Ha élni akarsz, kerüld az országutat!

Manapság már a kopasz fejbe is beletörhet a fésű. Egy ilyen világban veszélyes korrupcióról, polgármesterekről, kurvákról beszélni, egy ilyen világban még az országútnak is lehet lelke: haragudhat, és ha a szeretteit bántják, akkor bosszút állhat.

Lassan húsz esztendeje, hogy Kecskemét határában, munkahelyén, az országút mellett ütötték el az ország legszorgalmasabb örömasszonyát. K-né, Aranyoskám, Szaladj ide, kisanyám!, egy negyed évszázadon át szolgálta a vezetésbe belefáradt hivatásos sofőröket, úrvezetőket, a zsaruk hetente kétszer-háromszor előállították, aztán kiengedték, és K-né, Aranyoskám, Szaladj ide, kisanyám! ment vissza a placcára.

Amikor már megkorosodott, elege lett a rendőrségi vegzálásból, és azt mondta, tessék őt békén hagyni, mert neki nemcsak p-je van, hanem szája is, az is munkaeszköz, de ha azt úgy nyitja ki, hogy beszél vele, akkor sok kuncsaft, csupa befolyásos ember, kellemetlenül érezheti magát. Ezt pedig nem szeretné, mert az ő szakmája az élményszerzés.

A rendőrök meghallgatták, aztán, ahogy szokták, engedték vissza dolgozni. Néhány óra múlva jött egy autó, és elütötte K-né, Aranyoskám, Szaladj, ide kisanyám!-at. A tragédia még az újságokban is hír lett, halott prostinak tarifaként járt ennyi.

A másik országút Alcsúdobozt és Etyeket köti össze, szomszédságában a Vál-völgy kisvasútjának Felcsút állomása, egy kicsit olyan, mint a Duna az Országházzal, csak errefelé nem a szállodahajók, hanem a gépkocsik okoznak balesetet. Egy ilyen autó, szinte napra pontosan öt esztendeje, 2014 októberében, az önkormányzati választások előtt, csapta el Váradi Andrást, az „igazmondó” juhászt.

Váradi igazmondását sokan kérdőjelezték meg, alcsútdobozi polgármester-jelöltként készült a megmérettetésre, korrupcióról, személyi összefonódásokról beszélt, olykor arról a képtelenségről, hogy a kormányfő más zsebében tartja a pénzét. A tragikus napon Váradi autójáról leesett egy létra, ő kiszállt, hogy felvegye, a szemből érkező kocsi pedig nem kerülte ki. Az országút bosszúja. Fontos emberek használták, a barátaikat mószerolta Váradi, az út helyettük vágott vissza. A későbbi vizsgálat nem állapított meg szándékosságot, a gázoló a tragédia előtt nem ismerte az áldozatát, az ügy nem lett politikai krimi, megmaradt közúti balesetnek.

Az igazmondás a juhásszal együtt távozott közéletből. Mára csak a gyanú és az országút emlékeztetne a történtekre, de mostanában egy polgármestert mocskoló fotók és blogok terjesztője az ördög ügyvédjeként hergeli a közvéleményt. Nem ismerem, nekem ugyanolyan titokzatos, mint másoknak, ezért csak messziről adhatom neki a tanácsomat, hogy országútnak a közelébe se menjen!