Kéri László: a fideszes szavazóbázis is helyteleníti az arcátlan korrupciót

„A munkanélküliség és az iskolakezdési káosz már ma is sokkolja a társadalmat, de egyelőre kevesen látják, hogy mindez a járvány következménye” – nyilatkozta a hirklikk.hu portálnak Kéri László. A politológus szerint a hazug kormánypropaganda egyelőre akadályozza, hogy a társadalom felismerje: az Orbán-kormány valójában nem tudott megbirkózni a járvány okozta gazdasági problémákkal.

Kéri úgy véli, a társadalom tisztánlátásának hiánya miatt népszerű még a Fidesz, de a válság erodálhatja a kormánypárt támogatottságát. Az ellenzéki pártok támogatottsága viszont ugrásszerűen nőhet, ha nemcsak beszélnek az összefogásról, hanem meg is nevezik a közös választókerületi jelölteket, illetve kidolgozzák a közös választási programot.

– A közvélemény-kutatók szerint, a kormányoldal az erősebb, az ellenzéki pártok erőviszonyait viszont teljesen eltérően mérik. Mi ennek az oka?

– Az egész magyar társadalom egy olyan alkalmazkodási folyamat közepén van, aminek egyszerűen nincs mintája. Ezért is nehéz mérni a közhangulat alakulását, vagy a párt-preferenciát.

Emberek millióinak kell eldönteni, hogy elhiszik-e a kormány győzelmi jelentéseit például a vírusjárvány okozta gazdasági válság kezeléséről, miközben persze azt is világosan látják, hogy a politikai diadalt a számok egyszerűen nem támasztják alá. Kevés ugyan a fertőzött, tehát a kormány – más országokhoz képest – eredményesen kezelte a járványt, de a pandémia gazdasági következményei még beláthatatlanok. Mindenkinek vannak munkanélküli ismerősei, akik megélhetési gondokkal küszködnek, de az a teljes bizonytalanság, ami néhány nappal az iskolakezdés előtt sokkolja a társadalmat, az ugyancsak próbára teszi az alkalmazkodó képességet.

Ilyen időkben közvéleményt mérni – amikor ennyire hektikus állapotok vannak – s attól pontos adatokat várni, az szinte lehetetlen vállalkozás. A megelőző évtizedekben kialakult már valami „rend”: a társadalom egyik harmada konzervatív, másik harmada baloldali-liberális, s a harmadik része, a bizonytalanok, pedig oda csapódtak, ahonnan a győzelmet várták. Ez a képlet nem működik, viszont kialakult automatizmus híján, nehéz feldolgozni, ami március óta történik a magyar társadalommal.

– A járvány kezelésében valóban fontos, hogy a lehető legkevesebb legyen a beteg, de a kormány megítélésében a kialakuló gazdasági válság nem nyom a latban?

– Nézze, azt már márciusban borítékoltuk, hogy a járvány mindenképp a kormánynak segít majd. De csak egy ideig! Egészen addig, amíg a társadalom elhiszi, hogy a válság kezelésének legfontosabb eleme a stabil, magabiztos kormány. Ha viszont majd a nép rádöbben, hogy ez csak a szavak szintjén történik meg, akkor az bizony visszaüthet.

Jelenleg az történik: a kormány sulykolja hónapok óta, hogy a magyar gazdaságot nem érintette úgy a válság, mint a nagyobb országokat. Aztán hirtelen mégis kiderült, hogy a gazdaságunk komoly válságba került, a visszaesés nagyobb, mint amiről a kormány korábban beszélt. Ráadásul ezt saját bőrén fogja érzékelni mindenki. Ma ugyanis már semmi sem úgy működik, mint a múlt tíz évben, amikor a Fidesz elhitte, hogy „dumával” mindent el lehet intézni. S ebben a saját tábor támogatja is őket, a Fidesz köreiben ugyanis még nem csapódott le a kudarc következménye, ami csak ezután lesz nyilvánvaló! Ezért nagyon óvatosan bánnék azzal, hogy a Fidesz támogatottsága magas, mert ez még a „hozomány!” Majd meglátjuk, hogy mi lesz akkor, ha ez elfogy.

– A sikerpropagandára később is lehet majd számítani, hiszen a vártnál nagyobb gazdasági visszaesésről szóló számok megjelenésekor a közszolgálati rádió, vagy televízió tovább nyomta a győzelmi jelentéseket. Elhiszik?

– Persze, hisz’ a hírek megjelenésére úgy készültek, hogy bicikliutakat avattak! De arra nem vennék mérget, hogy a válság tovább növeli a kormánytábor homogenitását. A válság ugyanis még nem ért véget, s nem csapódott le a következménye a társadalom egészében!

