A francia választók azt írták elő Emmanuel Macron elnöknek, hogy radikálisan változtasson a módszerein, ne akarjon csaknem teljesen egymaga kormányozni, vegye tudomásul a vitákat, szánjon időt mások meggyőzésére, vágjon bele a demokratikus élet „újraalapításába” – így értelmezi Jérôme Fenoglio, a liberális szellemiségű párizsi Le Monde igazgatója a nemzetgyűlési választások második fordulójának kimenetelét a saját lapjában közzétett vezércikkében.
Két hónappal azután, hogy az államfőt újraválasztották, az őt támogató pártszövetség elveszítette abszolút többségét a törvényhozás alsóházában. A második legerősebb frakció az egyesült baloldal lett, a harmadik helyet pedig Marine Le Pen Nemzeti Tömörülése szerezte meg. Utóbbinak a sikeres szereplésével kapcsolatban a Le Monde-kommentár felhívja a figyelmet arra, hogy a formáció háromszor annyi mandátumot szerzett most, mint eddigi csúcsán, 1986-ban, akkor még Nemzeti Front néven, a mostani pártvezér apjának, Jean-Marie Le Pennek a vezetésével. A nemrég újraválasztott köztársasági elnök vállára így most hatalmas felelősség nehezedik – írja Fenoglio, és sorolja a kihívásokat. Ezek szerint a második szavazási forduló előtti napok hőséghulláma aláhúzta a gyors cselekvés szükségességét a klímaválság ügyében, mielőbb reformokat kell végrehajtani avégett, hogy a túlfogyasztó társadalom alkalmazkodjék a megváltozott körülményekhez, eközben pedig a geopolitikai válság Európában háború formáját ölti, és gazdasági megrázkódtatásokkal, hiánnyal, inflációval fenyeget. A demokratikus válság azzal a veszéllyel jár, hogy ellehetetlenül az Európai Egyesült Államok terve. Magában Franciaországban ezt jelzi a választástól távolmaradók minden korábbinál magasabb aránya, valamint a csaknem száz szélsőjobboldali képviselő bejutása a nemzetgyűlésbe.
Nem mindenki bánik ilyen kíméletesen Emmanuel Macronnal. Alexis Brézet, a jobboldali Le Figaro szemleírója „a halva született ötéves terv kísértetének” nevezi az államfőt, arra utalva, hogy áprilisban még a második ötéves ciklusra választották meg. A szerző élesen bírálja Elisabeth Borne eddigi miniszterelnököt, aki rendre a szélsőjobboldali veszélytől óvott, most viszont – írja Brézet – a szélsőbal itt van az ajtóban. Szerinte a „macronista” stratégák azt remélték, hogy a radikális baloldali Mélenchon elutasítottsága mindent üt, de ez nagy tévedésnek bizonyult. Ilyen értelemben a nemzetgyűlési választás második fordulója negatív tükörképe lett az elnökválasztás második fordulójának: akkor a többség felzárkózott a hivatalban levő elnök mögé, most azonban Macron elleni népszavazás lett a dologból. A Le Figaro kommentátora szerint a mérsékelt jobboldal a második fordulóban tulajdonképpen jobban tudta csökkenteni saját veszteségeit, mint azt előzőleg remélte.
Az erősen balos Libération úgy fogalmaz, hogy Macron arculcsapást szenvedett el az egyesült baloldaltól, amely most a vezető ellenzéki erővé vált Franciaországban – miközben a Nemzeti Tömörülés szintén történelmi jelentőségű eredményt ért el. A „macronizmus” számára megvalósult a katasztrófa-forgatóköny, az új összetételű Nemzetgyűlés totálisan szétforgácsolódott – írja a Libération.
Az Európai Unió második legnagyobb gazdasága a jelek szerint kormányozhatatlanná vált, és ez rossz hír nem csupán Franciaországnak, hanem egész Európának – ezt már a Handelsblatt, a német üzleti körök napilapja írja. Az elemző, Gregor Waschinski kérdésesnek tartja, hogy képes lesz-e Macron tartós koalíciót összekovácsolni a parlamentben. Ha blokkolni fogják az elképzeléseit, akkor legkevesebb egy év múlva feloszlathatja a nemzetgyűlést, de ez azzal a kockázattal jár, hogy az előrehozott választáson a populista alternatívák még több teret nyerhetnek az államot fenntartó centrum rovására.
A német lap elemzője úgy látja: a franciák többsége megvonta a támogatását Macron politikájától, annak ellenére, hogy az áprilisi elnökválasztáson Le Pen helyett – a kisebbnek gondolt rosszat választva – inkább a hivatalban levő államfő mögé állt. A társadalmi elégedetlenség azonban már legkésőbb a sárga mellényesek tiltakozó akciói alatt nyilvánvalóvá vált.
Valamivel megengedőbb a helyzetmegítélést illetően Mujtaba Rahman, az Eurázsia Csoport elnevezésű elemző intézet európai igazgatója, aki a balliberális londoni The Guardianben fogalmazta meg véleményét. Az ő nézete inkább a Le Monde igazgatójának a szavaira rímel: nem beszél kormányozhatatlanságról, de szerinte is elhúzódó politikai instabilitásra kell számítani Franciaországban. Macron – írja – vonzza a politikai precedenseket: 2017-i győzelmével felforgatta hazájában a hagyományos bal–jobb-megosztottságot. Az idén áprilisban ő lett az első olyan francia elnök, akit újraválasztottak.
Most viszont, hogy az ötödik köztársaság történetében felettébb szokatlan módon elveszítette parlamenti többségét, meg kell tanulnia tárgyalni és kompromisszumot kötni, ami nem lesz számára könnyű feladat.