Ég a város, ég a ház is…

(Írta: Berend T. Iván) Dühöngő tűzvész pusztít Los Angelesnek már nem is tudom számon tartani, hány pontján. A tüzek öt-huszonöt kilométeres távolságra vannak a házunktól. Mivel nem volt eső úgy március óta, a száraz bozót egy szikrától felgyullad, és az erős szélben pillanatok alatt szétterjed. Mivel a házakat – a földrengésveszély miatt – nem téglából, hanem fából építették, a tűz rögtön az épületekre is átterjed.

Negyedik napja örjöng a tűz. Sok tízezer embert evakuáltak a lakóhelyükről. Ilyenkor az amerikai ember legjobb tulajdonságai jönnek elő. Pillanatok alatt segélycsapatok keletkeznek, az emberek élelmet, takarókat, ruhákat, állateledelt hordanak azokhoz a középületekhez (iskolák, tornatermek, közösségi központok), ahová az evakuáltakat irányítják, illetve közülük azokat, akik nem tudnak rokonoknál, barátoknál lakni. Segíteni akarják az emberek a katasztrófaszituációban egymást. Egy individualista elveken épült társadalom legjobb közösségi pillanatai ezek.

Ifjú koromban gyakran énekeltük kánonban is a dalt: “Ég a város, ég a ház is, / Nem is egy ház, hanem száz is, / Tűz! Tűz! Tűz! Tűz! / Jaj, de messze a kanális”. Ezt vidám, vicces éneknek tekintettük soha nem gondolva komolyan, hogy valóban előfordulhat. Azután 1944-ben komolyra fordult a dolog, és valóban csapatostól mentünk menteni az égő házakba. Ez azonban a háború és bombázás következménye volt.

A háborúval ez véget is ért. Kezdtük úgy hinni, hogy a városokat elpusztító tűzvészek már csak biblia és a történelem lapjain léteznek. Az emberek bűnei miatt az Úr tűzvésszel pusztította el Szodomát és Gomorrát. De hány Szodoma és Gomorra létezett az elmúlt évezredekben? Ezekből jó sokat jegyzett fel a történelem.

Tűzvész volt az időszámítás előtt 587-ben Jeruzsálemben, Nagy Sándor idején időszámítás előtt 330-ban Persepolisban és a harmadik pun hábor végén időszámítás előtt 146-ban Karthagóban, majd időszámítás után 64-ben, Néró idejében Rómában. Tacitus leírásából tudjuk, hogy ez a tűzvész öt és fél napig lobogott, és Róma tizennégy kerületéből tizet elpusztított.

Londont számtalan tűzvész sújtotta, például 1130-ban, majd 1135-ben. 1666-ig hat tűzvész égette fel a várost. 1212-ben háromezer londoni égett halálra, és a tűz a város harmadát rommá tette. Konstantinápoly 406 és 1204 között öt alkalommal égett le. Amszterdam 1421-ben majd 1452-ben kétszer is úgyszólván földig égett.

Magyarország sem volt kivétel. A török hódítás idején, 1526-ban Szulejmán szultán felgyújtotta Budát, de a város visszafoglalásakor 1686-ban is több napon át pusztított tűzvész. Természeti csapás is okozott tűzvészt, amikor egy villám éppen egy lőportoronyba csapott. A keletkezett hatalmas tűzben kétezren haltak meg.

New York kétszer élt át hatalmas tűzvészt, 1776-ban, majd 1835-ben. A 19. század Amerikájában sorozatos tűzvészek pusztítottak. Az egyik legrettenetesebb 1871 októberében Chicagóban 17 ezer házat tett romhalmazzá, háromszáz embert ölt meg, és kilencvenezren hajléktalanná váltak. A Boston belvárosát leégető tűzvész 1872-ben 776 épületet pusztított el és 20 ember halálát okozta.

A történelem egyik legrémesebb tragédiája a San Francisco-i földrengés okozta tűzvész volt 1906-ban: 25 ezer épületet hamvasztott el háromezer ember halálát okozva. Hasonló tragédia volt az 1923-i tokiói földrengés okozta tűzvész is, mely 142 ezer halálos áldozatot követelt. Mindezt még betetőzte, hogy a földrengés egy pusztító ‘tsunamit’, gyilkosan erős tengeri, a szárazföldre kicsapó hullámzást okozott ami további 570 ezer házat rombolt le, közel kétmillió embert téve hajléktalanná.

Semmihez sem hasonlítható a II. világháború vége felé a németországi Drezda város esete. 1945 február 13-15. között 772 angol és 527 amerikai nehézbombázó mintegy négyezer tonna bombát dobott a városra, ami a közvetlen rombolás mellett hatalmas tűzvészt is okozott. A város mintegy hét négyzetkilométeres központja romba dőlt, leégett és mintegy 25 ezer ember életét veszítette. Ez a brutális, embertelen akció végülis azt szolgálta, hogy a náci Németország adja meg magát s véget vethessenek a gyilkos háborúnak.

A 21. századnak még csak az első negyedét zárjuk, de már eddig is ijesztő természeti csapások érték a világot. Közöttük három volt veszedelmes tűzvész: a 2003-i szibériai, amely 22 millió hektárt égetett fel, s átterjedt Mongóliára és Kínára is, a 2014. évi, 150 különböző helyen fellángolt és több, mint egymilliárd négyzetkilométer területen pusztító kanadai tűzvész, és a 2019–20-i ausztráliai, amely több mint 20 millió hold területen pusztított és hárommilliárd állatot ölt meg. Mindennek nyilván korántsincs vége. Az ENSz szakértőinek előrejelzése szerint a század végéig még nagymértékben fognak növekedni az ilyen természeti csapások.

A mostani dühöngő tűzvész Los Angeles jónéhány körzetében pusztít, elsősorban a Pacific Palisades-en és Pasadenában meg a Holywood Hills-en is. Sajnos, hurrikán erejű, 150 kilométer sebességű széllökések terjesztették a tüzet, ami az első nap végére megkétszereződött területen égett már és 1300 házat pusztított el, s további 60 ezer közvetlen veszélyben van. Az első napon 30 ezer embert kellett evakuálni, de mára a kitelepítettek száma már 180 ezer. A városban öt menedékhelyet nyitottak meg a hajléktalanul maradtak számára. Szerencsére sikerült korlátozni az emberveszteséget, ami máig – a tűzvész erejéhez képest viszonylag kevés – mintegy tíz halálos áldozatot követelt a csapás. A szél azután elállt, három nap alatt nem sikerült egyetlen négyzetméternyi tüzet sem eloltani, de a negyedik napon többet megfékeztek, illetve valamelyest visszaszorítottak. Az okozott kárt 140-150 milliárd dollárra becsülik. És közben megjelentek a sakálok: húsz embert tartóztattak le, aki a helyzetet kihasználva rabolt a tűzzel sújtott területeken.

A természeti csapásokkal szemben ma is nagyjából védtelen az ember. Árvizek, földrengések, tűzvészek időről-időre tudatosítják, hogy nem vagyunk igazán urai – mint gyakran hinni szeretnénk – a természet világának.

Sajnos, ugyancsak védtelenek vagyunk az ember okozta csapásokkal, háborúkkal, gyilkosságokkal, emberi gonoszságokkal szemben is. Ezek a természeti csapásoknak sokszorosát okozzák emberi szenvedésben, halálozások számában. Nem vagyunk sajnos uraik saját emberi társadalmunknak sem.