Csaknem másfél évvel ezelőtt, tavaly június 6-án jelent meg lapunkban a közmondásos „kamalduli némaságra” emlékeztető írás. Arra kívántunk utalni, hogy akárhányszor küldjük is el Győr Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala – beosztása szerint a sajtóval foglalkozni köteles – beosztottjának a „Borkai-városban” tapasztaltakról, fonákságokról, hiányosságokról szóló cikkeinket, semmi foganatjuk. (Az a bizonyos Schäffer-ház…)
Azaz gyakorlatilag úgy tesz az újságíróknál minden bizonnyal sokkal jobban fizetett hivatalnok, mintha meg sem kapná a küldeményt, vagy ha megkapja, nem olvassa el, vagy ha tud olvasni – és ez a legnagyobb arcátlanság – elolvasás után valószínűleg törli.
Borkai Zsolt uralkodása alatt ugyanis ez volt a módi a győri városházán. Meg az, hogy a sajtókapcsolattal megbízott munkatársakat egy idő után leléptették. Előbb egy hölgyet, utóbb pedig egy urat. Közös jellemzőjük volt: „nem vették észre” az Infovilágtól érkezett küldeményeket, és persze a cikkekben jelzett hiányosságokat sem. Magyarán: minden maradt a régiben.
Vagy mégsem? A sajtófőnök hölgyet váltó úr egyszer olyasmit válaszolt a sokszor sürgetett szerkesztőségi levélre, hogy „információ híján nem tud válaszolni”. Persze, hogy nem, hisz’ végül is az a feladata, hogy információi legyenek és azokat szükség szerint megossza a sajtóval… (Nem hajlandó erre – a polgármesteri információ szerint az általa – „elzavart” városi főépítész sem, miként most utódának is derogál a szakszerű tájékoztatás.)
Végül Borkait is menesztették regnálása 13. (micsoda szerencse!) esztendejében, a jachtját, pardon: székét egy orvos-professzor foglalta el. A szerkesztőségünknek írt levelében a professzor úr elismerte, hogy fontos ügyekről írunk és ajánlotta, hogy az általa kinevezett polgármesteri főbiztos asszonnyal vegyük föl a kapcsolatot.
Fölvettük, csodálatos sorokat kaptunk a hölgytől (majdnem el is hittük), ám semmi érdemit. Feltehetően rájött, hogy a Borkai-években kialakított módszer (sajtóelhárítás) bevált, azzal az újságíróval nem kell/szabad együttműködni, aki nem azt írja, hogy „minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyunk elégedve”. Magyarán: azt az újságírót kötelező negligálni, aki azt is észreveszi, amit a város és lakói szolgálatában meg kellene változtatni, javítani kellene – már csak azért is, mert 2021-ben éppen 750 esztendős lesz Győr városa.
Ebből a célból édeskevés, ha eltüntetik a város II. kerületének néhány száz négyzetméteréről a sok száz köbméter hulladékot és szemetet (az Infovilág tucatnál több cikkben szorgalmazta, mert az ott elszaporodott patkányhadak már veszélyeztették a környék lakosságának egészségét).
Ebből a célból édeskevés, ha fehér abrosszal letakart asztalnál a prof. polgármester (mintegy 70 millió forintos ráfizetéssel) visszavásárolja az évekkel ezelőtt elpocsékolt, már-már az összeomlás előtt álló, országosan egyedülálló műemlék csónakházat (mintegy tízszer sürgette az épület helyreállítását az Infovilág)…
A csónakháztól nem messze, Közép-Kelet-Európa legszebb barokk terét olyan „tökéletesen” újították föl nem egészen esztendővel ezelőtt, hogy a minap alapos javításra szorult. Hogy is mondják? Hamari munkának… Alighanem ez esetben nem a munka, hanem a számlák kiegyenlítése volt hamari. (Vagy nem így történt?)
Ugyanott, tehát a győri Bécsi-kapu téren áll az ugyancsak gyászos állapotú (iker) Schäffer-ház, háttal a győri végvárnak. Az épületkettős a kaszinótulajdonos (akkor még) városi jogász kft.-jéé lett (mennyiért?). Az ingatlant birtokló társaság legalább annyit megtett, hogy festett vászonnal eltakarta a rettenetes állapotú épületegyüttest. Borkai bukása után még válaszlevélre is érdemesítette lapunkat a társaság, írván: megkezdődött az ikonikus épülettömb fölújítása. (Sajna, ebből semmi sem látszik.)
Írtuk, hogy a prof. polgármester egyik munkatársnőjét (nem a sajtókapcsolatokkal megbízott beosztottját!) jelölte ki kapcsolattartónak az Infovilággal. Nos, miként e hölgy nem tartja a kapcsolatot a japán császárral, akként az Infovilággal sem. Miután a neki címzett leveleinkre nem válaszol, kétszer is kértük a polgármesteri titkárságot: figyelmeztesse eme hiányosságra a főbiztos asszonyt.
Természetesen eredménytelenül, mivel Győrött így mennek az ügyek.
Arról viszont „örömmel” számolhatunk be, hogy a prof. polgármester az utóbbi hetekben eldugult csatornát tisztított, járt a győri vasútállomás légóépületének a tetején (jó felvételt készített róla az ugytudjuk.hu a nappal is látható holddal), népes közönség előtt leszerelt egy gyakorlatilag alig látható, ott felejtett régi házszámtáblát a város korzóján, az egykori Lenin úton… (Kérem, tájékoztassák szerkesztőségünket a polgármester egyéb látványos fellépéseiről, elvégre Budapesten nem értesülünk valamennyiről.)
Száz szónak is egy a vége: ígérjük, a Győr javát (is) szolgálni kész és közben a hiányosságoknak csak egy kis részét fölemlítő, húsz évvel ezelőtt alapított és azóta folyamatosan frissülő elektronikus hírportál munkatársai továbbra sem járnak csukott szemmel. És ha hajlandó, ha nem tudomásul venni a győri önkormányzat, vannak (nem önkinevezett, hanem hivatásos!) újságírók, akik szavaikkal nem hízelegnek, nem simogatnak, hanem nyitott szemmel járnak, észreveszik és szóvá teszik a hiányosságokat. Mert ez (is) a dolguk.
Miként, például, a győri önkormányzatnak lenne, az együttműködés a sajtóval. A hivatását gyakorlóval, a valódival.