Kinek szól az ébresztő?

Véletlen, hogy éppen cseh forrásból olvasom: „615 millió európai azt kéri a 325 millió amerikaitól, hogy védje meg a 140 millió orosztól!”

Tavalyi összesítés szerint egyébként Európa összlakossága – amibe Oroszországon kívül például nem csupán Grúziát és Azerbajdzsánt, de még Kazahsztánt is beleszámolják – kereken 855 220 000. Az Európai Unióé 2018-ban 512 400 000 volt, amiből mostantól a „brexitelő” Egyesült Királyság 66 480 220 polgára is levonandó.

Tehát ezeknek az „Európáknak” lehet félnivalójuk. Kiktől is? És csak Európának? Szakértők egymást túllicitálva sorolják, hogy

1. egymástól,

2. Putyin Oroszországától,

3. Trump Egyesült Államokjától,

4. a túlságosan is rohanó Kínától…

Nem akármilyen súlyú globális gazdasági, politikai véleményformáló, a The Wall Street Journal látja úgy – és éppen a meghatározó döntéshozók  ötvenedik davosi  világgazdasági  fórumának nyitányakor –, hogy a Brexit miatt, történetében először, e hónap végén mind gazdasági erejét, mind lélekszámát tekintve zsugorodni fog az unió, és „a szigetország kiválása várhatóan felgyorsítja Európa geopolitikai jelentőségének hanyatlását. Éppen akkor, amikor egyébként politikai földrengés rázza meg a nemzetközi rendet”.

Azon persze lehet, kell is vitázni, mekkora egyszerűsítés az, miután ennek legfontosabb jellemzőjét abban látja, hogy „a multilaterális diplomáciát, amelyben Amerikának kulcsszerepe volt, felváltja a nagyhatalmak, Kína és az USA nyílt versengése”.

Jiří Schneider, a nagy tekintélyű –  ez esetben, lényegét tekintve, történetesen éppen amerikai – Aspen Intézet igazgatója szerint közös gondja a nyugati világnak, hogy például Közép- és Kelet-Európában még 30 évvel a rendszerváltás után sem alakultak ki stabil politikai viszonyok. A pártok gyengék, a politikába vetett bizalom csekély, a polgári tudat nemigen jellemző. „Ennélfogva állandóak a bajok. De nyomás alá kerülnek a stabil nyugati demokráciák is. Egyre többen vélik úgy, hogy nekik csak rosszat hozott a globalizáció. És itt lép be a képbe, hogy a szabad Nyugat elvesztette az önmagába vetett hitét. Kína lélegzet-elállító felemelkedése folytán már nem igaz, hogy a jólét a demokráciából következik. Ráadásul a gazdasági gondok azt vetítik előre, hogy a fejlett társadalmakban a gyerekek sorsa nem lesz könnyebb, mint a szülőké. Ilyen helyzetben valósággal kínálkozik, hogy bizonyos körök támadják a Nyugatot, feszültséget keltsenek, gyengítsék a közmegegyezést, ami viszonylag veszélytelen és olcsó módszer a fejlett világ megosztására. Oroszország módszeresen ezt csinálja és Kína követi.

A válságért a felelősséget sokan szívesen hárítják az EU-ra és a NATO-ra. Igazából azonban minden tagállamnak magának kellene elvégeznie a nagytakarítást – odahaza. Mindenütt új társadalmi szerződésre volna szükség.” Ha ez nem történik meg „Európa jelentősége a közeli jövőben csak csökken”, és nem csupán Európáé, hanem „gyengélkedik az USA is. Vagyis a Nyugat egyre kevésbé a világ köldöke”. Finoman szólva: a világ nagy közös gondjainak ismeretében…