Az igazságszolgáltatáshoz kapcsolódó normák érvényesüléséhez köti az Európai Unió Magyarország pénzügyi támogatásának azt a részét, ami a világjárvány okozta gazdasági hátrányok ledolgozását célozza – írja a Politico. Az amerikai hírportál brüsszeli kiadása európai parlamenti képviselőktől és tagállami diplomatáktól érkező nyomásnak tulajdonítja, hogy magában az unió végrehajtó testületében, az Európai Bizottságban is számos EU-biztos arra az álláspontra helyezkedett: az eddig folytatott jogállamisági tárgyalások nem eléggé átfogóak, nem ígérnek eléggé messzemenő következményeket, ezért keményebben kell fellépni Magyarországgal szemben.

A portál emlékeztet arra: ezt megelőzően, vasárnap a brüsszeli Bizottság lényében olyan ajánlatot tett Magyarországnak, hogy ha bevezet egy sor – konkrétan 17 – korrupcióellenes reformintézkedést, akkor nem teljesítik korábbi fenyegetésüket, nem nyesik meg az országnak szánt költségvetési támogatásokat. Az elvárt reformok listáján azonban nem szerepelt az igazságszolgáltatás függetlenségének az ügye, márpedig a civil társadalom szervezeteinek egyik kulcsfontosságú aggálya, hogy Magyarországon veszélyes mértékben háttérbe szorulnak a demokratikus normák. Ennek a hiányérzetnek az orvoslását szolgálná, hogy az általános költségvetési támogatások kérdésétől elkülönítetten tárgyalt, pandémia utáni helyreállítási alap ügyében érvényesítsék az átfogó igazságszolgáltatási változtatásokhoz fűződő elvárásokat. A Politico tudomása szerint ezt a kétvágányúként is emlegetett törekvést képviseli a Bizottságon belül a klímaügyekért felelős holland Frans Timmermans, a versenyügyekben illetékes dán Margrethe Vestager, a jogállamiság ügyében eljáró cseh Věra Jourová, továbbá Didier Reynders belga igazságügyi és Ylva Johansson svéd belügyi EU-biztos.

A Bizottság 17 pontos elváráslistáját illetően a portál idézi Dobrev Klárát, a Demokratikus Koalíció EP-képviselőjét, aki nagyon korlátozottnak minősítette a lista hatókörét, és felhívta a figyelmet arra: az EU-költségvetést nem lehet megvédeni az igazságszolgáltatási rendszer függetlenségének hiányában. Johannes Hahn, a költségvetési ügyek osztrák EU-biztosa azonban elegendőnek mondta, ha az európai büdzsé megvédése érdekében a közbeszerzésekre, a korrupcióra, az összeférhetetlenségekre összpontosítanak, és szerinte az már pozitív jel, hogy Magyarország hajlandó e területen lépéseket tenni.

Eric Mamer bizottsági szóvivő mindenesetre kiemelte, hogy a helyreállítási pénzek felhasználási tervében helyet kell kapnia a bírói függetlenség megerősítésének. Konkrétan megnevezte, hogy Brüsszelben aggályosnak tartják a legfelső bírósági testületbe, a Kúriába történő kinevezés módját.

Az EUObserver nagy figyelmet szentel a vasárnapi olaszországi parlamenti választásoknak, azon belül különösen az Olasz Testvérek elnevezésű, választási győzelemre esélyes, szélsőjobboldali párt élén álló Giorgia Meloni személyének. A brüsszeli uniós hírportál egyik podcastja azt kérdi, hogy neofasisztának kell-e tekinteni Melonit, aki saját magát hazafias konzervatívnak mondja. Az EUObserver arra jut, hogy ha Meloniból miniszterelnök lesz, akkor várhatóan tiszteletben fogja tartani az olasz demokráciát – ha másért nem, akkor azért, hogy továbbra is érkezzenek országába az uniós támogatási pénzek.

Az EUObserver elemző cikke földcsuszamlásszerű győzelmet jósol a jobboldali pártszövetségnek, amelynek Melonin kívül két további kulcsszereplője Matteo Salvini, a Liga, valamint Silvio Berlusconi, a „Hajrá, Itália” vezetője. Ennek a szövetségnek az egyik „vezérszurkolója” Orbán Viktor magyar miniszterelnök, de egyáltalán nem szükségszerű, hogy Orbán profitáljon majd ebből a várható új olasz felállásból – vélekedik a portál elemzője, Zalán Eszter. A cikket egyébként olyan fotó illusztrálja, amelyen a magyar kormányfő a korábbi megnyilvánulásai nyomán erősen Putyin-barátnak tartott Salvinivel együtt látható.

