A berlini egyetem magyar tanszékének megszervezője és vezetője, a német főváros Collegium Hungaricumának első igazgatója Gragger Róbert (1887–1926) volt, akinek a nevéhez fűződik a „hungarológia” szakkifejezés megalkotása is. Munkásságát a leggyakrabban mégis az Ómagyar Mária-siralom nyelvemlékünk fellelésével és megfejtésével kapcsolatban említi a tudomány.
Gragger Róbert a felvidéki Aranyosmaróton (Zlaté Moravce) született, iskoláit Körmöcbányán és Nyitrán végezte, majd a budapesti tudományegyetemen magyar–német–francia szakos tanári oklevelet, utána bölcsészdoktori diplomát szerzett. Közben Párizsban és Münchenben is diákoskodott. Az I. világháború alatt a berlini egyetemen megszervezte a magyar tanszéket, amelyet ő vezetett 1916–19 között. Ez volt a Magyarország területén kívül indított első magyar nyelv és irodalom tanszék, amelynek kezdetben hetven hallgatója volt, de a következő években már kétszáznál is többen tanultak ott. Gragger nemcsak az irodalmat, hanem a művelődéstörténetet is igyekezett megismertetni a diákokkal, sőt, a finnugor kérdéskör bemutatását is célul tűzte ki. Tudósként a német és a francia irodalomnak a 18. századi magyar irodalomra és drámára gyakorolt hatását vizsgálta. Sokat fáradozott azért, hogy a német olvasók jobban megismerjék a magyar irodalmat.
Tudatosan gyarapította a berlini Collegium Hungaricum könyvtárát Magyarországgal foglalkozó munkákkal, sőt, a saját könyvtárát is az intézménynek ajándékozta. Fiatalon, néhány nappal a 39. születésnapja után hunyt el Berlinben, ahol a sírja is található, Dahlem-Dorfban.
Gragger Róbert Az Ómagyar Mária-siralom „megfejtéséről” 1923-ban nagy feltűnést keltő cikkben számolt be a magyarországi olvasóknak. Az első magyarul írt vers az úgynevezett Leuveni kódexben várt felfedezőjére. Mai ismereteink szerint egy 12. században Párizsban élt szerzetes, Gotfrid állította össze latin nyelven, és ezt fordította valaki magyarra (az eredetit eléggé szabadon kezelve) száz évvel később Észak-Itáliában.
Eegy müncheni antikvárius 1910-ben vásárolta meg a kötetet Olaszországban. Franz Babinger müncheni szlavista és turkológus 1922-ben felismerte, hogy a helyenként nagyon elmosódott bejegyzés nyelve magyar. Ezen a nyomon elindulva, kinagyított fotokópiák segítségével Gragger Róbert fejtette meg a vers szövegét, a Magyar Nemzeti Múzeum főkönyvtárosa, Jakubovich Emil közreműködésével.
Az Országos Széchényi Könyvtár 1982-ben megszerezte a becses kódexet, miután a Leuveni Katolikus Egyetemnek cserébe felkínált tucatnyi ősnyomtatványt és további, flamand vonatkozású kéziratokat.
Nagyon köszönjük Lacza Tihamér és Szabó Cecília segítségét.
