40 éve: Farkas Bertalan űrutazása (2.)

Az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan utazásának 40. évfordulójára összegyűjtötte az eseményhez fűződő emlékeit B. Köves Hajnalka, aki akkor az MSZMP, tehát pártközpont agitációs és propaganda osztályának („agitprop”) munkatársaként a tájékoztatás megszervezését kapta feladatul. Az ilyesmi a sikeres űrrepülést követően, Magyarországon sem bizonyult könnyűnek, egyszerűnek – ezt részletezi írásában. Mindenestre barátsági nagygyűlésekből nem volt hiány… (Nyitó kép: a Gellérthegyen.)

Elérkezett a nap, június 16., amikor a sikeresen végrehajtott űrrepülés hősei megérkeztek Magyarországra. A kilencnapos budapesti és megyei program szerint – a politikai bizottság állásfoglalásának megfelelően – a látogatás célja, hogy „szerény, mértéktartó rendezvényekkel erősítse a szocialista hazafiságot, az internacionalizmust, a két nép barátságát”.

A tömegtájékoztatásra vonatkozó részletes tervet az MSZMP KB agit. prop. osztálya hagyta jóvá. (Ennek hangsúlyozását – hiteles forrás szerint – az indokolja, hogy a Honvédelmi Minisztérium alapvetően katonai jelleggel szerette volna szervezni az űrhajósok programját. Erről vita bontakozott ki a politikai bizottságban, és végül elvetették a katonai túlsúlyt. Az „agitprop” osztályt ezért bízták meg elsősorban a munka összefogásával.)

Június 16-án reggel tehát megérkezett a budapesti Ferihegyi repülőtérre az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan, együtt Valerij Kubászov parancsnokkal és Alekszej Jeliszejevvel, a repülés irányítójával. Velük volt Magyari Béla kiképzett űrhajós és a vendégek hozzátartozói. A repülőtérről az űrhajósok és a fogadó bizottság tagjai gépkocsival – Farkas Bertalan és Valerij Kubászov nyitott autóval – a Kossuth térre

indultak, több ezer ember valóban lelkes integetése közepette. A Parlament előtt Kádár János, Losonczi Pál és Lázár György, valamint számos más magyar vezető és a diplomáciai testület misszióvezetői, katonai és légügyi attaséi fogadták az űrhajósokat, öt-hatezres tömeg jelenlétében. A főbejárat előtt Farkas Bertalan jelentést tett Kádár Jánosnak, majd a két himnusz elhangzása és a díszzászlóalj elvonulása után az űrhajósokat felvezették a Parlament kupolacsarnokába. Itt Losonczi Pál átnyújtotta nekik az Elnöki Tanács és a Minisztertanács kitüntetéseit. Kádár János, aki Farkas Bertalan és Valerij Kubászov között állt, elsőként szorított kezet velük.

Délután koszorúzás következett a Hősök terén a Magyar Hősök Emlékművénél, továbbá a Szabadság téri Szovjet Hősök Emlékművénél. Ezután az űrhajósok a Honvédelmi Minisztériumba érkeztek, ahol Kubászovnak és a két magyar űrhajósnak díszserleget, Alekszej Jeliszejevnek pedig dísztőrt adtak át, majd a honvédelmi miniszter Farkas Bertalan századost alezredessé, Magyari Béla századost pedig őrnaggyá léptette elő. Az első nap eseménysorozata a Magyar–Szovjet Baráti Társaság székházában fejeződött be. (Itt történt az első személyes találkozásom az űrhajósokkal. Farkas Bertalannak, aki hallva, hogy én voltam a programjuk egyik szervezője, felderült az arca, és kedves mosollyal fogott kezet velem.)

Másnap reggel az űrhajósok a Magyar Tudományos Akadémián találkoztak tudósokkal, az Interkozmosz Tanács tagjaival, a közös űrrepülési program előkészítésében részt vett kutatókkal és másokkal. Márta Ferenc főtitkár rövid beszédét és az űrhajósok felszólalását követően Szentágothai János, az MTA elnöke átadta a négy űrhajós részére az Eötvös Loránd Emlékplakettet.

Ezután sajtókonferencia következett a Duna Intercontinental Szállodában; az eseményre meghívást kaptak a magyar, a szovjet és a külföldi sajtó képviselői.

Délután a Csepel Vas- és Fémművekbe látogattak az űrhajósok, majd nagygyűlésen vettek részt a csepeli sportcsarnokban, este pedig megtekintették a Néphadsereg Központi Művészegyüttese műsorát.

A harmadik napon, 18-án városnézés: a Gellért-hegy, a Mátyás-templom és a Halászbástya megtekintése következett.

(A Halászbástyán készült fotón az első sorban bal szélen Jeliszejev űrhajós látható, akiről később még lesz szó… Én Farkas Bertalan mögül figyelem Szépvölgyi Zoltán tanácselnök – akkor a Fővárosi Tanács elnöke idegenvezetését.

