A könyv címében benne foglaltatik a legfontosabb kérdés, amire a szerző, Danyiil Turovszkij megpróbál kimerítő választ adni. Olyan az egész, mint egy krimi, mintha a Helyszínelők/CSI, az NCIS tengerészeti nyomozószolgálat, netán a Cobra 11-széria, vagy valamilyen sci-fi valamelyik folytatását olvasnánk. Csakhogy itt minden igaz!
Ha annak idején Neumann János sejtette volna, hogy a számítógép a 21. században a bűnözés eszközeivé válhatnak! Márpedig azzá váltak, de erről nem a laptop vagy az okostelefon tehet, hanem maga az ember.
Az Orosz hekkerek című kötetnek nemcsak a megírása, hanem a fordítása is embert próbáló munka lehetett: Gyürky Katalin, az orosz irodalom tudósa ezúttal is kiemelkedő munkát végzett. Hozzáteszem rögtön, az Athenaeum Kiadó által gondozott kötet kinyitásakor ne egy könnyed bulvárra készüljünk. Érdemes előtte alapos számítógépes ismeretekre szert tenni, elolvasni a könyv végén lévő, többnyire angol és orosz nyelvű magyarázatokat, és persze az sem árt, ha fogalmunk van az alapjaiban sosem változó Oroszországról.
A II. világháború 1945-ben véget ért, ám 21. század háborúja – a kiberbűnözés – folyamatosan zajlik. Ráadásul úgy, hogy akár sok ezer kilométerre élőket ér el, rabol ki, gyilkol(tat) meg, állítja feje tetejére más államok belpolitikáját.
Mondani sem kell: a szerző maga sem áll távol a számítógépes kalózkodástól, ám mára az egyik legnépszerűbb orosz internetes hírportál újságírója lett. De egyike volt azoknak a szovjet gyerekeknek, akik kamaszkorukban az utolsó kopejkáikból megvásárolták a Hekker című magazint
Ez már önmagában meglepő: mármint, hogy egy olyan országban, ahol a házmesterek ma is ugyanúgy jelentenek a KGB utódjának, mint 50 éve, egyáltalán kiadtak egy olyan szakmai folyóiratot, amely a számítógépekben rejlő elképesztő lehetőségeket taglalta.
Ezen szovjet gyerekek többnyire mérnökcsaládokban nőttek fel, tudományos-fantasztikus műveket olvastak, a piacokon IBM utánzatú számítógépeket vásároltak. „egyszer csak hekkerfórumokon találták magukat, amelyek a sokszor lehangoló orosz élet, az ablakukból látszó koszos utcák és az üresség és a kilátástalan jövőtől való félelem helyett a kiutat jelentették számukra” – írja a szerző az előszóban.
Felnőve és élve az orosz rendszerváltás nyújtotta végtelen lehetőségekkel, egy részük milliókat keresett – és keres – weboldalak feltörésével. Mindegy, hogy azok az orosz hadügyminisztériumé, vagy egy amerikai választási kampányéi, netán valamelyik világcégé. Az is lehet, hogy kábítószert árusítanak általa.
Nem csoda, hogy sokuk éppen börtönben ül, van, aki éppen az USA-ban. És persze sokan megmaradtak etikus hekkernek – ahogy a könyv borítója fogalmaz. Etikus hekker – ez nem fából vaskarika? Nos, a cél szentesíti az eszközt: aki támad, az védekezni is tud. Ezrek segítenek nagyvállalatok, illetve politikusok számítógépes titkainak őrzésében. Kérdés persze, hogy az éppen védett politikus mennyire etikus…
A könyvben megismerkedhetünk az első orosz informatikai kalózokkal, a mai Oroszország kiberbűnözőivel, és a velük szembeszállókkal. Ez a munka természetesen életveszélyes, főleg azok számára, akik végzik, de nyilvánvalóan azoknak is, akit éppen megtámadnak. Büntetlenek többnyire azok maradnak, akik megbízzák ezeket a végtelenül okos fiatalokat – férfiakat és nőket – az efféle munkával.
