Aligha túloz a szerző, ha azt állítja: legalább 250 írása jelent meg az Infovilág hírportálon az utóbbi hét évben Győr sebeiről. Miközben a négy folyó immár jó 750 esztendős városa itthon és külföldön arról híres, hogy mindenekelőtt történelmi/építészeti látnivalókban különösen gazdag – elég, ha csak a barokk kincseket emlegetjük –, oktalanság és önbecsapás lenne, ha elhallgatnánk: tucatszám mutathatók be nem csupán sok évszázados épületek, amik sürgős javításra, felújításra szorulnak. (A nyitó képhez: már hat évvel ezelőtt – vagy még régebben – kikezdte az idő a Kazinczy utca, mi több, a város egyik ékességét, a Rozália-házat.)
Érdekesség, hogy Győr mintha dicsekednék is ezekkel a részben romos, részben rossz külsejű, málló vakolatú, lakatlan-használatlan házakkal. A város kiemelkedően szép, büszkeségre okot adó fertályai tele vannak olyan sebekkel, amelyeket okos szervezéssel, a város rendelkezésére álló forint milliárdokból (elég, ha csak az ott mintegy három évtized óta sikeresen működő, sok milliárd euró értékű termeléssel büszkélkedő Audi-gyár által fizetett adókat említjük…) már rég meg lehetett volna gyógyítani. Az Infovilág Szerkesztőségének fénykép-archívuma segítségével bizonyítható, hogy vannak javításra, megszüntetésre érett olyan épületek, amelyek öt-hat, sőt, nyolc vagy még több év óta rontják a városképet, bosszantják-szomorítják a tős győrieket, és amik miatt a városba látogatók nem a legjobb véleménnyel távoznak Győrből, ami néhány évvel ezelőtt éppen e sebek miatt passzolta el az Európa kulturális fővárosa cím elnyerését.
Érthetetlen, hogy a győri városháza első embere – legyen az Borkai Zsolt vagy éppen dr. Dézsi Csaba András (ez év őszéig!) – képes volt és képes ma is behunyt szemmel (?) járni, Audi-autózni testőrrel az oldalán, és nem észrevenni: egyre több seb ékteleníti Győrt. Idestova évtizede nincs jól áttekinthető múzeuma sem a városnak, mert a valamikori Apátúr-házat, az évtizedekig múzeumot föl kellene újítani. Azért, hogy a renoválástól megszabaduljon a város,
a pompás Széchenyi téri saroktömböt visszajuttatta a római katolikus egyháznak. Csakhogy – ez aligha látszat – az egyház láthatóan semmit sem tesz az állapotromlás megállításáért.
Ötven lépéssel odébb évek óta kellemetlen konyhaszagot áraszt egy klasszicista műemlék lakóház kapualja s udvara.
Hét évvel ezelőtt írtunk először (és azóta legalább két tucat alkalommal) az ország egyetlen, 19. század végi csónakházának sanyarú állapotáról, sürgetvén: tegyenek már a megmentéséért, mert összeomlik.
Négy éve, 2020 novemberében dr. Dézsi polgármester fehér asztalt teríttetett a csónakházzal átellemben, a Rába-parton, hogy „ünnepélyesen bejelentse”, a város (alighanem jócskán az értékén fölül) visszavásárolta az ingatlannal mit sem törődő cégtől a valamikori Győri Csónakázó Egylet regattaházát, hogy fölújítsa. Négy év alatt csak annyi történt, hogy tovább és látványosan romlott az állapota.
A kabarénak beillő visszavásárlási bejelentés helyszínéről jól látszik a barokk Győr legszebb terének másik sebe: a 19. század első felében emelt, ám ma már évtizedek óta omladozó Schäffer-ház. Azt hiszi a városképért is felelős győri főépítész (igaz, az utóbbi években már a harmadik ül a számára fenntartott székben), hogy ha beborítja vászonparavánnal a minősíthetetlen állapotú, sok év óta üresen álló, ekként még gyorsabban pusztuló saroképületet, akkor nem láthatja ország-világ, helybéli és turista, hogy ez is mállik-romlik? Ha netán a főépítész vagy a polgármester (az Audijából) nem látná, most képeink által megnézheti a Schäffer-valóságát. (El ne feledjük: ezt a házat is visszavásárolta sok százmillió forintért Győr a háromkaszinós helyi ügyvédtől, Borkai ex-polgármester egykori jachtos útitársától.)
