A sajtóban egymást követik az olyan kormányzati vélemények, melyek az európai zöldmegállapodást a magyar emberek érdekeivel ellentétes szakpolitikának bélyegzik. Holott a Green Deal csak azt teszi, amit évtizedekkel ezelőtt mindannyiunknak meg kellett volna tennie. (A nyitó kép forrása: www.harmonyminds.de)

Ráfordul végre arra a fejlődési pályára, amelyik a természeti erőforrások fenntartható hasznosítását, élhető környezetet, csökkenő szennyezést, egészségesebb élelmiszereket és kibocsátáscsökkentést hozhat. Nem mellesleg Magyarország ezzel kifejezetten jól is járhat – de ehhez haladó gondolkodással kell közelítenie az újszerű lehetőségekhez.

Megjelent az Európai Unió természetvédelmi politikáját 2030-ig meghatározó Biodiverzitási Stratégia és a fenntartható mezőgazdaságra, valamint élelmiszeriparra való áttérést célzó „Termőföldtől az asztalig” (Farm to Fork) stratégia. A két dokumentum jól illeszkedik az európai Zöldmegállapodás (Green Deal) keretébe.

„Az európai Zöldmegállapodás célja egy olyan gazdasági és gazdaságélénkítési modell létrehozása, amely többet ad vissza a Földnek, mint amennyit elvesz tőle. Ez azonban nem pusztán erkölcsi kötelezettségünk, hanem Európa jól felfogott gazdasági érdeke is. Fel kell ismerni, hogy csak a természetet gazdagítva gazdagodhatunk. Az EU biodiverzitási stratégiája és a Termőföldtől az asztalig stratégia ebben a szellemiségben íródott, és Magyarországnak különösen jó adottságai vannak ahhoz, hogy kihasználja azokat a gazdasági lehetőségeket, melyek a stratégiákban megfogalmazódnak” – mondta Sipos Katalin, a WWF Magyarország igazgatója.

A két stratégia a meglévő uniós és tagállami szabályozásokra épít, mégis új korszakot nyithat az élővilág védelmében, mivel a biológiai sokféleségre olyan erőforrásként tekint, amely az emberi életminőség javulásának és a gazdasági fellendülésnek a motorja. Ezeknek a céloknak a koronavírus-járvány különös aktualitást ad, és a stratégiák az egészséges környezetet és minőségi élelmiszer-termelést központba állítva reagálnak is az új kihívásokra – a természet ellenálló képességére alapozott megoldásokat kínálnak a hasonló jellegű katasztrófák megelőzése, hatásaik mérséklése érdekében. Emellett a természetvédelem és az agrárium feladatát is újrafogalmazzák: már nem elég pusztán az élőlények önmagukért való védelme és a mennyiségre törekvő élelmiszer-előállítás, a két ágazatnak ugyanis együtt kiemelkedő szerepe van a jelen és jövő generációk egészséges környezetének, élelmiszer-biztonságának és jóllétének megalapozásában.

Elemzések sora bizonyítja, hogy a nagyüzemi, intenzív tájhasználat jelenlegi formájában nem fenntartható, a termelékenység folyamatos csökkenését váltja ki a talajok és az élővilág pusztítása, a felszíni vizek elvezetése és a talajvíz szennyezése révén. Becslések szerint Európában naponta 275 hektár talaj megy tönkre, és átlagosan 17-szer gyorsabban pusztul a termőtalaj, mint ahogy regenerálódik.

Ez alól hazánk sem kivétel: a SZIE kutatása szerint a talajromlás miatt egyes élelmiszernövények – például a kukorica, burgonya, sárgarépa – ásványianyag-tartalma az 1970-es évek óta több mint 70%-kal csökkent. Az intenzív területhasználat árát a termékenység csökkenésén túl az élővilág is megfizeti: Magyarország természetes élőhelyeinek több mint 85%-a leromlott állapotban van.

A most megjelent EU-stratégiák a gazdasági stabilitás érdekeit szem előtt tartva ezeknek a környezeti problémáknak a kezelésére adhatnak választ. A biodiverzitás-stratégia a védett területek állapotának javításán túl kiemelt figyelmet fordít az olyan élőhelyek helyreállítására, amelyek a szén-dioxid megkötésében, valamint a természeti katasztrófák megelőzésében szerepet játszanak. Ez Magyarországon különösen fontos, hiszen az árvizek és aszályok mérséklésének egyik kulcsa lehet az egykori árterek és vizesélőhelyek helyreállítása. A „Termőföldtől az asztalig” stratégiában is nagy hangsúlyt kap a mezőgazdasági területek kezelése, melyek 10%-án a természeti rendszerek helyreállítását, a beporzók újbóli megtelepedését kell segíteni, a biogazdálkodás részesedését 25%-ra kell emelni, az egyéb agrárterületeken pedig a növényvédő szerek használatát felére kell csökkenteni.

A fent kiragadott célok önmagukban talán túl ambiciózusnak tűnhetnek, azonban a két dokumentum gazdasági számításokkal és tanulmányokkal támasztja alá, hogy ezek a változások összességében igen nagy gazdasági haszonnal járnak, mivel környezeti kockázatok miatt bekövetkező termeléskiesést előznek meg. Mindemellett ha létrejönnek a Zöldmegállapodáshoz kötődő gazdasági ösztönzők – mint a közös agrárpolitika szerkezetének megújulása vagy a zöld beszerzési és hitelezési rendszer támogatása –, máris kedvező feltételekkel lehet belevágni a zöld gazdasági megújulásba.

A nyugat-európai államokhoz képest Magyarország természeti értékekben jelenleg még gazdag, miközben az ország közel felét kitevő szántófölddel is rendelkezik: ezért óriási előnnyel indulhat a fenntartható tájgazdálkodásban.

Ehhez azonban világosan látnunk kell a Green Dealben rejlő lehetőségeket és tudnunk kell élni azokkal.