Győr-Újváros jó részét eszi az enyészet

Aki arra vágyik, hogy dicsérjék és magasztalják, az ne kezdjen ki valódi újságíróval.

Csak egy utca. Nem akárhol. A hazai városok között akár kőgazdagnak is nevezhető Győrött. Az Audi-város II. kerületében. (Nyitó kép: ez csak a kezdet…)

A Kossuth Lajos nevét jó évszázad óta viselő utcáról van szó, arról, ahová büszkén költöztek szüleim 1900-szörnyű-régen a családi fészeknek helyt adó ugyancsak újvárosi Kút utcából. Az is Győr, mára már lenézett fertálya a négy folyó városának, ahol a sokak által megvetéssel emlegetett „Lapos” (értsd: cigánylapos!) kezdődik, és ahová jó ideje nem jár a magára valamit is adó győri ember, mert…

…mert a többi között azon a tájon van a legalább másfél évtized óta fölszámolhatatlan Tűz utcai meg Iszkápa közi szemét- és hulladékhalom, amiről x alkalommal írt már az Infovilág (és amely cikkeinkre, bár eljuttattuk őket a városházára, dölyfös módon nem reagált a városi hatalom), még sem történt semmi. Azon a néhány száz négyzetméteren macskányi patkányok surrannak, az út közepén megállnak, szembe fordulnak az arra járóval, aztán megvető pillantással tovább indulnak.

Ott, a város nyugati peremén, a hagyományosan szegény, mi több, mélyszegény utcák s közök bugyraiban, az omladozó házakban jobb sorsra érdemes emberek élnek sok százan, olyanok, akiket eddig minden társadalmi rendszer lenézett s elhagyott. Ott talán nem is tudják, hogy a jó ideje kőgazdag város szívében meg déli, északi kerületeiben, keleti végén már régóta a 21. századot írják. A nyugatiban pedig…tessék csak kitalálni.

Lehetne sok ház akár ilyen is…

Vissza a Kossuth utcára! A keleti vége 21. századi, még ha a 18., 19. század hangulata árad is a szépségesen fölújított egyházi negyedből (négy év alatt jó ötezermillió forintból megújult a győri evangélikus egyházközségek központja, az Insula Lutherana). Még előtte hangverseny-központtá alakították át a győri zsidó egyházközség szellemi-vallási központját, a zsinagógát és a pompás templomot övező épületeket, ha már a vallásukat gyakorló zsidók nagyrészét Auschwitzba hurcolták – az elsők között éppen Győrből és környékéről…

Számomra talány, mi szerint újítgatták föl a Kossuth utca (egykoron, sokáig a london–isztambuli országút része) műemlék és műemlék jellegű szépséges házait, és miért maradt ki a renoválásból megannyi ugyancsak gyönyörűséges épület, meg a műemlékvédelem kimagasló személyiségének, Borsa Schutzbach Antalnak az utolsó lakhelye (Kossuth utca 122.) is. Vagy (találomra írom) a 29., 32., 35., 37., 38., 39., 46., 48., 54., 56., 60., 62. szám… És folytathatnánk a sort az emlékezetben jellegzetességként megmaradt Puntigámon (a Kispiacon) túli résszel, ahol dicsekvésre okot nem adó lakóházak roskadoznak, közöttük a parasztbarokk emlékei is.

És ez csak Győr-Újváros tengelye. Tőle balra és jobbra, meg a többi utcában száz-egynéhány (ha nem sokkal több!) felújítandó épület vár jobb sorsára vagy végzetére.

Tudom, sok közte a magántulajdon. Élenjárna a folyók és az Audi városa, ha önkormányzata megoldást találna a (társadalmi rendszerektől korántsem függetlenül) évtizedek óta rettenetes állapotok fölszámolására. Félő, hogy a városnak ebbe a fertályába (ha folytatódik az eddigi gyakorlat) még nagyon sokáig nem viszik vendégeiket az idegenvezetők.