Én tényleg nem értem azokat, akik most értetlenül kérdeznek rá arra, hogy mi lesz azokkal a gyerekekkel, akiket a Demeter Szilárd megálmodta és kivitelezte ideológiai át- és megnevelő táborokba visznek el… (A nyitó képen a Ceausescu-házaspár gyerekekkel; forrás: zeitenblicke.de)
… s ahol „megerősíthetik nemzeti identitásukat, egészséges nemzeti jövőképüket, magyar hazaszeretetüket, kulturális elköteleződésüket”, bepillantást nyerhetnek „a magyar teljesítménybe, a történelmi hagyományőrzésbe” – eddig minden a legnagyobb rendben van –, ám vajon hogyan fog megtörténni „a fiatalok lelkének megszólítása”, a „keresztény, nemzeti értékek elmélyítése, a tudatformálás” azokkal a gyerekekkel, akik szintén szeretnek táborozni, szeretik az országot, fontos nekik a magyar nyelv és a magyar kultúra, csak éppen, hatalmas pechükre nem keresztények, hanem, mit tudom én, valami mások, ezért nem is szeretnének annyira elmélyedni a keresztény, nemzeti értékekben, s nem kívánnak ezen a ponton tudatformálásban részesedni.
Az aggodalmaskodó kérdés, mint annyiszor, most is a kérdésfeltevők roppant tudatlanságáról árulkodik. Ha ismernék sok egykori hitlerjugendesnek, így például Alfons Hecknek a visszaemlékezését, tudhatnák, hogy a nevelők a fiatalok elszánt indoktrinációjával elérték, hogy számosan voltak közöttük, akik miután „Hitlerhez tartoztak testben és lélekben” (Alfons Heck), megtagadták szüleiket, ha azok nem az elvárt szellemiséget vallották, s nem a kívánt vallást vagy életvitelt gyakorolták.
De ott van Pavel Morozov híres „propagandatörténete”, aki 1932-ben, tizenhárom évesen feljelentette saját édesapját, „a szovjet állam ellenségét” a sztálini politikai rendőrségnél.
S napjainkban itt vannak a derék kínai barátaink és üzletfeleink, akik az utóbbi időben az ujgurokat deportálják nagy kedvvel és elszántsággal átnevelő táborokba.
Úgyhogy megnyugodhat mindenki, Demeter Szilárd előtt ez már jól ki volt találva, a miniszteri biztosnak csak a neki tetsző hagyományokra kellett rátalálnia.