Május 27-29. között irány: Gödöllő! Érdemes lesz kiruccanni. Három nap alatt, négy helyszínen 100 film és gazdag családi programok. Minden esemény ingyenes, csak útra kell kelni. (A nyitó képen: kárókatonák.)
A Gödöllői Királyi Kastély három napra a természet- és a környezetvédelem filmpalotájává válik. A hagyományoknak megfelelően ez a különleges helyszín ad otthont május 27–29. között a VIII. Nemzetközi Természet- és Környezetvédelmi Fesztiválnak, ahol világszerte elismert stúdiók és alkotók legújabb produkciói versenyeznek majd. A fesztivál idei témája a zöldre-, az újratervezés, díszvendége pedig Olaszország lesz. Négy helyszínen 100 filmet nézhetnek meg a látogatók, a többi között olyan izgalmas alkotásokat, mint a David Attenborough magyarázatával készült „Miért fontos a biológiai sokféleség?” című animáció, a világ legveszélyeztetettebb folyóját bemutató „Ganga lelke”, a mozikban hatalmas sikert aratott „Vadlovak” vagy e kihalóban lévő faj megmentésére tett erőfeszítésekről szóló „Gonarezhou, az orrszarvú visszatérése”. Az ingyenes kutyabarát-eseményen a filmek mellett színes családi programokkal várják az érdeklődőket.
A 106 országból érkezett, kereken 1400 filmből előzsűri válogatott, így alakult ki a végleges program, ami 100 hosszabb-rövidebb, ám mindenképpen lenyűgöző filmet mutat be a fesztivál közönségének. Az ünnepélyes díjátadó gálára május 28-án, a Gödöllői Királyi Kastélyban kerül sor, ahol és amikor kiderül, hogy a Kék Bolygó Alapítvány által szervezett fesztiválon mely filmeket és alkotókat díjazták a professzionális, és az amatőr kategóriákban.
A háromnapos rendezvénysorozat a filmvetítések mellett, gazdag szabadidős programokkal várja a hétvégi kikapcsolódásra, szórakoztató élményekre vágyó családokat. Az idén a fesztivál díszvendége Olaszország, ezért az Itáliát idéző számos esemény mellett az olasz gasztro-kínálattal is megismerkedhetnek a vendégek. A filmek versenye mellett jó néhány művészeti ág is képviselteti magát. Trash Art kiállítással, színes, kulturális programokkal és neves fellépőkkel, gyermekműsorokkal várják a természet szerelmeseit. Az is újdonság, hogy 2022-től kutyabarátként, immáron akár négylábú társaikkal együtt is érkezhetnek a látogatók. A fesztivál nemcsak eseményeiben és tematikájában, de a program szervezésében is előtérbe helyezi a fenntarthatósági és természetvédelmi szempontokat.
Tíz-húsz éve még bármely tájban autózva néhány száz kilométer után szélvédőmosás nélkül nemigen mentünk tovább, mert ezernyi repülő rovar esett áldozatul és ragadt az üvegre. Igen, erre már csak az éltesebbek emlékeznek, ma nyugodtan átszelhetjük az országot, az út porán kívül nem sok minden tapad meg az üvegen. Hurrá, egy gonddal kevesebb! Egy gonddal kevesebb? Nem, nem! Súlyos tévedésben élünk. Ma a hajdani rovarvilágnak csupán tizede él körülöttünk, így lassan nincsen, ami beporozza, növényeinket, hogy azok terméssel ajándékozzanak meg. És ez csak egyetlen jelenség, amire Ürge-Vorsatz Diána fizikus, klímakutató utalt azon a sajtótájékoztatón, amelyet VIII. Nemzetközi Természet- és Környezetvédelmi Fesztivál beharangozójaként tartottak.
Igaz, ötvenéves a Római Klub első jelentése, ami felhívta a figyelmet „A növekedés határai” címmel arra, hogy „az emberiség vizsgálja meg önmagát – céljait és értékeit éppen úgy, mint azt a világot, amelyet megváltoztatni kíván. A lényeg nemcsak az emberi faj fennmaradása, hanem sokkal inkább az, hogy a túlélés ne értéktelen fennmaradás legyen. Az elmúlt ötven év kevés volt az emberiségnek, a Föld legmagasabb rendű népességnek, hogy a józan eszét használja. Kevés volt annak fölismerésére, hogy a pillanatnyi érdekei érvényesítése, a kényelme kiszolgálása helyett rájöjjön: a vesztébe rohan, és a már nem is oly távoli utódoktól elrabolja a puszta élet lehetőségét.
Persze rácsodálkozunk, örülünk és olykor meg is könnyezzük, ha látjuk az erőfeszítéseket, hogy kihaló állatfajokat mentenek meg a végső eltűnéstől. A hegyi gorillák, a pandák nagyon cukik. Aztán a használt étolajat a lefolyóba öntjük, és szép lassan élhetetlenné válnak fajok milliói számára a vizeink. Vadul irtjuk a szúnyogokat, és a méhek is áldozatul esnek, aztán egyre kevesebb gyümölcs terem, ezért nyomjuk a kemikáliákat a talajba. Az ökoszisztéma folyamatos és végzetes, sok területen visszafordíthatatlan megrendülés az ember végzetes bűne. A legnagyobb árat fogja fizetni érte. Azaz máris fizeti, csak nem igazán foglalkozik vele.
Szeretünk elmélázni, gyönyörködni a földünk ezernyi szépségében, az azt megmutató filmek jóvoltából bejárjuk a nagyvilágot. Még a bajokra is rácsodálkozunk, aztán kész, megyünk tovább azon a korlátolt módon, ahogyan a felsőbbrendűségünk diktálja. Majd mi tudjuk hogyan jó, majd mi megoldjuk, hogy szuper legyen minden, ami körül vesz. Bornírtan igazítjuk formára a környezetünket nem törődvén azzal az egyszerű ténnyel, hogy a Föld a maga biológiai sokféleségével tökéletes egyensúlyban működik. Minden teremtménynek helye, szerepe van a rendszerben, ebben az egyre fogyatkozó sokféleségben, amit kötelességünk megőrizni, hogy utódaink az életre szülessenek.