Gyivis, zacis, lelences – kampány az állami gondozott gyerekekért

Az idén harmincéves az ENSZ gyermekjogi egyezménye, amelyet hazánk is ratifikált. Ebből az alkalomból az SOS Gyermekfalvak társadalmi kampányban mutatja meg, hol vannak repedések az állami gondoskodás rendszerén és mit jelent szülők nélkül felnőni.

Magyarországon évente 8–10 ezer gyermeket emelnek ki a családjából.  Többnyire elhanyagolás, a szegénységgel és lakhatási problémákkal összefüggő következmények, fizikai erőszak, szexuális bántalmazás áll a háttérben. 

Mi történik ezekkel a gyerekekkel? Mennyi pénzt kap egy állami gondozott? Mi történik, amikor rendőrrel törik rá este a családra az ajtót? Megrázó képek és történetek az SOS Gyermekfalvak gyermekjogi sorozatának első részében.

„A szüleim elmentek és több napra bezártak minket egy sötét szobába. Ordítottunk, visítottunk és a szomszéd volt az, aki feljelentette a szülőket és szólt a gyámügynek” – mondta el Évi, aki gyermekvédelmi gondoskodásban nőtt fel. Tessék kattintani: https://youtu.be/wfTArEo5JC8

A legtöbb gyerek számára nem a családból való kiemelés az utolsó költözés: intézetek, nevelőszülők követik egymást. „Ha horkolsz vagy szuszogsz, megkeserítem az életedet” – mondták a 8 éves Flórának első nap az intézetben. Hogy illeszkednek be a gyerekek egy idegen rendszerbe? Tessék kattintani:

Norbi egy hatágyas szobában lakott az intézetben, senki nem mondta meg neki, mik a szabályok, mi fog vele történni. Évát három különböző nevelőszülő nevelte, azt hitte, valamit rosszul csinál, hogy folyton elhagyják. Így élte túl három fiatal az állami gondoskodást. Tessék kattintani:

(Szerkesztőségünk az információkat Varró Gabriellától, az SOS Gyermekfalu Magyarországi Alapítványának kommunikációs szakértőjétől kapta.)