A városnézés után a „Szovjet-magyar űrrepülés ’80” című kiállítást tekintették meg a Hadtörténeti Múzeumban. Este az űrhajósok még ifjúsági nagygyűlésen vettek részt a Kisstadionban, majd vonattal elindultak Nyíregyházára.

Az űrhajósok vidéken először Farkas Bertalan szülőföldjére látogattak el: Gyulaházára, majd Kisvárdára. Mindkét helyen meleg fogadtatásban részesültek. Délután a nyíregyházi stadionban nagygyűlésen vettek részt, majd városnézéssel ért véget a Szabolcs-Szatmár megyei program.

Június 20-án Borsod-Abaúj-Zemplén megyébe érkeztek az űrhajósok. Grósz Károllyal, a megyei első titkárral, volt főnökömmel, nagy szeretettel üdvözöltük egymást. Előtte már tájékoztattam őt arról, amit az egyik szakértő mondott nekem, hogy az űrrepülést nemrég végrehajtott űrpáros izomzata még nem nyerhette vissza eredeti állapotát, ezért lehetőleg minél kevesebbet kelljen állniuk. Grósz megnyugtatott, hogy asztalnál fogunk ülni, de persze lesznek másfajta programok is, közbeiktatva bizonyos pihenőket.

(A pártbizottságon egyszer csak Grósz odajött hozzám, és a fülembe súgta, hogy segítsek: úgy látja, Kubászovné rosszul

van. Odanéztem, és láttam, hogy az asszonynak folynak a könnyei. Odahajoltam hozzá, és kérdeztem: segíthetek-e, menjünk-e ki a mosdóba? Bólintott, és már állt is fel. Nem faggattam, miért sír. Mondtam: biztosan nagyon elfáradt, hiszen a zsúfolt program nyilván igénybe veszi az erejüket, a tűrőképességüket. Elismerte, hogy így van. Közben megmosta az arcát, és visszatértünk a helyünkre.)

Hamarosan indulnunk kellett a diósgyőri Lenin Kohászati Művekbe. A tanácsteremben a vezérigazgató rövid tájékoztatót tartott üzemükről. Az elektroacél-műben tiszteletbeli martinásszá avatták Farkas Bertalant és Valerij Kubászovot. Délután nagygyűlésre került sor a miskolci sportcsarnokban, több ezer fő részvételével.

A gyűlés után indulnunk kellett Mezőkövesdre, a Matyó Múzeum megtekintésére. Ezt követően az űrhajósok és kíséretük Gyöngyösvisontára, a Gagarin Hőerőműhöz autóztak. Az építmény előtti téren – több ezres tömeg előtt – köszöntötték az űrhajósokat majd Kubászov és Farkas jelképes ajándékot adott át az erőmű dolgozóinak részére.

Az „Űrhajós brigád” vezetője viszonzásul a Gagarin Emlékmű kicsinyített mását nyújtotta át nekik. Az űrhajósok megkoszorúzták az emlékművet, majd az elköszönés után visszatértünk Budapestre.

Másnap reggel már Szolnokon folytatódott a program. A város határánál, az 1919-es tanácsköztársasági emlékműnél a megyei, városi vezetők fogadták őket, majd a Tisza menti Vegyiművekben röpgyűléssel egybekötött üzemlátogatásra került sor. Ezt a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolán tett látogatás követte, ahol évekkel korábban Farkas Bertalant és Magyari Bélát készítették fel a katonarepülői pályára. Nagy tömeg várta az űrhajósokat: a főiskola parancsnokai, tanárai, családtagjaikkal, akik közül sokan személyesen is ismerték őket. Brassói Tivadar vezérőrnagy, a főiskola parancsnoka köszöntötte az űrhajósokat. Elsőként Alekszej Jeliszejev beszélt az űrhajósok hihetetlenül nehéz és felelős feladatáról, Farkas Bertalan, majd Magyari Béla szólt utána. Ezután a főiskola múzeumának történetével ismerkedtek a szovjet vendégek, Czinege Lajos és a két magyar űrhajós kalauzolásával. Farkas Bertalan rakétájuk makettjét és szelencében hozott bajkonuri földet ajándékozott a múzeumnak.

A csoportképen Kubászov és Farkas között, mögöttük látszom.

A Kilián Főiskolán tett látogatás utáni helyszín a tiszaligeti Felszabadulási Emlékmű parkja volt, ahol az űrhajósok rózsatöveket ültettek. Innen a Jubileumi térre, a „900 éves Szolnok” emlékműhöz érkeztünk, ahol az űrpáros búcsút vett a vendégszerető helyiektől.

