Edgar rejtélye

Áradnak az elismerő méltatások a május 31-én 90 éves filmcézár, Clint Eastwood élet(műv)éről. Ebbe a sorba a Mester 2011. évi alkotásának, a J. Edgarnak a jegyzetével állok be.

Döbbenetes dialógusok, veszélyes víziók és bravúros szakmai újítások foglalják keretbe J. Edgar Hoover történetét. Munkásságából – a ma a vírusjárvány okozta rendkívüli (jog)rend idején több, mint áthallásos – a kulcsemberek totális megfigyelésének, visszaélésre ösztönző aktázásának, s vele a politika sakkban tartásának módja-trükkje. Ha elkapták volna, nem le(he)tt volna 48 évig az FBI alapító atyaúristene; nyolc amerikai elnök megkerülhetetlen és érinthetetlen bábmozgatója. Világcsoda, amit a bűnügyi tudományok fejlesztéséért és briliáns alkalmazásáért tett. Ellentétetül viszont paranoiás, szociopata, anyakomplexusos, korrupt, gátlásos, kíméletlen, aszexuális kisembernek is  tűnt a filmben a hivatalán túli viszonyaiban.

Az IMDb-én mindössze 6,5 ponttal illetett; nálam viszont 8-ra taksált film promóciója így érvel: „Leonardo DiCaprio remekel J. Edgar Hoover szerepében, aki közel 50 éven át volt az FBI feje; aki nem csak szolgálta, de kedve szerint alakította is az igazságot; félték, tisztelték, bírálták, bámulták. Módszerei egyszerre voltak kíméletlenek és hősiesek; legnagyobb jutalomnak pedig a világ elismerését tartotta. A zárt ajtók mögött azonban Hoover olyan titkokat rejtegetett, amelyel lerombolhatták volna a nimbuszát, tönkre tehették volna a karrierjét és az életét….J. Edgar a világ leghatalmasabb embere….először tudhatjuk meg az igazságot a 20. század egyik legnagyobb hatalmú nemzetközi alakjáról; akinek gondosan titkolt magánélete ellentmondásban állt a külvilág felé vetített konzervatív és makulátlan képpel; és aki megszállott vezetőként, elhivatott újítóként meghonosította a .. modern nyomozási módszereket.”

Megjegyzés:

1. a film dermesztő erővel mutatja be azt a vékony pallót, majd különbséget, mely az elhivatottságból kinövő megszállottság terén előállt. Mindezt DiCaprio élete (egyik) legjobb alakításával tette vászonra. Kabinetalakítást nyújtanak a főbb szerepek sztárjai is: főként Naomi Watts és Judy Dench személyében.

2. Mellesleg, több, mint 30 fős csapat gondozta a szereplők külső megjelenését. Szinte csoda, amit tettek az időutazásokkal teli sztori színészeinek metamorfózisait illetően. (A film egészének elsőrangú minőségét amúgy többszáz főnyi stáb /is/ szolgálta.)

E jegyzetben felvillantom a film pár kulcsmomentumát, olykor csupán egy-egy dialógust idézve. Hoover fixációja szerint több ízben karnyújtásnyira voltak csak a világháborútól; kell tehát a hatalom (mármint az övé!).  Ő egyszerre kívánt az elnök szövetségese és ellenpontja lenni. Ars poetica-ja Edgarnak (talán nem véletlen az „edgározás”; gondoljunk csak a misztikus EDGAR Allen Poe-ra), „néha el kell térni a szabályoktól”. Sőt többször (törvénysértő) utasításba adta: „nyugodtan figyelje csak meg azokat a köcsögöket!” Ebben a fiát oda-vissza túlszerető, bigott módon vallásos édesanyja bátorította is: „Csak higgy magadban!” Ám ugyanez az anya érezvén a bajt, kinyilvánítja: „Inkább legyen halott fiam, mint KISHOMI” (azaz homoerotikus orientációjú férfi)! Örökre megpecsételi a gyermeke sorsát ezzel.

