December 3. a fogyatékkal élők világnapja. Az ENSZ 1992-ben nyilvánította azzá, felhívta a figyelmet a betegség, baleset és katasztrófa következtében fogyatékossá vált emberek problémáira.
Hazánk is kötelezettséget vállalt amellett, hogy a fogyatékkal élők életminőségét minden eszközzel folyamatosan javítja, és elősegíti társadalmi beilleszkedésüket.
A kormány szerint: „Fontos, hogy ezek az emberek ne maradjanak magukra problémáikkal, a társadalom egyenrangú polgárai legyenek”. Fontosnak tartja azt is, hogy „elérhetők legyenek számukra az önálló életvitelükhöz szükséges szolgáltatások, és ehhez minden segítséget megad” – szól a kormány-kommunikáció. A kormány fogyatékosságügyi fejlesztésekre EU-pénzforrásokból 109 milliárd forintot kíván fordítani a fogyatékkal élők társadalmi integrációjára 2020-ig.
A sikerpropagandával szemben a valóság lesújtó képet mutat: 2010 óta nem következett be látványos javulás a fogyatékkal élők körülményeiben. Föllelhetetlenek az akadálymentesítési határidők, az akadálymentesítést a beruházásoknál igyekeztek „megtakarítani”. Sajnos, a mozgásukban korlátozottak számára a közlekedés továbbra is gyakran akadályozott. A kisvárosokból és falvakból képtelenek munkába járni, ha nincs megoldva a tömegközlekedés akadálymentesítése.
Siralmas a fogyatékkal élők anyagi ellátása is, nem más, mint jövedelempótló juttatás. A jövedelem a fogyatékkal élők többsége számára csak álom marad, mert a kb. 400 ezer érintett közül, csak 150 ezer tud csökkentett munkaidőben dolgozni. Ők is, csak minimális fizetséget kapnak. A fogyatékkal élő munkavállalók közül vannak, akik mindössze a minimálbéres óradíj harmadáért dolgoznak – általában napi 4 órában – de a fizetésükből legfeljebb havi ebédjükre futja.
A fogyatékkal élők egy részét otthon ápolják, mert nincs hely számukra a szociális otthonokban, vagy a térítési díjak megfizethetetlenek a családok számára. Gondot okoz, ha egy közeli családtagnak otthon kell maradnia a fogyatékost ápolni, s emiatt elveszíti a munkahelyét. Az ápolási díj folyósításának ideje nem számít bele a biztosítási jogviszonyba, és ha az otthon ápoló belerokkan a gondozásba, akkor egyetlen fillér pénzellátásra sem lesz jogosult, mint rokkant. Mivel az ápolási díj és a rokkantsági pénzellátás is nagyon csekély, így azok a családok, amelyekben fogyatékkal élőket gondoznak, teljes mértékben kiszolgáltatottakká válnak az elszegényedésük miatt.
A fogyatékkal élők között legtöbben mozgásukban korlátozottak; sokan vannak a gyengén látók, a nagyothallók, a mentálisan sérültek, illetve a súlyos belső szervi fogyatékossággal élők is. Egy részüket az állam egyszerűen az út szélén hagyja. Az egészségügyi ellátórendszer hiányossága miatt nem részesülnek kellő ideig egészségügyi rehabilitációban, az orvos-szakértői bizottsági vizsgálatokon nem az állapotuknak megfelelően minősítik őket, ezzel pénzellátásukat is csökkentik, a kelleténél alacsonyabb kategóriába sorolják szervezeti károsodásuk mértékét.
A kormány állami felelősségvállalás helyett a családok felelősségvállalására fekteti a hangsúlyt. A 2012. január 1-jétől hatályos alaptörvény rendelkezéseire hivatkozik. Emiatt azok a családok, melyekben fogyatékos, vagy rokkant családtag is él, rendkívül elszegényednek.
A fogyatékkal élők kétharmada akadályoztatott a társadalomba beilleszkedését illetően. Hátrányos megkülönböztetést éreznek az egészségügyi rehabilitáció, az önellátás, a munkavégzés, a tanulás és a közlekedés területén is. A megváltozott munkaképességű emberek megélhetési kényszerből kénytelenek dolgozni, de sokan közülük nem tudnak, mert fizikailag egyáltalán nem bírnak. A foglalkoztatásukra irányuló EU- és állami pénzforrások ugyanis nem az ő anyagi jólétüket segítik, hanem az őket foglalkoztató munkáltatóknak kedveznek.
Az Alkotmánybíróság egy éve hozott döntést arról, hogy az orvos-szakértői bizottságok által végzett egészségi állapotfelmérő vizsgálatokon jogtalanul tévesen és visszaminősített rokkantakat kárpótolni kell. Az AB arra hívta fel a kormány figyelmét, hogy 2019. március 31-ig alkossa meg ennek a törvényi szabályozását, de ez a mai napig sem történt meg.
A Magyar Szociális Fórum felszólítja a kormányt, hogy tegyen eleget a jogtalanul visszaminősített rokkantak érdekében hozott alkotmánybírósági döntésnek.A Magyar Szociális Fórum emlékeztetni kívánja a kormányt a 2010. évi választási ígéretére, miszerint: „Senkit nem hagyunk az út szélén”. Jobb későn, mint soha érvényt szerezni ennek az ígéretnek, hiszen a legkiszolgáltatottabbak, a fogyatékkal élők és a rokkantaknem képesek maguk érvényt szerezni érdekeiknek. A kormány ne éljen vissza helyzetükkel – áll a Magyar Szociális Fórum fogyatékkal élők világnapján kiadott társadalmi összesítésében.