Ne felejtse azért el, hogy bizonyos intézetek már eddig is mérték, hogy a fideszes szavazóbázis szintén helyteleníti az arcátlan korrupciót, meg azt, hogy a válság ürügyén is a saját haverjaik zsebeit tömködik. Szóval, a Fidesz monolitikus egysége már megbomlott. Tehát úgy gondolom, az, hogy a közvélemény-kutatók mérései a válság következményeit még nem mérik, az nem jelent semmit. A válság ugyanis még nem ért véget, a feketeleves csak ezután jön.

– Viszont nem csak a kormánypártok megítélése ellentmondásos, de az ellenzéké is. Itt szintén a választók alkalmazkodó képessége okoz problémát?

– Igen, mert az ellenzéki térfélen is borzasztó nagy mozgások vannak. A jelek szerint, átrendeződnek az ellenzéken belüli erőviszonyok. Lassan kikopnak a régi, tehát a 2010 előtti ellenzéki pártok. Ez a folyamat elsősorban a szocialistákat, és már a Jobbikot is gyengíti. Illetve erősödik a DK és a Momentum.

– Történik ez akkor, amikor a teljes ellenzék kiáll amellett, hogy majd a választásokon egy kormánypártival szemben egyetlen ellenzéki induljon.

– Így van, ehhez is kell a társadalomnak alkalmazkodni. A pártok mindegyike elismeri hivatalosan, hogy a közös jelölt kiválasztásán kell dolgozni, ami nem kevés, hisz 106 körzetben kell támogatható személyt találni. Csak sajnos elkezdődött az a hülye vita, hogy ki legyen a miniszterelnök-jelölt, aminek semmi értelme. Az ellenzék vitája csak a Fidesz számára előnyös!

Az ellenzéki pártok ráérnének alkalmas kormányfő-jelöltet akkor találni, amikor megvan a közös programjuk. A közös indulásról született egyezség után, az ellenzék pártjai között új típusú verseny bontakozik ki, ami elsősorban az együttműködésről szól. Az ellenzéki szavazók viszont egyelőre azt látják, hogy pártjaik a kooperáció helyett, egymást kóstolgatják.

– Gondolom, hogy a választó, aki eddig a saját pártját támogatta, a jövőben a közös jelöltet figyeli. Függetlenül attól, hogy melyik párthoz tartozik. Vagyis még nehezebb lesz a pártok erejét mérni?

– Az ellenzéki választót a jövőben csak az érdekli majd, hogy minden kerületben legyen egy jelöltje. A többi egyszerűen nem is érdekli. Nézze meg, hány tagjuk van az ellenzéki pártoknak…

– Talán néhány ezer?

– Vagy még annyi sem. Viszont a kormányváltás már 2-3 millió embert is izgat. A pártok erősorrendje ma legfeljebb a vezetőiket, meg az újságírókat foglalkoztatja.

– De ha a 106 egyéni körzetben a jelöltekről tárgyal majd az ellenzék, akkor a támogatottság fontos szempont lesz!

– Értse meg, a választó szempontjából ez akkor is lényegtelen, ezt a problémát oldják meg a pártok! A választók döntő többségét csak a végeredmény érdekli majd, tehát, hogy sikerült-e közös jelöltet találni, s ennek révén, legyőzni a Fideszt, vagy sem.

Láttuk, hogy az önkormányzati választáson az ellenzéki szavazó tudta a dolgát, a jobbikos szavazott a DK-ra, vagy fordítva. Nézze meg, mi történt Tatabányától Egerig! Higgye el, hogy csak a pártvezetők hiszik, hogy a párt ereje ma érdekli a választót is.

– Arról mi a véleménye, hogy nemcsak közös jelöltre, hanem közös választási pártra is szükség lenne?

– Az előválasztást legalább ennyire fontosnak tartom. Meggyőződésem szerint, Tarlóst elsősorban azért tudta ilyen nagy fölénnyel legyőzni Karácsony Gergely, mert az előválasztás megteremtette a győzelem hangulatát. Ma is a jelöltek kiválasztásával, bemutatásával, felépítésével kéne foglalkoznia az ellenzéknek.

A bizonytalanokat sem érdekli a pártok erősorrendje, őket csakis az fogja elvinni az urnához, ha valamennyi körzetben közös jelöltet látnak. Ha érzik a tétet, tehát, ha valódi esély van arra, hogy a Fidesz, illetve Orbán Viktor legyőzhető. Akkor a bizonytalanok is elmennek majd szavazni.

– Összességében tehát a mai közvélemény-kutatásoknak nagy jelentőségük nincs, ez alapján megjósolhatatlan a következő választás végeredménye?

– Emlékezzen rá, hogy az önkormányzati választás előtti kutatások sem jósoltak nagy ellenzéki sikert. Néhányan mi már akkor is jeleztük, hogy nincs értelme összeadogatni a pártok támogatottságát, mert a választó nem így gondolkodik.

A választó ezután csak azt figyeli, hogy megvan-e már a közös jelölt, illetve elkészült-e már a közös választási program. Ha mindezt az ellenzéki pártok képesek előállítani, akkor számíthatnak csak sikerre.