(Írta: Szakács András) Dézsi Csaba András hosszan reagált az általam megrendelt reprezentatív közvélemény-kutatásra, bár saját bevallása szerint még nem olvasta a cikket, amiből kiderül, hogy mit gondolnak a győriek a színházromboló ötletéről. Ne felejtsük: Dézsi az előző állításait sem támasztotta még alá bizonyítékokkal. (A nyitó képen a Győri Nemzeti Színház / www.theatre.architecture.eu)
Nem ismerjük a színház valós állapotát
A városházán azt állítják, hogy a színház rossz állapotban van, azonban 40 napja nem hajlandóak megmutatni az ezt alátámasztó energetikai és állapotfelméréseket. Többször elhangzott a szintén bizonyíték nélkül állítás, hogy a kábeltető állapota is problémás, ezért múlt héten kikértem a színház legutolsó két statikai felmérését is. Közvélemény-kutatás nélkül állították azt is, hogy a győriek többsége lebontaná az épületet, azonban az általam megrendelt reprezentatív közvélemény-kutatás azt bizonyítja, hogy a lakosság 70 százaléka nem rombolná le a színházat.
Facebook-lájkokat kever közvélemény-kutatással
A legutóbbi sajtótájékoztatóján legalább az elhangzott, mire alapozza a véleményét Dézsi Csaba András, amikor azt mondja: a győriek lebontanák a színházat. A Facebook-oldalán a színház romjain felépített mélygarázs és tér látványtervére összegyűjtött lájkokra és „mérges fejekre” gondolt. Szerinte ő ezzel 1800 embert kérdezett meg, ami több, mint a közvélemény-kutatásban megkérdezett 600 ember. Ráadásul a kardiológus doktor szerint a közvélemény-kutatások pontatlanok.
Politológusként folyamatosan nyomon követem a közvélemény-kutatásokat. A tapasztalatok alapján a reprezentatív közvélemény-kutatás továbbra is teljes mértékben alkalmas az emberek véleményének a feltérképezésére. Természetesen vannak olyan magyar közvélemény-kutatók, akik elhibázzák a várható választási eredmények megjósolását. Én azonban azt a Medián Közvélemény- és Piackutató Vállalatot bíztam meg a színház lerombolásával kapcsolatos vélemények kutatásával, amely az elmúlt hat országgyűlési és önkormányzati választás alkalmával az összes versenytársuk közül a legpontosabban tudta előre megjósolni a választási eredményeket.
A 600 fős kutatásban pedig azért bízhatunk jobban, mint egy 1700 lájkos Facebook posztban, mert biztosított volt a reprezentativitás. Egyrészt Dézsi Csaba András valójában nem a győrieket kérdezte meg nyilvános posztjával a színház lerombolásáról, hanem 1690 millió Facebook-használót. Bárki ugyanis, aki fent van Facebookon, lájkolhatta, véleményt nyilváníthatott a kérdésben, nemcsak a győriek. Ezzel szemben a 600 fős Medián felmérésbe csak és kizárólag azok, akiket az ügy érint – győri lakosok –, mondhatták el a véleményüket. Ráadásul ez a 600 fő nem is akárhogy lett meghatározva, és ez a reprezentativitás lényege. A 600 fő hűen tükrözi Győr lakosságát: olyan arányban kerültek bele nők és férfiak, idősek és fiatalok, egyetemi végzettséggel és 8 általánossal rendelkezők, mint ahogy a győri társadalomban eloszlanak.
A reprezentatív közvélemény-kutatásokban tehát bízhatunk, a Facebookon a politikusok posztjai alatti véleményekből azonban hibás következtetéseket vonhatunk le. Könnyen a valósággal szöges ellentétes alternatív valóságot láthatunk ott, ahogy azt most a színházzal kapcsolatos kutatás is bizonyította. Tehát amikor Dézsi Csaba András azt mondta a sajtótájékoztatón: el kell fogadnia, hogy ez a közvélemény-kutatás egy vélemény, nem téved, ez tényleg egy vélemény: ez a győriek véleménye az ő színházromboló ötletéről.
Korábban nem akarta megkérdezni az embereket
Szerinte ugyanakkor most Győrben olyan rendszer épül, ahol van helye a vitának. Sajnos, ezt az elvet a kampány alatt polgármester-jelöltként még nem osztotta. Ő volt ugyanis az egyedüli, aki nem volt hajlandó részt venni a jelölti vitán. Most viszont kijelentette, mind a 140 ezer győrit meg fogja kérdezni a színházrombolásról. Ez pedig meglepő kijelentés egy jobboldali politikustól. A közvetlen demokrácia eszközeivel, népszavazásokkal és nyílt fórumokkal a konzervatívok szerint a baloldali és anarchista politikusok élnek. Azt viszont már tudjuk, hogy a Facebookon való kommentekből nem tudjuk meg, hogy mi a győriek valódi véleménye.
A színház a siker jelképe is
Dézsi Csaba András szerint nem különösebben fontos szempont a színházhoz való érzelmi kötődés a lerombolásáról szóló vitában. Véleményem szerint azonban pont ez a legfontosabb, hiszen a színház mint épület önmagán túlmutató, érzelmeket keltő győri szimbólum: a színház a győriek sikeres küzdelmének jelképe is. A győri színház nagy küzdelmek árán jött létre. Győr ugyanis megküzdött a budapesti döntéshozókkal: a fővárosban mondták, írták, rádióban üvöltötték Győrnek – egyáltalán a vidéknek –, hogy nem kell színház. Még olyan érv is elhangzott, hogy minek Győrnek új színház, hisz’ a meglévő színművészi törekvéseket is „elnyomja a gyárak füstje”. De a győriek kitartottak, győztek és felépítették a színházat.
