Egy kitüntetés, egy üveg bor – 1917

Ha ki akarsz ábrándulni a medvéből, keresd fel a barlangjában. Olykor a vizuális-virtuális közellét is elég; elrettentő.

Ha kíváncsi vagy az első modern kori háború közelképi borzalmaira 100 év távlatából, nézd meg Sam Mendes 1917 című filmjét. Ha pedig a centenáriumi kor traumája nem elég, akkor – akár győztesként, akár vesztesként – csak élesztgesd a parazsat; hogy amivel az jár, ismét lángba borítsa a (fél) világot. Közép-Európa számára a centenárium amúgy is borsos: sérelmek, keserűségek, demonstratív üzenetek, újjá éledő bátorság-próbák szabdalják a közbeszédét.

Tudjuk-e még, hogy az ember keze hőre lágyul?! Ad-e vajon – mint a filmben mondják – jelzőrakétát egy háborús történelmi dráma; vagy ki kell próbálni, provokálni a globalizált világban egy újabb kalandot. Első, második és sokadik világháború: számmisztika volna mindez?  Sam Mendes rendező filmje annyiban biztosan nem fikció, hogy a végén utalnak egy Alfred H. Mendes (nomen est omen) királyi lövész őrvezetőre, aki elmesélte a filmeseknek a történetét.

Ezekben a napokban kezdik el vetítetni az 1917-et a honi mozikban. Túl van már 2 Golden Globe-díj megnyerésen, plusz egy jelölésen; és összesen 9 kategóriában várhatja az Oscar-díjátadást. A díjak, illetőleg a friss jelölések kategóriái beszédesek: legjobb film, rendezés, eredeti forgatókönyv, zene, hang, látvány, operatőr, smink, vizuális effektek. Nagyot veszíteni már nem lehet.

Mitől különleges a téma és annak feldolgozása? Sok és sokfajta jó háborús mozi készült, de az I. világháború kiemelkedő megjelenítése ritka. A 130 ezer főnyi veszteséget hozó, 1915–16-i Gallipoli-csata történeti valósága és filmes realitása (rendezte Peter Weir) ilyen; továbbá Spielberg Hadak útján című mozija is minőségi példa. Másik, későbbi korú Spielberg-sztori is felidézhető, melyben a normandiai partraszállás után, háborús vérzivatarban válik hőssé Ryan közlegény, aki a bátyjait már elveszítette.

Van érzék áthallásokra. Sam Mendes a filmkészítés nagymestere; tudja és megoldja: a megpróbáltatások kiállása, a kiskatona önfeláldozó céltudatossága, hite és ereje, szemben a felsőbbség érzéketlenségével mozivászonra illik. Ehhez olyanfajta képi technikát alkalmaz, mely által testközelből, szinte jelen lévőként éli meg a néző a poklok mélyét, követi a főhősök lépéseit és sorsát; megértvén, hogy a küldetést teljesíteni bármi áron muszáj, hősi halál útján is. Oldás, hogy/ha létrejön a találkozás a mártír kiskatona bátyja és a hírhozó bajtárs között.

Valószínűleg ilyen mozi van már a filmtörténetben; valóságos plusz kell tehát, hogy felülírják az eddigieket. Mendes ezt bravúrosan, tisztán és erőteljesen véghezviszi.

A sztori lényege: két brit katona 1917 áprilisában majdhogynem nonszensz, de legalábbis életveszélyes küldetésre kap parancsot. Minden áron másnap hajnalig – a talán már elhagyott, beásott német vonalakon, és a szögesdrótos senki földjén, plusz tűzön és vízen át – el kell jutniuk egy nagyobb saját egységet visszatartani a nekik csapdát állító németek mészárszékétől. Ösztönző csavar a történetben, hogy az egyik tizedes testvérbátyja éppen odaát van, esély kínálkozik őt megmenteni. Teljes kudarc, illetve abszolút siker filmben persze nem várható.

Két módot választ Mendes rendező – jó érzékkel – mindehhez. Egyfelől, a nyers naturalizmusig eljut a képi világ megkomponálásában; fantasztikusan teljesítő operatőre révén. Látunk virágzó cseresznyefát kidöntve; s kapunk hozzá optimista magyarázatot: magról újra életre fog kelni. Légi harcból lezuhan egy gép, kimentik az ellenséges pilótát, aki „hálából” öl. Gépkocsiznak a katonák, ők sem tudják, hová és miért.

Katonatréfát mesélnek: egyikük fázott, erre a kedvese édes hajolajat küldött neki, aki mindet a fejére kente; éjjel a patkányok megszállták, s a fülét lerágták. Mosoly?!  Fecsegnek a legények: egy kitüntetés vajon megért-e egy üveg francia bort?

Latolgatják, hogy miért lőtte le a teheneket az ellenség? Tán, mert: ha már veszít, legalább haljon éhen a másik fél. Miért nem adták meg három év után sem magukat?! Éles váltás, dermesztő ellenpont: a felsőbb brit parancsnoki kör humánuma és/vagy elembertelenedése legyen-e: ugyan ki kell menteni a csapdából 1600 katonát. De vigyázat: „néhány ember a harcnak él”, sőt ideológiát is gyárt hozzá: „csak úgy lehet a háborúnak véget vetni, hogy támadás az utolsó emberig”. A megmentőt a „bús bánatba” küldik el.

A film az IMDb-én 8,6 ponttal szerepel. Az elképesztő látványvilágot kiváló színészi alakítások egészítik, illetve teljesítik ki. Goethe mondása: Aki történetet ír, módját ejti annak, hogy a múlttól megszabaduljon. Nézőként a kiskatonák helytállására tennék hangsúlyt. Néha Goethéhez, olykor másokhoz is kötik ezt a mondást: Egy háború elvesztése baj, egy parasztház leégése tragédia. A magyarok (is) mindkettőből kivették a részüket.

Főbb adatok és közreműködők: 1917, háborús dráma 119 percben, készült 2019-ben; részben írta és rendezte Sam Mendes; operatőr: Roger Deakinst; főbb szereplők: George MacKay, Dean-Charles Chapman, továbbá Benedict Cumberbatch, Colin Firth, és Mark Strong.