Kleinheincz Magdolna „civilben” építész, egy acélcsarnokokat kivitelező osztrák cég ügyvezetője. Édesapja is műszaki ember volt, amellett a család tagjai mind műveltek valamilyen művészeti ágat, innen az indíttatás. Lánya a festészet iránt érzett vonzódást, amellett a zenében találta meg máig tartó, legfőbb ihletőjét.
Miután az Iparművészeti Főiskolára nem sikerült bejutnia, a tanulás más útjait kereste. Huszonöt évesen a Désy Huber István képzőművészeti szakkörben kezdett el rajzolni, majd a Dávid Művészeti SzabadiskolábanNémeth Ágnesfestőművésztől a különböző olaj- és akvarelltechnikákat,Horváth Tamásfestőművésztőlaz anatómiát és festéstechnikát tanulta meg. Radóczy Gyarmati Gábor akadémiája után Végsheő Klára festőklubjában a nonfiguratív kifejezésmóddal foglalkozott. Hogy ezek a tanulmányok mennyire voltak elégségesek, illetve eredményesek, arról az önálló és csoportos kiállítások, eladások, s nem utolsósorban a Képzőművészeti Alap-tagsága tanúskodnak.
Kleinheincz Magdolna művészetében elsődleges a zene ihletése. Napokon át hallgatja a klasszikus vagy jazz hangulatú zeneműveket, ezeknek motívumai, hanghatásai színekben és formákban körvonalazódnak meg benne, amelyeket főleg expresszív hangulatú, lendületes ecsetvonásokkal felvitt, erőteljes színharmóniában fejez ki a vásznon, papíron.
Itt van például Smetana Moldvája, amely a szelíd tájak között ringó folyót örökíti meg kék hullámaival, s a feléje nyúló színes virágok sokaságával. Máskor a Kék Duna keringő, vagy Debussy Tengere indítja be a festői fantáziát, amit egyébként ezekből a hangulatfestő zenékből csak ki kell bontani. De az is nagyon jó hangulat, amit Déli szél címen a horvát tengerpart ihletett a légben szinte felszívódni látszó vitorlások cikkanásaival és a szállodák hívogató tömbjeivel.
Más képeken megjelennek az emberek is, mint pl. a Carmen címűn. Itt a központi vörös alak és a körötte táncoló kéke figurák szenvedélyes dinamizmusa fejezi ki a forgást, amely felfogható csoportnak is, de egyazon alak különböző nézőpontú, fázisú tánclépéseinek is.
Bevallom, nekem kevésbé tetszenek Kleinheincz Magdolna figurális képei nekem többet adnak, jobban sikerültnek érzem az elvontabb, vagy nonfiguratív alkotásait, mert kevésbé érzem bennük a mesterségbeli tudást, kompozíciós készséget és a szépséget. Ez persze szubjektív dolog, de május 30-ig bárki megnézheti itt, (vagy később máshol) a képeket, – sajnos itt elhelyezés, megvilágítás szempontjából nem a legjobb körülmények között – és kialakíthatja a maga véleményét Kleinheincz Magdolna művészetéről.