is nehéz a dolga, nemcsak előadást, hanem bátorságot is értékel. Manapság már hatóság felügyeli a tiszta hangot, a fals nemcsak tévedés, hanem ellenséges is lehet, a Skorpió mitológiai története szerint: megölte a vadász Oriont, tehát gyilkos, Brüsszel-barát, Soros-bérenc, tisztelt csilláron logó néző, ön mit gondol erről?

Belvárosi Színház. Kerékgyártó István: Skorpió. Dramaturg: Török Tamara; díszlettervező: Zöldy Z. Gergely; jelmeztervező: Kovács Andrea; zeneszerző: Márta István. A rendező munkatársa: Dicső Dorka. Rendező: Máté Gábor.Szereplők: Mészáros Máté, Ullmann Mónika, Schruff Milán, Járó Zsuzsa, Pataki Ferenc, Csonka András.

A Rendszerváltás közbeszerzésen – Skorpió a Belvárosiban bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Két, stílusos finomsággal szívott cigaretta közt elfér ez az emlék, a vele töltött pillanatok 1990-ből, amikor a hajdanvolt Színházi Élet című lap újraszületése adott lehetőséget a beszélgetésre. Máig emlékezetes a melegség szeretetteli érintése, a találkozás egy igazi sztárral, aki minden volt, csak nem celeb. Pedig akár adhatta volna a sztárallűrös „nagyasszonyt”, hiszen például azt írta 1977-ben az újság: „… Ilyesmi se esett meg már vagy egy évszázada széles e hazában: már mint, hogy kifogják a lovakat a primadonna hintajából! Össze is futott a szokatlan eseményre szombaton késő este sok száz járókelő, sorra nyíltak ki a környező házak ablakai. A Madách Kamaraszínház bejárata előtt ugyanis hamisítatlan békebeli gumirádlis várta Arbuzov „Kései találkozás” című lírai játékának női főszereplőjét. Színipartnere: Mensáros László, a nagy sikerű premierről kitóduló közönség sorfala között ültette fel a konflisra a meghatottságtól síró-nevető színésznőt, majd befogta magát a rúd elé és körbehúzta a kocsit a színház előtti téren. Az „utolsó pesti gavallér” – eredeti-megható meglepetésként – a filmgyárból kölcsönözte ki erre az alkalomra a millennium-korabeli járművet. Zúgott a téren a taps, virágcsokrok repültek Tolnay Klári lábai elé”. (Hétfői hírek 1977. december 12.) És mégis, ő csak Klárika volt, akit mindenki szeretett. Ez a régi Színházi Életben megjelent írásom legyen ma az egypercnyi csendes emlékezés. Címe: Tolnay Klárit faggatjuk Egy régi címlap ürügyén.

