Furcsán számozott győri házak – mélygarázs helyett e-busz lett volna a megoldás

Nem tudom, észrevette-e már más is a győri Bástya utca kacifántos házszámozását. A város egyik réges-régi utcájáról tudni illik, hogy egy részét, az északi (Mosoni-Duna felőli) oldalán állt pattantyús házakat a múlt század közepén lebontották (ahelyett, hogy fölújították volna őket), és velük együtt eltüntették (a Duna-kapu tér kedvéért?) a valamikori győri erőd, földrészünk egyik (ha nem egyetlen) legszebb reneszánsz erődjének bástyáit.

Amikor 2011 nyarán történelmi lehetőség lett volna a bástyák és kazamaták kiszabadítására (https://infovilag.hu/gyor-tobbet-erdemel-visszatemetett-reneszansz-kori-kincsek-a-dunakapu-ter-alatt/; https://infovilag.hu/borkai-ugy-a-melygarazstol-a-mely-torokig/), a város vezetése „kiváló érzékkel” elszalasztotta az alkalmat, és a Duna-kapu téri mélygarázs építése miatti föltáró ásatást a pompás építészeti leletek visszatemetésével lezárta. Holott: az akkoriban már Európa egyik kulturális fővárosa címre pályázó Audi-/Borkai-város akár nyerhetett is volna ezzel az egyedülálló régészeti lelettel – feltéve, ha szépen rendbe teszi. De nem tette, és ezzel történelmi esélyt szalasztott el.

A Duna-kapu teret viszont (jó újmagyar szokás szerint) „pompásan” térkövezték, miáltal a nyári hónapokban használhatatlan: ötven-hatvan fokosra fűti a Nap sugara…

A térből eredő, és mindjárt 31-es, illetve 20-as számmal kezdődő Bástya utca elején (a mélygarázs lejáratánál figyeltünk föl egy furcsaságra. A páratlan (északi) oldal sarokháza a Bástya utca 31. számot kapta. Vagy mégsem? A házszámtábla fölötti utcanévtábla szerint a 33. számmal kezdődik a páratlan oldalon álló házak sora.

A saroktól a második ház kapuja mellett a házszámtábla valóban 33. Csakhogy a következő (a hozzá simuló!) házé már 37. Valaki(k) elsinkófálta(ák) a 35. házszámot.

A valamikor győri vár mai Google-képre applikálva; a maga idejében hatalmasnak számított.

Persze, a Duna-kapu tér számozása sem túl egyértelmű azóta, hogy a II. világháború előtt, az 1930-as években lebontották az addig Bástya utcaként ismert utca (logikusan páratlan számozású) északi oldali házait. Attól fogva a Duna-kapu térré (értsd: a valamikori Bástya utca eleje) átnevezett közterület nyugatról kelet felé húzódó házsora 1–9. közötti számozást kapott. Még azt a házat is beleszámították, amelyik valójában a Stelzer Lajos utcában áll, miután az északi oldalánál volt az egykori győri halpiac. Ekként inkább érdemelné (miként az utcasarkon álló utcanévtábláról kiderült) a Stelczer Lajos utca 2. számot.

A Duna-kapu tér déli oldalán haladva (tekintsünk most el a 6. szám alatti szörnyűségtől, az üveg–beton épülettől, amelynek építése közben majdnem összedőlt a térség legszebb polgári lakóháza, a Fejérvári-ház), egy újabb köz, a Szappanos köz következik, sarkán a teljesen lebontott, majd azonos formában újjáépített Duna-kapu tér 7. számú csinos épülettel, mellette pedig a három közterületre (Duna-kapu tér, Teleki és Apáca utca) néző, valamikori kaszárnyaépülettel, amelyik (ha a számozás logikáját tekintjük) helyesen a Duna-kapu tér 8. számot kapta az egyik oldalon, a Teleki utcában feltehetően a 2., az Apáca utca felőli (egyetlen) bejáratát viszont a 15. számmal jelölik.

Az ám, Teleki utca: a Bástya utca jobb oldali első házának a számozása 5-tel kezdődik (arról a sarokházról van szó, amelyik a Bástya utcai oldalon már a 20-as számot kapta. (Ebben, a Teleki utca 5-ben született Östreicher Emil [1914–92], a Puskást is segítő sportmenedzser.) Még jó, hogy itt csak két lakóház áll: a csinos 5-ös/20-as, illetve a nagyon rossz állapotú másik sarokház, amelyik szintén két névre hallgat: Teleki utca 7. és Apáca utca 17.

A gróf Teleki László 19. századi ellenzéki politikusról elnevezett (észak–déli irányú) utcában egyébként hiába keresi bárki is az 1. és a 3. házszámot, nem leli – feltehetően a győri vár bástyáinak bontása miatt megváltozott számozások miatt. A kíváncsi turista (és a helybéliek) eligazítása végett viszont célszerű lenne magyarázó táblákat elhelyezni itt (is), és persze elmondani azt is, hogy miért a mélygarázst részesítették előnyben a történelmi emlékekkel szemben.

Miért kellett ezzel a garázzsal beszippantani a történelmi belvárosba az autóforgalmat, miért nem lehetett a gépkocsik számára – mondjuk – a közeli rozsdaövezetben akár garázst, akár parkolót létesíteni, és azokat, akiknek Győr történelmi városmagjában van dolguk, sűrűn közlekedő elektromos kisbuszokat a rendelkezésükre bocsátani?