Kitüntetés „A rendteremtésért, 1849”

Az orosz cár kitüntette katonáit és tisztjeit, akik részt vettek az 1848–49-i magyarországi forradalom és szabadságharc leverésében. Mint emlékezetes, az orosz haderő beavatkozását a bécsi udvar kérte… (A nyitó képen: a világosi fegyverletétel; festette Szkicsák-Klinovszky István.)

Az ezüstből készült érdemrend egyik oldalán a szöveg: „Magyarország és Erdély megrendszabályozásáért – 1849”, a másik oldalon a kétfejű sasos cári címer körül egy pravoszláv ima első sora olvasható: „Isten velünk van! Ne feledjétek, pogányok, és engedelmeskedjetek!”. A kitüntetés bevezetését I. Miklós cár parancsa értelmében Csernüsjov hadügyminiszter rendelte el 1850 januárjában, és még ugyanabban az esztendőben a szentpétervári pénzverde 213 593 érmet készített, amiből 212 330 darabot osztottak ki az arra érdemeseknek – közlegényektől tábornokokig, a hadművelet minden résztvevőjének. A harminc milliméter átmérőjű rendjelet két korábbi kitüntetésből kombinált szalag tűjével lehetett felerősíteni a mundérra. A magasabb rangúak hétcentis emlékplakettnek is örülhettek, lényegét tekintve azonos szöveggel, ám némileg eltérő sassal, ami éppen egy háromfejű kígyón tapos. Ezekből aranyozottak is készültek; kiemelt esetekre aranyból vertek hasonlókat.

Az Európán végigszáguldó negyvennyolcas forradalmi hullám megrémítette az uralkodókat szerte a kontinensen. S bár a felkeléseket egymás után vérbe fojtották, az utolsónak maradt magyarokét az osztrákoknak nem sikerült leverniük. Ezért fordult segítségért a Habsburg-birodalom trónját éppen csak elfoglalt I. Ferenc József („a véreskezű kamasz”) pétervári „kollégájához”, s a cárt nem kellett sokáig győzködnie arról, hogy Kossuthék ellenállását le kell törni. I. Miklós parancsot adott a lengyel földön állomásozó orosz csapatoknak a „rendcsinálásra”,

az akciót vezénylő Ivan Paszkievics tábornagy (aki lengyel földön 1831-ben az ottani szabadságharc leverésével már „bizonyított” – ezért kapta a Varsó hercege címet) 140 ezer fős, jórészt kozákokból álló hadseregével betört Magyarországra. (Erdélybe délről is behatoltak orosz csapatok, az egyik alakulatban szolgált Alekszandr cárevics, a későbbi II. Sándor cár.) A nyilvánvalóan egyenlőtlen harcot nem vállalva, 1849. augusztus 13-án Görgei Artúr főparancsnok letette a fegyvert Világosnál – utána következett Haynau bosszúhadjárata… 

Az orosz csapatok a hadjárat alatt 708 halottat és 2447 sebesültet vesztettek, több mint tízezren pedig betegségekben haltak meg. Az egész szabadságharc idején a magyarok vesztesége 24 ezer emberre rúgott, de az osztrákoknál is meghaladta a 16 ezret a halottak száma.

A magyar csapatok zászlóit az oroszok összegyűjtötték, elszállították – és csak 1941-ben szolgáltatták vissza, pár hónappal azt megelőzően, hogy Magyarország – csatlakozva a német támadáshoz – hadat üzent a Szovjetuniónak…

Visszakanyarodva témánkhoz: az uralkodók is kitüntették egymást, elégedetten a „rendteremtés” sikerével. Így Ferenc József is kapott orosz érdemrendet, amelyet hosszú élete végéig kiemelt helyen, a felső sorban viselt zubbonyán. Azonban – mint moszkvai történészek megjegyzik – ez nem akadályozta őt abban, hogy az 1853–56-i „krími háború”, az orosz-török szembenállás idején, vagy az I. világháború kitörésekor Oroszország ellenségeinek oldalára álljon…

Nagyon köszönöm barátaim, Igor Szavolszkij és Dunai Péter segítségét.

Fotók: https://sammlung.ru/?p=7192 , Wikipedia