És ha már az olaszoknál tartunk, a La Repubblica terjedelmes cikke hat pontban fejti ki a jobboldali triász egyes tagjai közötti nézeteltéréseket. Ez a hat téma: a költségvetés, az Európa-politika, a Putyin elleni szankciók hasznosságának a megítélése, az autonómia kontra elnöki rendszer, az adóügy és az állampolgári jogon járó alapjövedelem kérdése. A második pontot, az Európa-politikát illetően a La Repubblica emlékeztet arra, hogy tavaly szeptemberben az Európai Parlamentben az Olasz Testvérek és a Liga 15 képviselője az Orbánt elítélő határozat ellen, a „Hajrá, Itália!” azonban az állásfoglalás mellett szavazott. Az Olasz Testvérek szerint az EP-határozat a törvényes magyar kormány elleni újabb politikai támadás volt. Meloni leszögezte: Orbán megnyerte a választást, és Magyarországon demokratikus rendszer van.

Berlusconi azonban azt mondta: a magyar miniszterelnök politikája és Európa-víziója távol van attól, amit ők vallanak, és Orbán sosem lesz modellértékű számukra. Ha meg akarjuk védeni nemzeti érdekeinket, akkor a nagy baráti országokkal kell szövetségben lenni Európában – tette hozzá.

A lapszemle következő részének forrása: www. muosz.hu

Hírek szerint fellázadt több „nehézsúlyú” uniós biztos is, mert nem akarja, hogy amit a Bizottság az egyik kezével visszatart Magyarországtól, azt a másik kezével mégis odaadja neki – írja a Politico. Olyanok mozdultak meg, mint az igazságügyért felelős Didier Reynders, Vera Jourová alelnök, Margaret Vestager, aki a versenyjog gazdája, a svéd Ylva Johansson (belügyek), valamint Frans Timmermans, a környezetvédelem reszortfőnöke.

Nyomást fejtettek ki a testületen belül, mert úgy ítélték meg: az nem megy, hogy a jogállami aggályok miatt milliárdokat függesszenek fel a kohéziós alapból, ugyanakkor az Orbán-kormány simán hasonló összeget kapjon a járvány okozta gazdasági bajok felszámolására létrehozott keretből. Ezért olyan döntés született, hogy a jogállami kritériumokat az utóbbi forrás folyósítása fejében is számonkérik. Előzőleg több EP-képviselő és uniós diplomata ugyanezt sürgette. Vagyis: Brüsszel keményítsen be a Fidesszel szemben.

A biztosok azt sürgették, hogy mind a két ügyben követelni kell az igazságszolgáltatás széleskörű átalakítását. Merthogy az kimaradt a számításból, pedig anélkül nem lehet visszaszorítani a korrupciót. A döntés joga most a Tanácsnál van. Johannes Hahn, a költségvetési ügyek illetése ugyanakkor azt mondja, nem minden eszközzel lehet eljárni a demokrácia helyreállítására. A feltételességi eljárás olyan ügyekre vonatkozik, amelyeknél felvetődik: jogellenesen használták fel a támogatásokat. Tehát itt főleg a közbeszerzés, a korrupció, az érdekütközés jön szóba.

Hogy Magyarország a kezdeti elzárkózás után miért lett hirtelen kész az együttműködésre annak okát az osztrák politikus abban látja: a pénz mozgatja a világot. Kitért viszont arra, hogy a jogállami vizsgálatot bármikor fel lehet újítani, ha kétség vetődik fel a hétéves büdzséből kifizetendő összegek jogszerű elköltése kapcsán.

Egy magyar illetékes ugyanakkor azt közölte, hogy von der Leyen határozottan megígérte: a jogállami vitát nem terjesztik ki a járványalapra. Ezt a Bizottság szóvivője nem erősítette meg, de annyit azért kifejtett, hogy a magyar félnek az igazságszolgáltatás függetlenségének erősítésére szolgáló lépéseket bele kell vennie abba a tervbe, ami a gazdaság helyreállítását célozza. Brüsszelnek ugyanis gondja van a többi közt a legfelső bírósági testület tagjainak a kinevezésével.

Az óra ketyeg, mert a csomag jóváhagyása akár három hónapot is igénybe vehet, ám ha az év végéig nem sikerül dűlőre jutni, akkor elúszhat az összeg 70%-a. Magyarország előreláthatólag e hónap végén küldi el a tervet, de brüsszeli illetékesek éppen az idő rövidsége folytán úgy számolnak, hogy Budapest összekapja magát. És akkor bejön Brüsszel elgondolása: a „kétvágányos megközelítéssel” sikerül eredményt elérni a jogállami problémák kapcsán.  