Hoover axiómája még: „ha egy bűnös megússza, a többiek is ugyanezt hihetik; ezért soha nem!” Önmagára ezt sose vonatkoztatta. Keménysége, szakmai hitele, gőgje és  eredményessége több ízben a főnökét, a mindenkori igazságügy-minisztert is meghátrálásra késztette. Mégsem tudott pozitív választ adni a végzettségét illető bizottsági kérdésre, viszont ellenvetette: „a többi minisztériumhoz képest mi, a bűnüldözők még hasznot is termelünk”. Be lehet ültetni vajon ezt a honi  szakmai és politikai miliőnkbe?! Ki van kiért, kié a hozzáértés, s ki a pecsovics, ha élre állnak a dolgok?!

Ismerős vajon, hogy illegális akta készül arról, aki potenciálisan veszélyes lehet; nem az ügyre, hanem a főguru(k)ra nézve?! Számít vajon az alapdilemma: a személyek joga az első, avagy ellenük (és nem az érdekükben) az intézmény védelme? A korai PR pedig ide vezetett, hogy a „felkerültünk még a kukorica-pelyhes dobozra is”. Aztán jöttek az álhírek és az álságos, dühödt híresztelések, hogy tönkre tehessenek bárkit; történetesen a filmben Martin Luther Kinget.

Hooverről mondták: „…nem ismerte be, de a szociopaták nem is szoktak semmit se beismerni”. Hooveri bonmot: „Sose csökkenhet az éberség!” Aduász: az Amerika-ellenesség, a kommunizmus, a bolsevik veszély; akár van, akár nincs. E veszély: már rögeszme. Ismerős?   Pillanatnyi, árnyalatnyi megvilágosodás azért adódott nála: „Elpusztítok mindent, amit szeretek?”

Döbbenetes az a betét, mely Nixonról és a később bukott elnök reakcióiról szól.  Csak ez érdekelte: mi van róla az aktákban? Válasz: miféle aktákban? Elnöki „kérés”: egyes újságírók lehallgatása. Csend; majd, ha az állami nem megy, jön a magánmód, s vele a Watergate. Nixon igazi énjét tűpontosan kifejezi, ahogyan cinikus mosollyal fogadja Hoover halálhírét: „Meghalt a hülye, vén köcsög!” Elnöki búcsúbeszédében Nixon mégis Hooverről ömlengett; nyilván arra is emlékezvén, hogy nem sikerült megtalálniuk az FBI-főnök titkos aktáit. Hátha később? Mi is az igazi fegyver; nem mindig a puska. Mondhatnók; megérdemelték egymást?!

Nézzék csak a filmbéli Nixont!

Csúcspillanat a filmben a 37. elnök beiktatásának képe. Hoover a balkonról lekezelően, fölénye tudatában, sóvárgó tekintettel nézi a ceremóniát. Magát érzi előbbre valónak?! Joggal?

Amikor pedig a leghűségesebb embere szembesíti konkrét hibákkal és bűnökkel, csak ennyit hoz fel mentségül: „Megmentettem az országot”. Morális bukása, szükségszerű magára maradása egyszerre drámai és szánalmas. A manipulációkra is kész tömegmédia Hooverről, s tetteiről ezt vallotta: „A legnagyobb sztori a feltámadás óta; de lehet, még annál is nagyobb!” Alig(ha) igaz ez, de filmes „emlékműve” évtizedekre helyre tesz egy férfit, aki már és még életében önmaga szobra is kívánt lenni.

Eastwood főhajtása jogos; mindkét tekintetben.

J. Edgar: 2011-ben bemutatott, 137 perces, monumentális életrajzi dráma. Rendező: Clint Eastwood. Forgatókönyv-író: Dustin Lance Black. Operatőr: Tom Stern. A főbb szerepekben: Leonardo DiCaprio, Armie Hammer, Naomi Watts, Judy Dench. / Lemezen és online is megnézhető a mű.