A 20 évvel ezelőtt bemutatott, azóta a világ minden táján nagy sikerrel játszott darab a holokauszt-emlékév részeként, január 5-én és 6-án a Művészetek Palotájában lesz látható. (Képek: Uri Nevo.)


„Az Aide Memoire nem csak a holokausztról szól. Olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyek jelenünkkel és a mai valósággal kapcsolatosak: az erőszakkal, a háborúkkal, és amindennapi életünkre gyakorolt hatásukkal. Azért alkottam ezt a darabot, hogy elkiálthassam: állítsátok meg az erőszakot! Állítsátok meg a holokausztot!” Így foglalta össze a táncelőadás legfontosabb mondanivalóját a társulat művészeti vezetője és koreográfusa, Rami Be’er, aki erős személyes indíttatással bírt az Aide Memoire létrehozásakor. Egy izraeli kibucban nőtt fel magyar származású holokauszt-túlélő szülők gyermekeként, akik azonban évtizedekig nem beszéltek a múlt e sötét fejezetéről. „Amikor úgy éreztem, készen állok arra, hogy szembenézzek a holokauszt rettenetével, megszületett az Aide Memoire, amelyben a csapdába zártság érzését igyekeztem megjeleníteni.”

Az előadás díszletéül szolgáló kilenc alakítható fatábla, a köztük lévő rések – amelyeken éppen átférnek a táncosok – is ezt szimbolizálják. Ám a szereplők ebben a jelképesen barakkszerű térben megtanulnak létezni, és kiderül, itt nemcsak menekülni, hanem álmodozni, vágyakozni és élni is lehet. A koreográfiát lenyűgöző dinamika, színházszerű fogalmazásmód jellemzi, amelyet a kitüntetett szerepet kapó világítás, a gondosan megválogatott kosztümök, a sokszínű zenei kollázs – Dowland, a Laibach, Stockhausen és a Kronos Quartet – erősít.

A táncosok két „felületen” mozognak: a palánkon inkább a testtechnika, a földön – ahol a szereplők szabadabban létezhetnek – a Graham-iskola és a klasszikus balett mozdulatai dominálnak. Az Aide Memoire ereje abban áll, ahogy a színházi és a politikai, a drámai és a történelmi, az egyetemes és a személyes dimenziókat hatásosan egyesíti.

A Kibbutz Contemporary Dance Companyt 1970-ben Yehudit Arnon alapította a libanoni határ közelében található galileai Ga’aton Kibucban. Arnon irányításával a fiatal amatőr táncosokból álló csoport Izrael egyik vezető társulatává vált. Bejárta egész Izraelt, Európát, az Amerikai Egyesült Államokat és a Távol-Keletet. Az együttesben megfordultak a korszak rangos izraeli koreográfusai, valamint vendégtanár-koreográfusok Amerikából és Európából. Az addig táncosként és koreográfusként már évek óta a társulattal dolgozó Remi Be’er lett 1996-ban a művészeti vezető. Mára az ő munkája és stílusa lett a társulat védjegye. Jelenleg 60 izraeli és külföldi táncossal dolgoznak, akiket kivételes technikai és fizikai felkészültség, valamint rendkívüli érzékenység jellemez. A fiatal tehetségeket folyamatosan keresi a társulat, tréningprogramjaikra többek között a budapesti fellépés alkalmával is tartanak táncos meghallgatást január 6-án a Müpában.

Rami Be’er koreográfus, a társulat művészeti vezetője magyar származású muzsikus családba született a ga’atoni kibucban, a mai napig élnek Magyarországon rokonai. Már nagyon fiatalon elkezdett csellózni, később pedig tánctanulmányokat folytatott Yehudit Arnonnál. A Kibbutz Contemporary Dance Companynak 1980-ban lett táncosa és koreográfusa, 1996-ban pedig művészeti igazgatója. Azóta több mint ötven koreográfiáját mutatta be a társulat. Munkáival és gyermekeknek szóló koreográfiáival nagy népszerűségre tett szert, előadásait Izraelben és külföldön számos díjjal jutalmazták. Bár a világ minden tájáról kap meghívásokat, saját együttese számára minden évben új koreográfiát készít. Sokoldalú alkotóként a díszletet, a világítást és időnként a jelmezeket is ő maga tervezi. Műveiben olyan utazásra hívja nézőit, amelynek révén önmagukkal találhatják meg a kapcsolatot. Rami Be’er munkái leképezik a világ képzelet–valóság viszonyait, a nézők mégis szabadon fedezhetnek fel egybeeséseket az előadások és a maguk személyes tapasztalatai között.

Yehudit Arnon, a társulat alapítója Juditként látta meg a napvilágot 1926. október 15-én Révkomáromban. Családjával együtt 1944. június 11-én Auschwitzba hurcolták. A birkenaui táborban – miután egy éjszakát büntetésképp éhezve, fázva, mezítláb tölt a hóban, amiért elutasítja, hogy táncával szórakoztassa a karácsonyt ünneplő tiszteket – fogadja meg, hogy a táncnak szenteli életét. 1945 májusában az olaszországi Avigliano menekülttáborába került, onnan ment Haifába 1948-ban, majd férjével együtt a libanoni határhoz közeli Ga’aton kibuc egyik alapító tagja lett. A mosodában dolgozott, szabad idejében a kor legjobb izraeli táncosaitól – például Gertrud Kraustól és Yardena Cohentől – tanult. Miután Arnonnak 1965-ben sikerült meggyőznie a közösséget a modern tánc fontosságáról, a kibuc táncstúdiót épített, s megnyitotta a kapuit a környék tehetséges fiataljai előtt. Ebből a csapatból alakult meg 1970-ben a Kibbutz Contemporary Dance Company. Arnon irányításával a kezdetben fiatal amatőr táncosokból álló csoportja Izrael egyik vezető kortárs táncművészeti társulatává fejlődött. Életművéért és oktatási tevékenységéért 1997-ben Izraelben a legmagasabb elismerésben részesítették, Israel-díjat kapott. Bár a társulatot 1996-ban tanítványára, Rami Be’er-re bízta, később is kapcsolatban maradt táncosaival. 2013 augusztusában, 87 évesen hunyt el, a Ga’aton kibucban helyezték örök nyugalomba – ott, ahol az álmai valósággá váltak.