Orbán Viktor elszámította magát – hangsúlyozza kommentárjában a konzervatív német lap, a  Frankfurter Allgemeine Zeitung külpolitikai rovatvezetője. Nicholas Busse szerint az EU-nak lassan nem lesz új eszköze, hogy jobb belátásra bírja Moszkvát. Az olajra kivetendő ársapka nagy hatású lenne ugyan, de a G7-ek javaslata három hónapja lóg a levegőben. Az nem sokat ér viszont, ha újabb emberekre terjesztik ki az utazási tilalmat, vagy ha az orosz gyémántexportot korlátozzák. Ezek legfeljebb tűszúrások, Putyin alig érzi meg.

Az viszont, hogy Magyarország már az összes szankciót el akarja töröltetni, cseppet sem könnyíti meg az uniós egyeztetéseket. Orbán ellenáll ugyan, de túl nagy szerep már nem jut neki. A leglényegesebb az olajembargó volt, ami azonban Magyarországra nem vonatkozik. Ellenben a többiek folytatni kívánják a megtorlást, mert reálisabban mérik fel a helyzetet, mint Budapest.

Ha hagyják Putyint garázdálkodni, az nagyobb geopolitikai veszteséggel jár, mint amekkora a fogyasztókat sújtó teher, ami miatt Orbán lamentál. Valójában azonban rosszul kalkulált. A Moszkvához fűződő különleges viszony nem véd meg a világpiaci áraktól.

Frankfurter Allgemeine Zeitung Az uniós külügyminiszterek mielőbb új büntetőintézkedéseket akarnak Oroszország ellen, Orbán ismét csak partizánkodik. Azon van, hogy az eddigi szankciókat az év végéig töröljék el. Ám az EU most már újabb személyeket, sőt egész gazdasági ágakat listára kíván tenni. Hírek szerint a Bizottság a jövő héten közzéteszi az újabb csomagot.

Ám jött Orbán, és azzal fenyeget, hogy tönkreteszi a megegyezést. Azzal érvelt a két nappal ezelőtt tartott frakcióülésen, hogy a megtorló lépéseket Brüsszel kényszerítette rá az európaiakra. De már jóval előtte azt mondta, hogy a szankciók miatt vannak a gazdasági nehézségek és a magas árak Magyarországon. (Más források szerint Szijjártó Péter a New Yorkban tartott tegnapi egyeztetésen jóváhagyta a készülő retorziót – a szerk. megj.)

Az unió most az orosz olajszállításokat kívánja célba venni, azaz csak annyit fizetne az energiahordozóért, hogy a bevételből ne lehessen finanszírozni a háborút. Ezen túlmenően Ursula von der Leyen megpendítette, hogy tovább korlátoznák a polgári technológia kivitelét, valamint azt is, hogy Moszkva mit szállíthat Európába.

A populizmusnak egyáltalán nincs vége, most éppen előbbre sorol, mert Trump és Boris Johnson törekvései gyorsan szembekerültek ugyan a valósággal, ám Giorgia Meloni sokkal komolyabban kíván élni a hatalommal – állapítja meg a Financial Timeselemzése. Azaz: hiába tűnnek le a demagógia fontos alakjai a színről, most éppen újak lépnek a helyükbe, lásd a Svéd Demokratákat vagy az Olaszország Fivéreit.

A volt amerikai elnök, valamint az előző brit kormányfő inkább tévésztárnak számított, utódaik viszont kormányozni akarnak, ami Trumpra és Johnsonra még a válság idején sem volt jellemző. Az általuk előzőleg oly sokat bírált visszásságokat sem számolták fel. Velük ellentétben Meloni hozzáértő, bár egykor Mussolini rajongójának számított. Immár jól érzi magát az EU-ban, miután az teletömi az ország zsebeit.  

A populista mozgalom vezérlő csillagaként Orbán váltotta a bukott amerikai elnököt. Amikor az Európai Parlament nemrégiben megszavazta, hogy Magyarország demokratikus pedigréje jócskán hagy maga után kívánnivalót, az olasz választások nagy esélyesének képviselői az indítvány ellen voksoltak.

A populisták fő áramlata most éppen nemzeti konzervatívnak nevezi magát, ám a hagyományos jobbközép pártok nem tudják, mitévők legyenek: szálljanak szembe a nemzeti konzervatívokkal, vagy csatlakozzanak hozzájuk.

Cas Mudde, a Georgiai Egyetem politológia-professzora szerint azonban a populisták már nem töltenek be olyan központi szerepet, mint 2016-ban. Akkor még a migránsválság, a dzsihadisták és a korrupt elit jelszavával uralták a közbeszédet. A járvány és a háború ügyében már kevesebb a mondandójuk. Egykori keresztapjukból és adományozójukból, Putyinból, zavaró lúzer lett. Ám ha a demagógok nem tudnak is nyerni szabad választásokon, vagy ügyesen alakítják annak eredményét, amint azt Orbán teszi, vagy pedig ellopják az eredményt. A brazil elnök tett célzást, hogy ilyesmire készül.    

