Hová lett Farkas Flórián és hol az EU-s pénz? – A magyar rendőrök verik a menekülteket

Ha minden igaz: több mint ötmillió eurónak megfelelő összeget tüntetett el társaival együtt. És még nem is tárták fel a visszaélés minden szálát. Csak éppen senki sem lepődik meg. Horváth Aladár úgy nyilatkozott, hogy itt egy gátlástalanul korrupt támogatási rendszert értek tetten, a sikkasztásban sokszor roma politikusok is benne vannak. Cserében támogatják a hivatalos irányvonalat, amely elmegy a romák érdekei mellett, sőt célzottan rasszista.

Hogy az évi kétmilliárd eurós kelet-európai romaprogram miért sikertelen, annak okát a Soros-féle Nyílt Társadalom Intézet roma kezdeményezésének vezetője több mindenben látja: általában véve hiányzik az akarat, hogy többet tegyenek a romákért, a kormányok félnek a fokozódó cigányellenes hangulattól. Túl kevés a program, a pénzeket gyakran nem lehet lehívni. A roma települések infrastruktúrájának kiépítése helyett jó párszor olyasmire megy el a segítség, aminek a hasznosságát nehéz felmérni, ugyanakkor kevés az ellenőrzés. Márpedig ez gerjeszti a korrupciót

Mostanáig az Orbán-kabinet csak tessék-lássék módon reagált a botrányra. Vissza akarja kapni az 1,6 milliárd forintot, de közben folytatja az együttműködést az ügybe vastagon belekeveredett roma önkormányzattal. Farkas is maradt a helyén. A miniszterelnöknek szüksége van rá, mert az általa irányított Lungo Dromnak az egész országban nagy a befolyása a roma közösségekre. Vagyis szavazatokat hoz. Farkas ugyanakkor a hatalomért és a közpénzekért cserében lenyeli főnöke rasszista kijelentéseit.

Magyarország nyilvánvalóan veri a menekülteket és visszazsuppolja őket Szerbiába – tudósít a Die Presse. Ez kiderül már csak abból is, hogy egy afgánnak eltörték a karját, amikor már mindössze 20 km-re volt Budapesttől. Egy pakisztánit a határtól 50 kilométerre fogtak el. A lába most be van kötözve, egyébként mindketten csak szerb területen kaptak orvosi ellátást. 

Az egyik belgrádi menekültsegélyező szervezet vezetője megerősíti, hogy a magyar rendőrség mostanság különösen brutálisan lép fel. Gyakoriak a törések, a súlyos fejsérülések. Csak éppen senki nem tesz semmit ellene.

Martonyi János volt magyar külügyminiszter az osztrák Die Pressének írt cikkében megállapítja: kelet felé tolódik az európai integrációs folyamat, döntő módon felértékelődik a térség politikai és gazdasági súlya. Vendégkommentárjában a volt külügyminiszter kulcskérdésnek nevezi a brit távozás után, hogy Németország az eddiginél erőteljesebben forduljon a régió felé. Ezt követelik meg nem csupán a gazdasági kapcsolatok, hanem az új biztonsági és geopolitikai tényezők is.

A dilemma az, hogy Berlin egyenrangú partnernek tekinti az érintett államokat, vagy csupán kistestvéreknek, akik engedelmesen végrehajtják a nélkülük hozott döntéseket? Előbbihez a térségnek világossá kell tennie, hogy immár semmilyen értelemben nem számít perifériának. A megnövekedett súly persze felelősséggel is jár. Senki se remélje, hogy Magyarország bármikor is kilép az EU-ból.

Ugyanakkor a brit népszavazást követően lendületet kaptak azok az erők, amelyek szövetségi alapon, kisebb körben képzelik el Európa jövőjét. Mások inkább azon vannak, hogy korlátozzák Brüsszel jogkörét, erősítsék a nemzetállamok szerepét. Az ellentétes megközelítés csak növeli a bizonytalanságot, miközben bizonyosan nem ez az átfogó reformok ideje.

Nyugalomra, türelemre, egymás meghallgatására, közös gondolkodásra van szükség. Közép-Európa azonban nem engedheti meg, hogy bárki lerombolja azt, ami már felépült.

Kritikus időket él át Angela Merkel, mert a Brexit miatt veszélybe sodródott minden, amit jó 10 év alatt az unió vezető politikai tényezőjeként elért – írja a Financial Times. Valójában politikai pályafutása döntő harcára készülődik, hiszen lehetséges, hogy elveszti fő liberális gazdasági szövetségesét, mások is kilépnek és megrendült a saját pozíciója is Európában. Azért kell dolgoznia, hogy egyben tartsa az EU-t, elhárítsa az erősödő populizmust és elérje, hogy Nagy-Britannia a lehető legközelebb maradjon a 27-ekhez, miközben Németországban közelednek a választások.

Mindehhez járul még, hogy egy sor fontos európai szereplő, Juncker, Hollande, Renzi másként képzeli el a kontinens jövőjét, mint ő. Az öröksége forog kockán. Nem szeretné, ha újabb törésvonalak alakulnának ki, vagy ha netán a szervezet a szeme láttára hullana szét. 

Helyzete olyan lett, hogy immár kérnie kell a többiektől, de pl. még a kicsiny Magyarország visszautasította. Egy uniós vezető szerint elvesztette befolyását az Európai Tanácsban. Juncker érzi ezt és azonnal támadást indított a britek minél gyorsabb kiválása végett. Schulzzal együtt sürgeti továbbá, hogy az intézmények kapjanak döntő beleszólást az EU jövőjének kialakításába.

Nagyon nagy gond Merkel számára, hogy a Bizottság elnöke fel akarja vizezni a megszorítások politikáját. Viszont a brit sokk sokakat az unió oldalára állított. A kancellár attól tart, hogy a túlságosan szerteágazó reformtervek megnyitják az utat a populistáknak. Azonkívül nem szeretné elidegeníteni a keleti tagállamokat. És akkor itt van még Oroszország, amely szeretné minél inkább a maga javára kiaknázni a jelenlegi helyzetet.

Hosszabb távon persze a brit döntés megerősítheti a németek kulcsszerepét Európában, ami félelmeket vet fel Berlin dominanciája miatt. Rövid távon viszont az EU közös gyengesége a gond. A Brexit elvonja Brüsszel erejét, az unió nem fog tudni kellő mértékben odafigyelni más válságokra. De a döntő az lesz, hogy Merkelt leköti a német választás.