A közösségek összetartó erejét a közös legendák, mítoszok és történetek adják. Győr közösségének egyik ilyen összetartó és erőt adó története a győri színház épülete, a felépítése. A színház lerombolásával nemcsak pár betonfal pusztulna el, hanem egy fontos kapocs is. Maradna helyette a mélygarázs.
Falmászó központ pont nem oda kellene
Vagy ha nem az, akkor, a kardiológus doktor Dézsi Csaba András szerint jó ötlet lenne egy falmászó központot kialakítani benne – a belső terek elpusztítása után. A falmászás egyébként mind emberileg, mind szakmailag is közel áll hozzám – a közvélemény-kutatásokhoz hasonlóan, mert aktív falmászó és végzett ipari alpinista segéd is vagyok. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy falmászó lehetőségeket, jellemzően, olyan ipari területeken alakítanak ki, mint az a terület, ahová az új kulturális központot tervezi a városháza. Elhagyatott gyárépületek és gyárkémények kapnak új funkciót ezzel.
Dézsi részéről talán a legmegdöbbentőbb ötlet egyébként az egész világon ismert magyar művész, Victor Vasarely alkotásán mászás ötlete volt. A mászóteremben a mesterséges mászófalakon a sportolók nem sík terepen másznak. Fúrással kell kapaszkodó és bekötési pontokat rögzíteni a felületen. A repedezett Vasarely-alkotás miatt aggódó Dézsi Csaba András tehát most ezzel az ötletével ő maga fúrna centiméterenként óriási lyukakat a világhírű műalkotásba, örökre megsemmisítve azt.
Ez még akkor is elképesztő, ha a polgármester elmondása szerint nem sokra tartja a művet. De ha hozzáértés nélkül nem tudja is értékelni Vasarely legnagyobb, kültéren megvalósult, és a mai napig létező művét, ami miatt maga a színház is nemzetközi szinten ismert építészeti alkotás (és ez nem sok Budapesten kívüli magyar épületről mondható el), értékelhetjük azt, ami a színházon belül van.
Én nemcsak a színház mellett mentem el naponta gyerekként iskolába tartván, de be is mentem a színházba, ahol egy közösséget láttam élni és működni. Ha akaratuk ellenére lerombolják az épületet, akkor az ő életük egyéni és közösségi szinten is alapjaiban megváltozik. Többé nem lesznek azok, akik voltak. Hiszen a tér, amiben élünk is befolyásolja a gondolkodásukat, az érzéseiket az egyéni, és közösségi életüket.
Abszurd indokok
A Vasarely-alkotás romló állapota és a falmászó központ is abszurd indok a színház lebontására. Házakat sem bontunk le azért, mert megrepedt a fürdőszobában a csempe. Azt pedig hadd ne kelljen már magyarázni, hogy a műalkotásokat próbáljuk megőrizni. Hogy Dézsi Csaba András is megértse: az orvosok sem szoktak lemondani a betegeikről, amikor romlik az állapotuk, hanem igyekeznek megmenteni őket. A Nemzeti Színház és a benne élő közössége nem menthetetlen beteg, hanem egy védhető, óvható szimbóluma és értéke Győrnek.
A városháza szerint a műalkotást 40 éve elhanyagolják, és a színház állapota leromlott. Igen, és pontosan ezért készítette el korábban szintén a városháza a felújítási tervet. A vád, amely szerint nem védte senki Győr szimbólumát, hamis, hiszen értelme sem volt az aggódásnak. Győr lakossága eddig abban a hiszemben volt, hogy az önkormányzat, érzékelve az állapotokat, felújítja és megvédi a Győri Nemzeti Színházat.
Az újságírói kérdésre adott válaszában a kardiológus doktor Dézsi Csaba András végül elmondta, hogy az ő megítélése alapján van rossz állapotban a színház, és a dolgozók is féltik az életüket, ha maradniuk kell az épületben három évig. Ezzel viszont egy feszítő ellentmondást hozott létre, hiszen ez esetben érthetetlen, miért változtatta meg az eredeti terveket a városháza, és miért nem költözteti ki azonnal a dolgozókat, majd kezdi meg a felújítási munkálatokat. Ha valóban ezt mondták az ott dolgozók, akkor miért sodorja veszélybe őket az önkormányzat most azzal, hogy az új színház felépítéséig, azaz még három évig maradniuk kell a jelenlegi, állításuk szerint veszélyes körülmények között?
***
Szakács András (30) az életrajza szerint az egyetem elvégzése után politikai elemzőként dolgozott a hazai médiában, konferenciákon és a nemzetközi sajtóban. Cikkei jelentek meg a hazai sajtóban, az országgyűlési, az önkormányzati és a európai parlamenti választásokat is élőben elemezte egy országosan sugárzó kereskedelmi rádió meghívott vendégeként. 2015-ben egy szemesztert a nijmegeni Radboud University politikatudományi szakán töltött el. 2017-ben a Nolimpia-kampány kommunikációs vezetője volt, majd az Axel Springer / Ringier által kiadott Noizz.hu-nál helyezkedett el. Két évvel ezelőtt Prágába költözött, ahol előbb a Maerksnél dolgozott, most pedig a DHL Expressnél senior complience analyst-munkakörben.