Az űrhajósok másnap Aligán ebédeltek, majd Balatonfüredre utaztak, ahol a Tagore sétányon emlékfát ültettek. Ezután látogatást tettek a Zánkai Úttörővárosban. Június 23-án Pápán a repülőtéren a parancsnok elmondta, hogy Farkas és Magyari az ő alakulatuknál szolgált, és onnan indultak el Csillagvárosba. Külön megköszönte Valerij Kubászovnak a Farkas Bertalannak nyújtott segítségét. Az űrhajósok válaszát követően megkoszorúzták a Komarov Emlékművet, majd Farkas Bertalan átadta a csapatmúzeum részére hozott emléktárgyakat és megnyitották az űrhajós-emlékszobát.

A látogatást követően az űrhajósok visszatértek Budapestre. Este a szállásukon még felkereste őket Kádár János, és szívélyes elbeszélgetett velük. Másnap korán reggel pedig a Ferihegyi repülőtéren a magyar űrhajósok és több vezető részvételével, Jeliszejev és Kubászov ünnepélyes búcsúztatásával befejeződött a közös űrrepülés hazai lezárása.

Négy bélyegből álló alkalmi kisívet jelentetett meg a Magyar Posta Baticz Barnabás grafikusművész tervei alapján. A két címletéhez kapcsolódó felár összegét, 150 Ft-ot az ifjúsági bélyeggyűjtés támogatására fordítja.

Most pedig leírom „elrablásom” rövid történetét. Miután napokon át részt vettem a közös programokban, az űrhajósokkal szívélyes kapcsolatom alakult ki. Meg kell mondani így utólag is: igen kedves, közvetlen, barátságos embereknek találtam mind a négyüket. Tehát nemcsak szakmai, hanem emberi értelemben is nagyszerű személyiségek voltak. Az űrhajósok programjának következő állomása a balatonaligai pártüdülő volt, ahova éppen vacsorára kellett megérkezniük. Három űrhajós már elhelyezkedett a kocsikban, a kísérőikkel együtt, Alekszej Jeliszejev pedig éppen akkor ült be a kijelölt autóba, amikor én már elköszöntem a többiektől, ugyanis a következő két nap programjában nem vettem részt. A kocsihoz lépve mondtam Jeliszejevnek, hogy elköszönök tőle, hiszen valószínűleg már nem találkozunk. Erre ő közölte: szó sincs róla, vegyek részt velük a vacsorán Balatonaligán. És búcsúzásra nyújtott kezemnél fogva szabályosan behúzott a kocsiülésre, és rögtön szólt is a sofőrnek, hogy indulhatunk. Mindenesetre útközben elbeszélgettünk. Kedves, jó humorú embernek bizonyult. Kérdeztem tőle mindenfélét, a többi között azt is, hogy szerinte az ezredfordulóra eljut-e ember a Marsra. Határozottan azt válaszolta, hogy nem. Túl sok mindent kell még megoldani. Húsz év nem lesz elég erre. Amikor megérkeztünk, az űrhajósokat és kísérőiket az üdülő vezetői fogadták. Odaléptem egyikükhöz, és a fülébe súgtam, hogy engem Jeliszejev űrhajós hívott el, hogy vegyek részt velük a vacsorán. Erre azt válaszolta: ha nem szerepelek a listán, akkor nem vehetek részt. Mondtam: rendben van, de akkor két kérésem van hozzá. Egyrészt szerezzen egy autót, amely most elvihetne Budapestre, másrészt szóljon Jeliszejevnek, hogy ez a helyzet. Az űrhajósokat ugyanis közben bevezették az üdülőbe. Megvártam a bejáratnál a perceken belül jelentkező sofőrt, aki elvitt Budapestre. Hát így végződött az „elrablásom”.

Szerkesztőségünk 2020. július 6-án ezt a levelet kapta: „Szabó Ferenc vagyok, a Budapest, XX. kerületi Similabda Bt. vezetője. Cégem – a többi között – pilótakiképző berendezések gyártásával, illetve rendezvényekre bérbe adásukkal foglalkozik” – olvasható a levélben.

Feladója a többi között azt írta, hogy szerinte a koronavírus-járvány miatt háttérbe szorult Valerij Kubászov és Farkas Bertalan páros űrrepülésének 40. évfordulója, de el nem felejtődött.

„Olvastam, hogy az ősszel tartanak megemlékezéseket e jeles alkalomból, és a magam módján ebben szeretnék részt venni az alábbiak szerint. Az eddig közölt felvételek között felfedeztem egy csoportképet, melyen Magyari Béla, Valerij Kubászov és Farkas Bertalan látható egy pilótaedző berendezés társaságában.

A véletlennek köszönhetően rendelkezem egy ugyanilyen berendezéssel, és prof. dr. Szabó József ny. vezérőrnagytól – aki elmondása szerint egyik koordinátora volt az űrrepülés előkészületeinek – megtudtam, hogy az említett fotó az általa lektorált, Szentesi György mérnök-alezredes által szerkesztett „Út a kozmoszba” című könyv  egyik illusztrációja.

Arra gondoltam, hogy rendezvényekre ezt a berendezést felajánlanám installációként, akár kipróbálásra is, esetleg egy gyűjtemény számára.”