Katolicizmusról van szó: egyetemeset jelent – világszerte. (És itthon?) Ez a film remekmű; nagyrészt egyetemessége folytán az. Van, aki általános érvényt, jelentőséget, súlyt, hite(l)t is lát itt. Nem feledve-feladva a többi világvallást; főként nem a december végi (újjá)születés ünnepei, méltósága idején. (A képen: szurkoló pápák – jelenet a filmből.)
Szerencsére nemcsak a (fizetős) Netflixen, hanem pl. Budapesten négy művészmoziban is látható. Megnézni érdemes. Több pontosztó helyen a 10-es skálán 7,7-től 9,6-ig minősítik. Felfelé kerekíthetné(n)k. Ha elképzelünk idei 5 jó filmet, és bruttósítjuk a tetszési indexüket; helyben vagyunk. Tévedhetek; nem akarok pápább lenni a (2) pápánál.
Idehoznék még egy – a szakmámba vágó – fogalmat: egyetemlegesség. Annyit tesz (a jogban), hogy közös, együttes a felelősség; több személynél egymástól függetlenül is megáll; a másokért való helytállásról szól; adott esetben (mind)ketten együtt viselnek felelősséget valamiért, valakiért. Benedek és Ferenc pápa estében a két órányi filmben, két klasszis színész parádés jutalomjátéka ezt jeleníti meg. Ilyenkor mindegy, hogy katolikus hívőként, más vallásúként, vallástalanként vagy ateistaként nézzük meg ezt a filmet. Bevonz, de hogy miért is és hová: ebben áll a nagy titok.
A világhálón profi elemzők és egyszerű mozirajongók elismeréssel illetik Fernando Merielles alkotását Anthony Hopkins-sal Benedekként, és Jonathan Pryce-szal Ferenc szerepében. Műfaját életrajz, komédia és dráma kategóriáiban adják meg. Derűs elem a filmben, amikor a telefonáló pápától a Vatikán irányítószámát kérdezi az utazási iroda ügyintézője, viccesnek vélve az egyházfő hívását. Ilyen az ABBA-sláger: Dancing Queen-jének, avagy a Beatles Abbey Road-jának a beillesztése; miként a dialógusokban is jelen van a két művelt koponya iróniája, nívós riposztja. Szellemes áldozás ez a humor „oltárán”. Van ott még viccmesélés is arról, hogy szabad-e imádkozás közben dohányozni, illetve fordítva: miért lenne rendjén való dohányzáskor imádkozni.
Tétova vagyok, hogy a következő bonmot idézhető-e (nem a filmből, a közéletből), de jellemző a kor kirekesztő miliőjére; megpróbálom tehát. Feltűnik a képen Arinze nigériai fekete püspök, és utalnak arra, hogy eljöhet az ideje afrikai pápának is. A sikeres pápaválasztás szlogenje: Habemus papam! Erre licitált rá anno a gonosz poén így: Habemus papuam!
Ellensúlyként következzék itt egy pozitíve derűs – állítólag igaz – történet az akkor már megválasztott II. János Pál pápa közvetlenségéről. Egyetemi hallgatók jártak sítáborban Zakopanéba, és este kocsmáztak lengyel helybéliekkel. Ivászat, körinterjú: ki kicsoda és mit csinál. Lódítottak is némelyek, amit nem hagytak szó nélkül az italozók. Sor került egy lengyel férfira, aki egyházi személynek mondta magát; nem úgy nézett ki. Rá is szóltak: – Hol a csudában? – Hát, a krakkói érseki hivatalban! – Na, ne mondja, csak nem a Vatikánban a római pápánál tetszik lenni? –De, az is én vagyok.
Erdő Péterről nemigen hallani hasonló „megnyilatkozást”, Beer Miklósról és/vagy a pannonhalmai bencések legjaváról elképzelhető.
Alázat dolga: a következőkben nem kivesézem, nem értékelem a látottakat, hanem a több mint 50 nyomatékos gondolatból, mondatból kiemelek néhányat. Főként ezeket:
- Az egyház túlságosan megszokta a dicsőséget, a templomaink gyönyörűek, de üresek, mint a hamvadó tűz.
Platónt idézi egy bíboros:
- Az igazi vezető ismérve, hogy nem akar vezető lenni; más fordításban: abból lesz jó vezető, aki nem akar vezető lenni.
