“Ha a fogyatékosságra koncentrálunk, nem pusztán a gyermekre, azzal nem csupán neki ártunk, hanem magunkat is megfosztjuk mindattól, amit ez a gyermek adni tudna nekünk. Vagyis az ő vesztesége a mi veszteségünk is, és az ő nyeresége a mi nyereségünk is” – mutat rá Anthony Lake, az UNICEF igazgatója.
A jelentés kiemeli: a fogyatékossággal élő gyermekek mindenki másnál védtelenebbek és veszélyeztetettebbek. Ők vannak a leginkább kiszolgáltatva az erőszaknak, a bántalmazásnak, a zaklatásnak és az elhanyagolásnak. Különösen igaz ez akkor, ha szinte „elrejtik” a világ szeme elől, vagy intézetbe adják ezeket a gyermekeket. Ez pedig gyakran megtörténik. Sok szülő ugyanis fél a megbélyegzéstől, a gúnyolódástól, az ujjal mutogatástól és az anyagi nehézségektől – és féltik ezektől a gyermeküket is.
A legtöbb fogyatékossággal élő gyermek esetében ezért a kirekesztés már a születése napján kezdődik. A világ számos régiójában a szülők nem is regisztráltatják, nem anyakönyveztetik a fogyatékos újszülöttet. Mivel a gyermek így hivatalosan nem is létezik, nem lesz jogosult azokra az ellátásokra és arra a jogi védelemre, ami egyébként születésénél fogva megilletné. A kirekesztettsége pedig a társadalom előítéletessége miatt várhatóan csak tovább fokozódik majd. Ha pedig a gyermek fogyatékossága egyéb hátrányokkal is párosul, az esélye a jóllétre szinte elenyésző.
Statisztikai adatok szerint ugyanis azok a gyermekek, akik szegénységben élnek, nagyobb eséllyel maradnak ki az iskolából, mint jómódú társaik. De még náluk is nagyobb eséllyel azok, akik szegények és valamilyen fogyatékossággal is élnek. A lánygyermekek esetében pedig ez különösen így van.
Az UNICEF továbbá arra is emlékeztet: a Föld országainak egyharmada mindezidáig még nem ratifikálta a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt. Pedig az egyezményt aláíró országok ígéretet tettek arra, hogy mindenki számára egyenlő jogokat biztosítanak, és elkötelezettségüket nem csupán aláírásukkal, hanem az egyezmény ratifikálásával és a benne foglaltak érvényre juttatásával is bizonyítják.
A fogyatékossággal élő gyermeket nevelő családoknak számos kihívással kell szembesülniük. A kormányok feladata, hogy a lehető legteljesebb mértékben segítsék ezeket a családokat, hogy azok biztosíthassák gyermeküknek a teljes, boldog és lehetőségekkel teli életet.
Az UNICEF Magyar Bizottság elismeri Magyarország eddigi erőfeszítéseit a fogyatékkal élők társadalmi beilleszkedésének és befogadásának előmozdítása érdekében. Teendőnk azonban még itthon is sok van. A családban maradást segítő szolgáltatások támogatásától kezdve a hazai oktatási és egészségügyi rendszer befogadóvá és gyermekközpontúvá tételig az országnak még számos területen van hova előrébb lépnie. De a legfontosabb, hogy mindannyian tudatosítsuk: a fogyatékkal élő gyermekek lehetőségei a mi lehetőségeink is. Ezeket a lehetőségeket pedig senki sem tagadhatja meg a gyermekektől: sem az állam, sem a közvetlen környezetük, sem pedig a magánintézmények és azok játszóházai.
Június 10-14. között az UNICEF Magyar Bizottság Alapítvány interjúkkal, videókkal igyekszik mindenkivel megismertetni a fogyatékossággal élő gyermekek helyzetét. A Siketek és Nagyothallók Országos Egyesületével való együttműködésünk eredményeképpen pedig bemutatjuk az ENSZ Gyermekjogi egyezmény jelnyelvi változatát is, ami lehetővé teszi, hogy a hallássérült gyerekek is könnyen megismerhessék jogaikat.
“Az előttünk álló út kihívásokkal teli – mondja Anthony Lake -, de nem adhatjuk fel. A gyermekek sem fogadják el az értelmetlen korlátokat. Nekünk sem szabad.”