Akadnak köztük „hétköznapi” tolvajok, akik az amerikai hitelkártya-adatok ellopásából gazdagodtak meg, mások a még veszélyesebb politikai terep felé kacsintottak. Mármint a politikusok felé.
Mindez nem jöhetett volna létre, ha nem történik meg a Szovjetunió szétesése, a vadkapitalizmus virágzása. A meggazdagodott fiatalemberek hamarosan oda utaztak, „ahol a színek élénkebbek, mint amilyenekhez az ablakon kinézve hozzászoktak: a Maldív-szigetekre, Ciprusra, Izraelbe” – írja szellemesen Danyiil Turovszkij.
A könyv valamennyi fejezete egy-egy kalandregény. Íme, az egyik téma: a 2013-i moszkvai polgármester-választás idején a Qrator védte Alekszej Navalnij weboldalát: a népszerű ellenzéki politikus jelöltette magát és sikeres kampányt folytatott. „Vjarja egyszer észrevett egy lesötétített ablakú furgont az irodájuk mellett, a tetején antennákkal. A következő napokban a furgon csaknem mindennap megjelent. Amikor kimentek ebédelni, a Qrator munkatársai megpróbáltak benézni a kocsiba, és azon tréfálkoztak, hogy fánkot kéne hozni annak, aki lehallgatja őket. „
(Navalnij Oroszország kormányzó pártját, az Egységes Oroszországot a „szélhámosok és tolvajok pártjának” nevezte, 2011-ben létrehozta a Korrupcióellenes Alapítványt , amelyet 2020-ban feloszlattak. Navalnijt, aki nemrég túlélte, hogy megmérgezték, jelölték a 2020-as Nobel-békedíjra – tudjuk meg a Wikipédiából. )
De az talán még izgalmasabb, hogy miként befolyásolták orosz komputer-szakértők az amerikai elnökválasztást 2016-ban. A legismertebb trollgyár munkatársai a Facebookon több száz csoportot és használói fiókot létesítettek, hogy így vagy úgy, de Donald Trump jelölését támogassák és agitáljanak Hillary Clinton ellen. Az egyik posztban például ezt közölték:
„Ma Amerika elnököt választ az istenfélő erkölcsi elvek alapján (!) Hillary maga a sátán, hazugságai és bűnei mutatják, milyen gonosz. Donald Trump sem egy szent, de végtére is tisztességes ember, mélyen átérzi ezt az országot. Én neki adom a szavazatomat.”
Máig nem sikerült bizonyítani hogy a nyilvánvalóan megbízásból dolgozó hekkerek mennyiben voltak hatással a szavazás végeredményére, de tény, hogy 2018 februárjában az amerikai hatóságok keresetet indítottak az Internetkutató Ügynökség 13 munkatársa ellen azzal a váddal, hogy beavatkoztak az amerikai választásokba.
Szó esik még a könyvben Bin Ladenről csakúgy, mint a csecsen háborúról, és a kötet végére érve kiderül, talán nincs is olyan szelete a mai Oroszországnak, amely valahogy ne lenne kapcsolatban a hekkerekkel – azaz voltaképp internetes világunkkal – és mindez ráadásul ma már kikerülhetetlen.
Az USA és Oroszország, valamint Kína évtizedek óta állandó kiberharcban áll egymással, bár erről kevés szó esik. Nem mindig közvetlenül a magas politika áll a középpontban, van, amikor a találmányok, vagy a hadiipar, mostanában bizonyára a járvány titkai felől érdeklődnek egymás köreiben, illegálisan.
Földi Andrea borítóterve merész és egyértelmű: ahogy ránk néz az orosz medve, világító türkizkék szemeivel – az félelmetes. Akárcsak az orosz jelen és jövő. (Athenaeum Kiadó Kft., 2000. Fordította: Gyürky Katalin)