Jellegzetes érv Benedektől:
- Csak egy változatlan, örök igazság van. (Konzervatív alapállásának ez a talpköve.)
Ugyanő cinikusan:
- A rossz híreket latinul mondja, mert a bíborosok alig ötöde érti a latint.
Vele szemben a majdani Ferenc: heti egyszer tangózik, sőt megkérdezi:
- Lehet valaha is elég szerényen élni?
Kettejük csúcsszintű dialógusának gyújtópontja:
- Határt kell húzni, vagy falakat építeni? Ferenc:
- Épített Jézus valaha falakat?
Aztán mindketten:
- Már nem vagyunk ennek a világnak a részei. Mind a párbeszédüknek, mind a filmnek alapdilemmája a fordítást illetően is: vajon a változás megalkuvás, egyúttal azon kompromisszumot is értve?!
Szikráztak a pengék itt is:
- Ön Szent Péter utódja; Szent Péter nős ember volt.
Ferenc karakterét a rendező rokonszenvvel ezekkel a mondatokkal is megemeli:
- Tudja, hogy lesz öngyilkos egy argentin? Felmászik az egója tetejére, és leugrik.
A legsúlyosabb mondanivaló, a vita és a film (egyik) csúcspontja a gyermek-molesztálási ügyek megítélése.
Benedek:
–Tettünk, intézkedtünk, meggyónták a vétkeket.
Ferenc:
- Aztán áthelyezték őket máshová, ahol újra kezdhették?!
Sőt, Ferenc idéz egy püspököt, aki úgy vélte:
- Hittük, hogy 9 gyermek szenvedése kisebb baj, mint ha 9 millióan veszítik el a hitüket egy botrány miatt.
Ferenc:
- A gyónás: pár varázsszó, az áldozaton nem segít. A bűn egy seb, nem koszfolt.
Vallom én: a humánum és az erkölcsi-jogi korrektség (lett) volna a nagy titok (és annak nyitja).
Később Benedek azzal védi magát, hogy őt (mégis) isten rotweilerének hívják. Azt is mondja mentségül:
- Tudós vagyok, nem menedzser.
A filmben csak egy molesztálási ügy rossz kezelését ismeri be; a náci idők katonai közreműködéséről nem tesz említést. Hetvenöt esztendős korra lőné be a visszavonulás idejét, amit tőle-nála Ferenc azzal hárít el, hogy „Krisztus sem szállt le a keresztről”.
Értéke a filmnek, hogy bár Merillles Ferenc mellett áll ki, Benedeket sem parentálja el; tőle pl. ezt idézi: – Az ember nem a hatalmával vagy az intellektusával vezet, hanem – miként önnél is – azzal, ahogyan él(t).
A film tartalma gazdag: belefér a futball, Smetana, az argentin katonai junta rémtetteinek sora (itt egyenesen „keresztény hadseregről” tesznek említést, meg 30 ezer kivégzettről). Hitelesnek látszik Ferenc önmarcangolása az elmulasztott, illetve a naivan és csak gyáván teljesített korabeli kiállásáért.
Ratzinger-Benedek ugyanakkor meggyón Ferencnek; ölelés, sírás és megbocsátás ad feloldozást. Kettejük morális párviadala, egyben megértő közeledése valamelyest megváltoztatja Benedek hozzáállását mind a pápaság intézményéhez, mind pedig Ferencnek, mint következő egyházfőnek a rátermettségét illetően. Íme, Benedek szól: „Minden diktatúra elveszi a döntési szabadságunkat, s feltárja gyengeségeinket. Rátesz erre a filmbéli képsor: kerítésemelés, menekültek tengerbe vesztése látszik drámaian.
A rendező (mondjuk így: lájtosan, néma lájkolással) Benedek és Ferenc közös pizzázásával szemlélteti kettejük megbékélését, illetve a futball vb döntőjének együttes megtekintésével utal a megértésükre. Mit tesz isten: az argentinokat a németek megverik, Benedek átéli első (?) fociélményét, Ferencet pedig reformpápának megválasztják.
Nem állhatom meg: közjogilag, egyházjogilag micsoda sztori lenne, hogy bár a pápát 2/3-dal választották meg, mégsem írta át a Bibliát.
Főbb alkotók és közreműködők: A két pápa, 125 perces életrajzi dráma; írta Anthony McCarten; rendezte Fernando Meirelles; a két briliáns főszereplő pedig Anthony Hopkins és Jonathan Pryce.
