A bélyegképen a Ford T-modell példányai mellett Galamb József portréja látható. Svindt Ferenc és Berky Péter grafikusművésznek a tervezéshez a fotóanyagot a József Attila Múzeum adta. A tíz bélyegképet tartalmazó bélyegkisívből húszezer példány készült a Pénzjegynyomdában.
Galamb József Makón született 1881. február 3-án. Miután üzemmérnöki diplomát szerzett, első munkahelye a Diósgyőri Vasgyár lett. 1903-ban a Magyar Automobil Rt. ösztöndíjával jutott el külföldre; Németországban a Daimler és Benz, később az Adler Automobil Company, majd az amerikai Clevelandben a Stearn’s Automobile Company alkalmazottja lett.
Nem sokkal azután Detroitban találkozott Henry Forddal, s ez a találkozás alapozta meg az autógyártás történelmének legendás együttműködését. Galamb József először áttervezte a Ford N-modell hűtőrendszerét, majd már a gyár főkonstruktőreként – Farkas Jenővel és az amerikai Harold Wills-szel – megalkotta a híres T-modell alkatrészeinek tervét.
Az egyszerűen kezelhető, olcsón előállítható autó szerkezeti terveinek elkészítése közben egy sor műszaki újítást alkalmaztak. Galamb József találmánya volt a T-modell bolygóműves sebességváltója és a levehető hengerfejű motor is. Vezetésével éppen 100 esztendővel ezelőtt, 1913-ban áttértek a mozgó összeszerelő szalagon (futószalagon) történő sorozatgyártásra, mely azután a világ autógyártását is forradalmasította. A Ford T-modell ezért lehetett korának első népautója. Húsz év alatt 15 és fél millió példány készült belőle. (Forrás: hu.wikipedia.org)
A február 5-én megjelenő kisív 20 ezer példányban készült, ára 145 Ft.
A Magyar Posta „Jeles magyarok” sorozatának február 5-én megjelenő alkalmi bélyege dr. Ujvárosi Miklós botanikusra emlékezik 100. születésnapján. A bélyegen prof. dr. Ujvárosi Miklós portréja mellett búzavirág látható, utalva arra, hogy a tudóst a szántóföldi gyomnövény-társulások szakértőjeként tartja számon a szakma. A bélyeget Székely Kálmán grafikusművész tervezte, névértéke 395 forint, 150 ezer példányban készült a Pénzjegynyomdában.
Prof. dr. Ujvárosi Miklós (Hajdúnánás, 1913. január 25.–Budapest, 1981. augusztus 15.) magyar botanikus. Mezőgazdasági növénytannal, florisztikával, herbológiával foglalkozott, ő a magyar agrobotanikai iskola megalapítója.
A Debreceni Tudományegyetem bölcsészeti karán doktorált, 1952-ben kandidátusi fokozatot is szerzett. Egyetemi oktató, 1943-tól gazdasági tanintézeti tanár, 1947-től a debreceni agrártudományi egyetemen adjunktus. Az ország valamennyi mezőgazdasági jellegű egyetemén tartott szakterületéről, a gyomokról előadásokat. A Szent István Egyetem jogelőd intézményeiben, főleg a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen rendszeresen, továbbá a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen is többször szerepelt meghívott előadóként. A debreceni botanikus kert vezetője, 1941–43 között a kolozsvári kert főintézője volt. 1949-től 1955-ig Pallagon, majd Martonvásáron részlegvezető. Nyugdíjba vonulásáig (1980) vezette az MTA Vácrátóti Botanikai Kutató Intézet Botanikus kertjét, 24 éven keresztül a kutatóintézet igazgató-helyettese volt.
Flóra- és vegetációkutatóként, ökológusként fő kutatási témája a magyarországi szántóföldi gyomnövények voltak. Számos szakcikket, kiadványt, terjedelmes kézikönyvet publikált ebben a témában. Éppen negyven évvel ezelőtt adták ki a kutatásainak összefoglalását adó „Gyomnövények” és „Gyomirtás” című könyveket, akkor, 1973-ban az Állami Díjat is megkapta a gyomnövények elleni védekezés tudományos alapjainak kidolgozásában végzett munkásságáért. Munkájának, a gyombiológiai iskolának folytatásaként tanítványai 1984-ben megalakították a Dr. Ujvárosi Miklós Gyomismereti Társaságot. Emlékoszlopa a hajdúnánási gimnázium melletti parkbanáll;az MTA Vácrátóti Ökológiai és Botanikai Kutató Intézet kutatóházának falán emléktábla őrzi emlékét. (Forrás: hu.wikipedia.org)