A Schäffer-ház oldalából jól látszik az az épület (Király utca 4.), ahol 1809. augusztus 31-én Bonaparte Napóleon – a dicstelen magyar és osztrák császári vereséggel végződött kismegyeri csata alkalmából – megszállt. Aligha kell kommentár ahhoz, hogy az olvasó véleményt nyilvánítson a barokk Győr közepén elképesztő állapotában szégyenkező épületről:
Éppen négy esztendővel ezelőtt adhatott hírt az Infovilág arról, hogy negyedmilliárd forintból kibővítették a győri állatkert csimpánzházát. Az ünnepélyes avató részvevői – a győri városháza prominensei, élükön a papagájok országosan ismert nagy barátjával és rajongójával –, összesen öt úr és egy hölgy tartotta a kezében azt a műanyag csövet, amiben egy szerencsétlen szurikáta szaladgált az avatás tiszteletére…
Elemében volt akkoriban (is) dr. Dézsi polgármester. Önreklámozás céljából előbb fölruccant a győri vasútállomás légó-óvóhelyének a tetejére, hogy szirénaszó közepette onnan integethessen, aztán meg a Baross út közepére rendelt egy létrás autót, hogy leverhessen egy mindaddig láthatatlan házszámtáblát, az „átkos örökségét”, tekintettel arra, hogy évtizedekig nem a vasminiszter nevét viselte a győri promenád, hanem az orosz forradalom vezérének Vlagyimir Iljiccsel kezdődő nevét.
Győr szabad királyi várossá nyilvánításának 750. évfordulója adta az újságírónak az ötletet, hogy megkérdezze (nem is egyszer): hová lett a város közepéről Mikus Sándor Kossuth-, Érdemes-, Kiváló-, SZOT-díjas szobrász alkotása, a város 700. évfordulója alkalmából készített bronz domborműve. A múlt években nem is egyszer igyekeztünk utána járni, ám Győrött senki sem tudott érdemi választ adni a kérdésre. Egy járókelő szerint vagy valamelyik fejes kertjében áll, vagy eladták fémhulladékként. Aligha tévedünk: mindkét változat valószínűsíthető. Győrött vagyunk…
Ha már évforduló: ebből az alkalomból is – nem először és nem utoljára – szerkesztőségünk szerette volna megtudni, hogy mi a város, a tucatnyi tulajdonos célja a valamikori pénzügyi palotával, amely legalább olyan rossz állapotban van, mint a város barokk központjában omladozó Schäffer-ház. Válasz máig nincs, ám azért, hogy ne okozzon balesetet az egykori pénzügyőrségi (és utána még ezeregyféleképpen „hasznosított”) épülettömbről hulló vakolat, a földszint magasságáig fa védőállványzatot kapott. Aligha kell fogadást kötni rá, hogy ez is
évekig „díszíti” majd a belvárost, miként a hasonló módon beállványozott „ügyvédház” a Szt. István út/Városháza tér sarkán.
Mire 2021-ben elérkezett Győr 750. évfordulója (hónapokkal később már talán senki sem emlékezett rá…), legnagyobb sajnálatunkra ilyen cikkeket voltunk kénytelenek megjelentetni az Infovilág hírportálon: Győr 750 éves – ünnepelj romos házak között! (2021.08.22.); Győr 750 éves: a változatlanság lesújtó küllemű városa (2021.08.26.). Döntse el, kedves Olvasó, jogosan tettük-e vagy sem!
Aztán eljött a 751. év Győrött, amikor kénytelenek voltunk megállapítani, hogy gyakorlatilag semmi változás: Szép város ám Győr, csak sebek borítják.
És nem csupán a belváros sebes, hanem a 2. kerület, az Újváros is, aminek főutcája, a Kossuth Lajos utca egykoron a város legszebb sugárútja volt. Mostanra (és sok évvel ezelőtt is) azonban – köszönhetően a reményes módon elkezdett (aztán meg abbamaradt) fölújítás-sorozatnak – még látványosabbak nem csupán a Kossuth utcai, hanem a vele párhuzamos és a belőle induló/beletorkolló utcák sebei. Alább néhány kép mutatóba:
Ehhez körítésképpen ajánljuk ezt a cikkünket: A hitelességet valló sajtó esete a győri városházával.
Persze, nem kell Győr-Újvárosba mennünk, hogy akár országosan elrettentő példával találkozzunk. A helyszín a valamikori Virág köz, avagy Dr. Kovács Pál utca: Kívül huj, belül juj.
Újév-köszöntőként az idén ismét megkérdeztük (válaszban nem is reménykedünk sem a MÁV-tól, sem a győri városházától: Van-e a győrinél elhanyagoltabb vasútállomás?
Kedves Infovilág-barátok, Infovilág-olvasók! Szerkesztőségünk munkatársai tisztában vannak azzal, hogy előbb tudnák megváltani a világot, semmint Győr város vezetőitől végre érdemes reflexiót, választ, véleményt kapnának. Ennek ellenére – már csak hivatásunk becsületének védelmében – újra és újra közzé tesszük észrevételeinket. Semmi egyéb okból, mint az újságíró lelkiismeretétől vezérelvén. Nem hisszük ugyanis, hogy a fentiekben szóvá tett hiányosságok örökre megmaradnak, mi több, újabbakkal kiegészülve fennmaradnak. Valljuk, hogy Győr többet érdemel.
