Orbán Viktor a Fidesz győzelmének estéjén megmámorosodva a rászakadt boldogságtól, a következőt közölte a nevét skandáló híveivel: „Ez a győzelem azt jelenti, hogy hiába a taktika, a cselszövés, a ravaszkodás, a végén mindig a szív győz. Magyarország ma esti győzelme a szív győzelme, kedves barátaim.” Orbán, mint az elmúlt években oly sokszor, ezúttal sem mondott igazat. Nem a szív győzött, hanem a Magyarországot megszálló és túszul ejtő Fidesz túlereje. (A kép forrása: www.dw.com)
Azt már a választás előtt is lehetett tudni, hogy nem egyenlők a feltételek. A Fidesz az elmúlt 12 évben szisztematikusan formálta a saját képére a jogállamot, rombolta le annak intézményrendszerét, és ami a legfőbb: megszállta a sajtót, kisajátította a tájékoztatást. Még a választás előtt egy nappal is arról beszéltek a közszolgálati televízióban, hogy ha az ellenzék győz, behívják a férfiakat katonának, és viszik őket Ukrajnába harcolni. Mindez csak egyetlen kis csepp abból a nagy hazugságtengerből, amellyel naponta elárasztották a magyar lakosságot. Főként azokat a többnyire kis településen élő, a hatalom kegyeinek végsőkig kiszolgáltatott százezreket, akik kizárólag a kormány eléjük lökött híreiből informálódnak.
Nemcsak a választási kampányban, de az elmúlt 12 évben is folyamatosan ment az agymosás. Az ellenzék – öt percet leszámítva – semmilyen megszólalási lehetőséget nem kapott a közszolgálatinak mondott médiában. Ez nemcsak azért vállalhatatlan, mert egyenlőtlenné – és ily módon tisztességtelenné – teszi a két politikai oldal küzdelmét, hanem azért is, mert törvénytelen. A közszolgálati média ugyanis az adófizetők pénzéből működik, évente 130 milliárd forinttal terheli meg a költségvetést. Ezért a pénzért pedig elvárható lenne, hogy megfeleljen eredeti feladatának. Kötelessége lenne, hogy Magyarország polgárait tájékoztassa a világ és a hazájuk dolgairól, mégpedig pártatlanul, hitelesen és magas szakmai színvonalon.
A közszolgálatinak mondott média azonban ezen feladatai egyikének sem tesz eleget. Azok, a többségében tanulatlan, egyszerű emberek, akik közmunkásként ki vannak szolgáltatva Orbán kegyelmes úr jóságának, előbb elhitték, hogy a migránsok elveszik a munkájukat, majd bevették azt a mesét, hogy az ellenzék oltásellenes és háborúba akarja sodorni Magyarországot. Bár fogalmuk sincs arról, hogy mi az, rettegtek attól, hogy az óvodáskorú gyermekeiken nemátalakító műtétet hajtanának végre. Magyarország lakosságának java része a torz tájékoztatás miatt abban a hitben él, hogy Orbán Viktor szegény ember, Hatvanpusztáról nem is hallottak, és azt sem tudják, hogy a miniszterelnök pajtása, Mészáros Lőrinc az ő rovásukra lett Magyarország leggazdagabb embere.
Nem a szív győzedelmeskedett, hanem a legalantasabb ösztönökre építő propaganda. És akkor még csak a médiáról beszéltünk, pedig szólnunk kell arról is, hogy a Fidesznek több mint tízszer annyi plakáthelye volt, mint az ellenzéknek, mindemellett a kormányhirdetéseket gyakorlatilag nem lehetett megkülönböztetni a fideszes kampányüzenetektől. Beszélni kellene az átrajzolt körzetekről, aminek köszönhetően, sok helyen egy fideszes szavazat többet ért, mint egy ellenzéki politikusra leadott voks.
Nem a szív győzött, ahogyan azt Orbán hazudta az övéinek, hanem az ország forrásait cinikusan és gátlástalanul használó túlerő. Tudták ezt persze azok is, akik ezen, a Fidesz számára győzelmet hozó nap estéjén tapsoltak neki. Tudták, hogy a vezérük most is hazudik, de jobb volt ezt hallani, mintha igazat mondott volna.