„Egy kompromisszum csak akkor igazságos, működőképes és tartós, ha mindkét partner egyformán elégedetlen vele.” A mondás a ma 100 esztendős, egykori amerikai külügyminisztertől, Henry Alfred Kissingertől származik. (A nyitó képen: Kissinger, ahogy a világ megismerte.)
Henry Alfred Kissinger, születési nevén Heinz Alfred Kissinger (Fürth/Németország, *1923. május 27.) Zsidó származása miatt család 1938-ban a nácik elől New Yorkba emigrált. A Harward Egyetem kiemelkedően eminens hallgatójaként 1954-ben a Metternichről írt dolgozatával szerezte meg doktori címét. Nobel-békedíjas amerikai diplomata, politikus, politológus, író és történész. Nemzetbiztonsági főtanácsadó, majd külügyminiszter a Nixon-kormányban. Ebbéli tisztségében a Watergate-botrány (1974) után a Gerald Ford vezette új kormányban is megmaradt. Külügyminiszterként 1973. szeptember 22. – 1977. január 20. között szolgálta hazáját.
Reálpolitikus volt, vezérelve az enyhülés kimunkálása volt, ami sikerrel járt az USA és a Szovjetunió kapcsolatában, meghatározó szerepet játszott az 1972-i kínai–amerikai csúcstalálkozón. Mindazonáltal voltak máig földerítetlen „szerepvállalásai”, például a chilei katonai puccs idején.
Nevéhez fűződik a Párizsban 1973. január 21-én ratifikált vietnami békemegállapodás, amiért 1973-ban Nobel-békedíjat kapott. A minap Az állam vezetéséről – Hat politikai stratégia a XX. századból címmel könyve jelent meg a DiBook Kiadónál.
