Meglehetősen borús képet festett az iparág helyzetéről a Magyar Húsiparosok Szövetsége szokásos, húsvét előtti tájékoztatója: huszonöt éve nem volt ilyen mélyen szinte minden tekintetben a húsipar. Mert lehet a dübörgő magyar gazdaságról és a soha nem tapasztalt magasságokban álló átlagbérekről vizionálni – statisztikailag –, csakhogy az élet korántsem tejjel-mézzel folyó kánaán a hazai végeken.
Tavaly a húsfeldolgozó és -tartósítási ágazat termelésének volumenindexe (ami megmutatja többféle cikk, termék, szolgáltatás eladott mennyiségének együttes, átlagos változását) 15,7%-os, a húskészítmény-gyártás 14,4%-os csökkenésre figyelmeztet. Az elmúlt mintegy negyedszázadban nem fordult elő, hogy mindkét húságazat 10%-nál nagyobb visszaesést mutatott. A belföldi értékesítés 14,3%-kal, a húskészítmény-gyártás 10,2%-kal csökkent. A belföldi értékesítésnél sem fordult elő hasonló csökkenés az elmúlt csaknem két és fél évtizedben. Ehhez ráadásul még a húsfeldolgozás exportteljesítménye is 13,2%-kal, a készítménygyártásé pedig 17,7%-kal csökkent. Ami bíztató lehet, hogy tavaly a sertésvágás némileg csökkent ugyan, az állománylétszám viszont nem.
A mai sajtóeseményen elhangzott azt is, hogy a húságazat külkereskedelmi mérlege ugyancsak deficitet mutat. Az általános élelmiszer-infláció a húsfogyasztást is rontotta, mi több, az ársapka-intézkedések eleve rosszat tettek.
Ilyenformán a húsipart érő rövidtávú kihívások, mint a fogyasztáscsökkenés, a minőséggyengítés felerősödése (helyettesítők, termékutánzatok térnyerése!), az állami intézkedések, ötletelések előre nem várható hatásai, a munkaerő-helyezt, az önköltség-bizonytalanság, az alapanyagokkal kapcsolatos bizonytalanságok mind, mind súlyos helyzetet teremtenek.
A fényt az alagút végén csak úgy lehet érzékelhetővé tenni az iparág számára, márpedig ezt a szegmenst a kormány is stratégiainak hirdeti, ha a Hússzövetség pontosan és szabatosan megfogalmazott, szükségesnek ítélt tennivalóit komolyan veszik, és a szakértők szava számít.
Az idén is hallhattuk a nagyon is megszívelendő jó tanácsot: miután a hús bizalmi termék, tehát csakis olyan gyártótól, forgalmazótól vásároljunk az ünnepi asztalra, akiben még nem csalódtunk. Minden olyan termék messziről kerülendő, amin nincsen feltüntetve a gyártó! Legyünk tisztában azzal, hogy nem minden sonka, ami annak látszik.
A füstöltárú-kategóriában igen széles a kínálat. A 2500 Ft/kg-os gyorsérlelt, főtt termék nem azonos a 3500 Ft-nál drágábban kínált hagyományos, hosszan érlelt, igazi füstölőben füstölt sonkával. Mindig ellenőrizzük a vásárolandó termék minőségmegőrzési idejét! Ez is árulkodó lehet, hiszen a valódi sonka, jól tárolva, igen hosszú ideig eláll, a sonkának látszó termékek viszont gyorsan ránk romlanak.
A szilveszteri nagy virslivásárlós időszak legutóbb mindennél jobban megmutatta: az emberek a szokásaikról nem mondanak le, de kényszerűen alább adják, és bizony nagy tételben veszik a virslinek még csak nem is nevezhető rudacsákat, és ki tudja, mi mindent, amit műbélbe töltve kínálnak „olcsón”. A szakemberek, a józan ész is azt mondanák, hogy igen, szegényebbek vagyunk, kevesebből kell gazdálkodnunk, a szokásainkat nem adnánk fel, hát akkor inkább vegyünk kevesebbet, ritkábban, de próbáljuk megőrizni az igazi élvezeti élményt az asztalunknál, és fogyasszunk jó minőségű termékeket, legalább a nagyobb ünnepeken.
A hétköznapjaink úgyis olyanok, amilyenek.