A The Economist vezércikkírója úgy ítéli meg, hogy Európának nem kell túlságosan összecsinálnia magát Melonitól, mert a következő olasz vezető kezét egyaránt megköti a politika, a piac és a pénz. Mindenesetre: ha lehet hinni a felméréseknek a vasárnapi választás után a háború utáni legjobboldalibb kormány jut hatalomra Olaszországban. A hármas koalíció előreláthatólag a mandátumok jó 60%-át szerzi meg.

A liberálisok hátán futkorászik a hideg. Az Olaszország Fivérei eredetileg a fasizmusban gyökerezik. Meloni azzal vádolta meg az EU-t, hogy az bűnrészes a nagy lakosságcserében. Védi és nagyra becsüli Orbán Viktort. De már őelőtte jó eredményt tudtak felmutatni a Svéd Demokraták és Le Penék is. Vagyis a jelek szerint a nacionalista kemény jobb felé tolódnak el az erőviszonyok a földrészen. A szavazópolgároknak elegük van a hagyományos pártok kudarcaiból, valami újra vágynak.

Viszont a hármas szövetségen belül a másik két partnernek, Salvininek és Berlusconinak van oka berzenkedni Melonival szemben, és ez nem éppen a stabilitás receptje, különösen olasz földön nem, ahol az egyik kormány jön, a másik megy. A miniszterelnöki tisztség várományosa kemény bevándorlási politikát helyezett kilátásba, de belügyminiszterként annak idején a Liga elnöke is hamar rájött: a nemzetközi, illetve európai szabályok megkötik a kezét.  

Ha Meloni sokat ugrál a gazdaságban, akkor elapadhat az uniós pénzfolyam. Viszont mellette szól, hogy Salvinival, Berlusconival, Le Pennel és Orbánnal ellentétben nem nagy barátja Putyinnak. Ellenben kénytelen szembesülni azzal a gonddal, hogy az olasz gazdaság nem versenyképes, és ott van még egy csomó szerkezeti, kulturális és demográfiai hátulütő is. Ezért szüksége van az Európai Unióra, mert anélkül nem tud megbirkózni a hatalmas államadóssággal.

Brüsszelnek higgadtan el kell fogadnia az olaszok demokratikus választását és hozzá kell segítenie Melonit a sikerhez. Ám diszkréten fel kell világosítania, milyen katasztrofális következményekkel járna, ha az szembefordul vele.

A Der Standard szerint az orosz elnököt a józan őrület szállta meg, de a Nyugatnak nem szabad megijednie az orosz fenyegetéstől, simán túl kell lépnie rajta, miközben Putyin naponta bizonyítja, mennyire veszedelmes. Különösen a tegnapelőtti beszéde óta, amiben bejelentette a részleges mozgósítást. Látnivaló, hogy hajlandó akár hatalmas kockázatra is, arra viszont nem, hogy egyet hátra lépjen, ha nehézségekbe ütközik.

Azaz: ha a sarokba szorul, megkétszerezi a tétet. Ez akár az egész világot romlásba taszíthatja, hiszen olyan diktátor ő, akinek hatalmas hadserege és több ezer atomrakétája van. És most szintet lép a válságban, miközben messzebb van hadicéljai elérésétől, mint bármikor. Reálisabbá vált a nukleáris opció. Ugyanakkor a Nyugat már nem lehet biztos abban, hogy a politikus képes még ésszerű döntéseket hozni.

De pontosan erre törekszik az államfő. Úgy látja, hogy olyan háborúban áll a NATO-val, amelyet katonai erővel nem tud megnyerni. Számára a legjobb ütőkártya az olaj és a gáz, no meg, a gomba alakú atomfelhő, hogy a szövetségeseket elfordítsa Kijevtől. Ez nem blöff: szándékosan őrültnek mutatkozik, de képes racionális lenni.

A legjobb válasz minderre az, hogy továbbra is kell fegyvereket küldeni és át kell segíteni az ukrán vezetést a súlyos gazdasági problémákon. Egyben a szankciókkal növelni kell a nyomást Moszkvára.

A Kreml részéről viszont taktikai hiba, hogy látszat-népszavazással igyekszik bekebelezni a megszállt keleti területeket. Szétrombolja a tárgyalásos megoldást lehetőségét, pedig enélkül volna rá kilátása, hogy megtarthassa a Krímet. Akkor egyetlen út marad: az ukránok teljes győzelme.