Úgy indultam Tolnay Klárihoz, hogy percekkel előtte egy színháztörténésztől azt hallottam: ő az utolsó igazi magyar sztár. Klárika, a maga mosolygós szelídségével készséggel elismerte: ez bizony igaz lehet, bár nyomban hozzátette két, nálánál fiatalabb pályatársnője nevét is, akik igazi egyéniségek, személyiségek, és ha nem is klasszikus értelemben, de sztárok.
– Tudod, évtizedekig tiltva volt a sztárolás. Bűnös dolognak számított, ha valaki kilógott a sorból. Hajdan össze is hívtak bennünket a kultuszminisztériumba, és mi szorongva, egymás kezét fogva hallgattuk végig az ítéletet: vegyük tudomásul, ezentúl mindnyájan színházi dolgozók vagyunk, akik egyenlőek és egyformák. Nincsen szükség káros művészi allűrökre, és a trafikokból tűnjenek el végre a színészfotók! Mi csak dolgozzunk, legyünk a kultúra szerény napszámosai, ma ez a feladat. Aki mégis kidugta a fejét a sorból, annak odasóztak. Generációk nőttek fel úgy, hogy a kiugró egyéni, művészi teljesítményt, a sikert és a dicsőséget gyanús dolognak festették le előttük.
Ebben a pillanatban csöngettek, Klárika kiszól: ki az? Semmi válasz, így hát ajtót nyit. A küszöbön senki, csupán egy szál vörös rózsa fekszik az ajtó előtt. Meghatódottság és némi zavar suhan át a szobán, pedig bizonyára ez már a sok ezredik rózsaszál Tolnay Klári pályáján s életében.
Amikor Tolnay Kláriról először írtak a régi Színházi Életben, még a nevét is kifelejtették.
– Ültem a Vígszínház kispadján a próba szünetében, amikor a szerző rám szólt: mondja, fiam, miért nem cserél harisnyát, hiszen fut rajta a szem? Mire én: tudom, napok óta így van már, de hát nem telik két párra. A következő héten ezt olvastam a lapban: Milliomosok, figyelem! Támogassák a fiatal vígszínházi művésznőt, aki heti két pár selyemharisnyát fogyaszt. Harisnyagyárosok jelentkezését előnyben részesítjük.
– Nem telt el sok idő és a névtelen történet „hőse” címlapfotót kapott.
– Igen, a Francia szobalány után, ami az első igazi főszerepem volt, és mindjárt sikert is hozott. Pedig nehezen indultam el egy vidéki filmforgatásról, amikor Jób Dániel táviratát megkaptam. A sürgönyben az állt, hogy másnap jelentkezzem a színházban, egy szobalányszerep vár. Akkor ez úgy tűnt föl, hogy a sokadik szobalány szerepem lesz, hiszen jóformán kizárólag ilyeneket bíztak rám. Ezek többnyire egy-kétmondatos szerepek voltak.
– Persze, azért másnap csak felugrott Budapestre!
– Nem hagytak békén, így végül eljöttem ugyan, de húzódozva mentem el Jóbhoz, és azt mondtam neki: a szobalányszerepek mellett szeretnék már valami mást is játszani. Igazgatóm erre elém tett egy vaskos paksamétát: előbb olvassa el, azután válaszoljon. Én valósággal felfaltam a könyvet és ugrottam a szerepért.
Az egyszerű kis történet annyi humort, kedvességet rejtett, hogy éreztem, ezt meg tudom csinálni, ez igen! Ez volt életem első igazi nagy szerepe. Fantasztikusan zajlottak a próbák, ám a premier első felvonása után Jób Dániel bejött az öltözőmbe, felrántott a székről, és vagy tíz percig vállamnál fogva rázott, miközben ordított az arcomba. Arra már nem emlékszem pontosan, hogy miket vágott a fejemhez, de a lényeg az volt, hogy tönkretettem a produkciót, meg a színházát. Ha ilyen rossz leszek, és három előadásnál többet nem fog megérni ez a darab, csődbe vihetem az egész vállalkozást.
– Aztán négy évig ment egyfolytában!
– No, igen. De a második felvonás előtt ott álltam összeroskadva, megszégyenülve, gátlásaimmal. Amikor is az öreg öltöztetőnőm, aki amolyan igazi színházi ember volt, még Gombaszögi Fridát is ő szolgálta ki, rám szólt, hogy igyam ki gyorsan azt a konyakospoharat, amit elém tett. Mint akinek minden mindegy, lenyeltem az italt, aztán fejest ugrottam a második felvonásba. És a csoda megtörtént, feloldódtam, elkezdtem élni és a közönség, amely addig langyosan, kimérten figyelt, egyszerre elkezdett kacagni, beletapsoltak a szövegembe és jöttek, jöttek velem …
– A Francia szobalányban az volt a legnagyobb örömöm, hogy franciául kellett magyarul beszélnem. Ehhez komoly előtanulmányokat folytattam. Vaszary Gábor író felesége, Mompti, francia nő volt, őt hívtam föl és kértem, hogy beszélgessen velem. Naponta találkoztunk a próbaidőszakban és csevegés közben megtanultam azt az akcentust. Így született számos nyelvi tekervény.
– … és persze a siker is!

Tolnay Klári és Mensáros László a „Kései találkozás”-ban.

– Igen, hajdan nagyon szépen, finom eleganciával csinálták a sztárt és ebben élen járt a Színházi Élet, amely szeretettel, humorral fordult a művészvilág felé. Soha nem felejtem el, amikor kezdő színésznő koromban egyetlen mondattal megjósolták, hogy lesz még ez a lány egyszer igazi Kaméliás hölgy is! Pedig akkor egy kis tüdőbajos parasztlány szirupos történetében halódtam csak … Mit tudtam én, ki az a Kaméliás hölgy!? Tudod, a siker, az elismerés nekünk a sírig kell, mert ez az egyetlen mércéje munkánknak!

A Huszonöt éve ment el Tolnay Klári bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.