Nos, hát akkor születik-e kompromisszum a holnapi, rendkívüli EU-csúcson az Ukrajnának nyújtandó pénzügyi támogatás ügyében Orbán Viktor és a többi tagállam között? Az EUObserver című brüsszeli hírportál tegnap este fél hétkor publikált helyzetképe az uniós körökben növekvő frusztrációról számolt be, és azt írta, egyre kevésbé valószínű, hogy sikerül mind a 27 vezető számára elfogadható megoldást találni. Eközben – jegyezte meg a cikk szerzője – Ukrajna amerikai katonai megsegítésének a jövője is bizonytalan.
A dpa hírügynökség, amelynek a tudósítását – miként máskor is – bő terjedelemben használja a német nyelvű sajtó, így például a Frankfurter Rundschau, ennél egy fokkal derűlátóbb, miután azt emelte ki, hogy Orbán Viktor megerősítette ugyan az eddigi brüsszeli tervek elutasítását, de a Le Point című párizsi lapnak nyilatkozva arról is beszélt, hogy Budapest kész hozzájárulni a megoldáshoz, ha évente fognak dönteni arról, hogy tovább támogassák-e Kijevet.
A dpa azonban úgy tudja, hogy vannak tagállamok, amelyek világosan elvetik, hogy évente felülvizsgálati jogot adjanak a magyar kormányfőnek. Eszerint ezen kategorikus elutasítók közé tartozik az új lengyel kormány, valamint Németország kormánya is – utóbbi tekintetben szemernyi kétség sem férhet az értesülés helytálló voltához, lévén a dpa német hírügynökség.
A tudósítás kitér arra is, hogy Charles Michel, a tagállami csúcsvezetők testületének, az Európai Tanácsnak az elnöke már a csúcs előtti estén – vagyis ma – informális vacsora formájában kupaktanácsot szervez, és arra a többi között várják Olaf Scholz német kancellárt. Hogy kit még, azt nem részletezi a dpa, viszont hozzáteszi: ha ott sem sikerül Magyarországgal megállapodni, akkor a többi 26 EU-tagállam Magyarország nélkül is cselekedni akar.
Más téma, bár ebben is a magyar kormány a főszereplő. Az EurActiv brüsszeli portál – részben az AFP francia hírügynökség tudósításából merítve, David Pressman budapesti amerikai nagykövet kijelentését idézve – azt írja, hogy az új magyar szuverenitásvédelmi hivatalnál még a külföldi ügynökökről szóló moszkvai törvény is enyhébb.
A tevékenységét február elsején, holnap megkezdő hivatal a bírálók szerint dermesztő hatással lesz az ország demokráciájára nézve – fogalmaz az EurActiv, és emlékeztet a sajtószabadsággal foglalkozó Riporterek Határok Nélkül nemzetközi szervezet állásfoglalására, amely Orbán Viktor miniszterelnök újabb, veszélyes provokációjának bélyegzi a hivatal létrehozását. A külföldi befolyás megzabolázására irányuló törvény a júniusban esedékes, kulcsfontosságú európai parlamenti és önkormányzati választások előtt született – hívja fel a figyelmet a portál. A hivatalt – teszi hozzá – az ellentmondásos megítélésű politológus, Lánczi Tamás vezeti. Felidézi – anélkül, hogy néven nevezné a Figyelőt –, hogy Lánczi egy időközben már bezárt, Orbánt támogató hetilap főszerkesztőjeként 2018-ban közzétett egy mintegy kétszáz nevet tartalmazó listát olyan civilszervezeti aktivistákról, tudósokról, illetve újságírókról, akiket Soros Györgyhöz kötött. Bíróság később kimondta, hogy a névsor publikálása jogellenes és megfélemlítő volt.
Emlékeztet az EurActiv arra, hogy a kormánypártok 2017-ben már hoztak olyan törvényt, amely a nem kormányzati szervezeteket arra kötelezte, hogy külföldről finanszírozott szervezetként jegyeztessék be magukat, ha külföldről kaptak pénzügyi támogatást. Az Európai Bíróság azonban az EU jogával ellentétesnek minősítette a törvényt, így azt eltörölték. Az Európai Bizottság tavaly decemberben a magyar kormányhoz intézett levélben adott hangot aggályainak az új, szuverenitásvédelminek nevezett törvény miatt, Didier Reynders, a testület igazságügyi biztosa pedig közölte az Európai Parlamenttel, hogy a Bizottság nem fog habozni, megteszi a szükséges lépéseket az uniós jog tiszteletben tartása érdekében.
Végül, levezetésként a kémkedés világából, minden konkrét magyar vonatkozás nélkül.
Végigrágtam magam William Burns CIA-igazgató igen terjedelmes írásán, amely a Foreign Affairsban jelent meg, és amely arról szól, miként igyekszik alkalmazkodni az amerikai hírszerzés a változó világhoz. Sok egetverő újdonságot persze nem találtam benne, de az figyelemre méltó, hogy Burns egyértelművé teszi: miközben az Egyesült Államok számára Oroszország jelenti a legközvetlenebb kihívást, hosszú távon Kína a nagyobb veszély. A CIA egyre nagyobb figyelmet szentel Kínának: az elmúlt két évben több mint kétszeresére növelték a Kínára fordított pénzt, és mind több mandarin nyelvet beszélő embert toboroznak. Az új idők szele a munkaszervezésben is érzékelhető. A CIA számos úgynevezett küldetés-központot – mission center – működtet, amik különféle CIA-részlegek tisztjeiből összeállított, egy bizonyos ügyre összpontosító munkacsoportok. 2021-ben létrehozták az első olyan küldetés-központot, ami kizárólag egyetlen országra, Kínára koncentrál.
És még egy megállapítás Burns cikkéből: a hidegháborút követő korszak végérvényesen lezárult 2022 februárjában – Oroszország Ukrajna elleni támadásával.
A CIA-igazgató, mint írja két évtizede próbálja megérteni Putyin személyiségét, és az egyik dolog, amit megtanult, hogy az orosz elnöknek az a rögeszméje, az Ukrajna fölötti ellenőrzés nélkül Oroszország nem lehet nagyhatalom, ő pedig nem lehet nagy orosz vezető.