Naponta egyeztet az Egészségügyi Világszervezet (WHO) budapesti irodája az illetékes magyar államtitkársággal. A koronavírus-fertőzést igyekeznek kordában tartani, és megtenni mindent annak mérsékléséért. Azonban a legrosszabb még hátra van. A fertőzés terjed, és szükség lesz a maximális egészségügyi kapacitásokra – nyilatkozta a Klubrádiónak adott interjújában a WHO budapesti igazgatója, Ledia Lazeri.
– Az ismert adatok arra utalnak, hogy Európában az ázsiainál is súlyosabb, kiterjedtebb a koronavírus-fertőzés. Ön is így ítéli meg a helyzetet? – kérdem Ledia Lazeritől, a WHO, az Egészségügyi Világszervezet budapesti vezetőjétől.
– Nyilvánvaló, hogy a fertőzés epicentruma most Európa. Mind több országban egyre jobban nő a fertőzések száma. De szerintem nem érdemes összehasonlítani a helyzetünket az ázsiaival, mert a kérdés ennél sokkal összetettebb. Európán belül is nagyok a különbségek egyes országok között: a fertőzés kezdetének időpontjától kezdve a fertőzöttek társadalmi-anyagi összetételéig oly sok mindent lehetne ide sorolni. A lényeg: mivel a járvány új keletű, naponta tanulunk és tudunk meg valami újat róla, amiből látjuk, hogy a vírus miként fertőz. A különbség okát én leginkább egyébként abban látom, hogy voltak olyan országok, amelyek nem vették komolyan a terjedő kórt.
– Mi lehet a számok mögött? Miért magasabb most már az olaszoknál a halálozási arány, mint Kínában volt?
– Ezt egyelőre nem tudjuk. Csak azt tudom mondani, hogy új jelenséggel állunk szemben. Egyelőre csak megfigyelünk. A járvány típusát csak akkor tudjuk majd megállapítani, ha vége lesz. De hogy legalább egyet megemlítsek a körülmények és a következmények közül: például az olasz populáció az átlagosnál öregebb. Másrészt a városok ott sokkal sűrűbben lakottak, mint másutt, ahol a társadalmi érintkezés kevésbé interaktív. Márpedig azt megtanultuk, hogy a koronavírussal szembeni leghatékonyabb védekezés egyelőre az egymás közötti kellő távolság megtartása.
– Nem gondolja, hogy az egészségügyi ellátások közti különbség is mérvadó ez esetben?
– Természetesen az is, ugyanakkor Európa egészségügyi ellátása sokkal homogénebb a világ többi részéhez mérten. Ha majd a többi földrész is érintve lesz, a különbségek akkor fognak csak igazán előbukni. Azonban azt is látnunk kell, hogy a vírus okozta megbetegedés gyógyításához olyan nagy volumenű és intenzív ellátásra van szükség, ami általában nem áll rendelkezésre. Még a legfejlettebb országokban sem tudják a szükséges kapacitást biztosítani. A WHO és az Európai Unió Járványügyi és Ellenőrző Hivatala is arra figyelmezteti a tagállamokat, hogy gondoskodjanak lehetőség szerint az intenzív ellátás minél szélesebb körű biztosításáról ideiglenes ágyak beszerzésével.
– A járvány milyen stádiumában vagyunk? A legrosszabb még előttünk áll?
– Arra számíthatunk, hogy a járvány súlyosbodni fog. De lássuk a dolgok jobb oldalát is. Magyarország és a környező országok később kapták el a vírust, amivel időt nyertünk a többiekhez képest. Időt a megfigyelésre és a felkészüléshez. Így több időnk van a tesztvizsgálatok elvégzéséhez, a kórházi kapacitások növeléséhez, ahhoz, hogy ne csak egy-két pont legyen a laborvizsgálatok elkészítéséhez az országban.
– Elnézést, jól értettem, hogy egykét laborvizsgálati állomásról beszélt?
– Nem, itt nem csak Magyarországra utaltam, hanem általában a környező európai országokra. Egyébként pedig a tiszti főorvostól épp most hallottuk, hogy a vizsgálati, szűrőtesztek kapacitását országszerte növelni fogják.
– És elegendőnek ítéli meg ezzel a magyarországi kapacitásokat?
– Nem tudok erre konkrét választ adni, mert a WHO is azt javasolja, hogy csak azokon végezzék el a tesztet, akiknél gyanítható a koronavírus, és akik bizonyos szimptómákat mutatnak. Igen, ahogy ön is mondta, több mint 2000 tesztet végeztek el (csütörtök esti adat – a szerk.), és a tudomásom szerint az egészségügyi hatóságok minden olyan személynél elvégzik a szűrést, akinél feltételezhető a tünetek alapján a vírusfertőzés.
– Ezt már csak azért is kérdezem, mert március 15-én azonosították az első halálesetet. Az ismert példák alapján a halálesetek száma egyetlen országban sem állt meg 1-nél. Európában is, mint mindenhol, exponenciálisan növekedett ezzel arányosan a fertőzések és a halálesetek száma is! Távol álljon tőlem, hogy azt sugalljam, keveslem a halálesetet, de a külföldi példák alapján felvetődhet, nem gyanús ez? Van erre magyarázat?
– Értem a kérdését, de attól tartok, erre nem tudok magyarázattal szolgálni. De azt azért a figyelmébe ajánlanám, hogy Európa nem számít egységesnek ebben a tekintetben. Minden ország másképp birkózik meg a helyzettel. Minden ország más és más kapacitással rendelkezik, és más és más időpontokban érte el őket a vírus. Ezért én nem hasonlítanám össze e tekintetben egyik országot sem Európa többi államával. Sajnos, egyelőre arra sincs egyértelmű magyarázatunk, hogy egyes országokban miért nőnek a járványmutatók, másokban miért nem. A fertőzés terjedése olyan gyors, és olyannyira ismeretlen jelenséggel találtuk szembe magunkat, hogy ezekre nincsenek hiteles válaszok – egyelőre. Az adatgyűjtés szakaszában vagyunk, az értékelésé még nem jött el.
– Hallani, hogy egyes vidéki kórházakban kapacitásuk maximumán teljesítenek. Van tudomása erről?
– Nincs, semmi ilyet nem hallottam. Erről véleményt sem formálok, nem az én tisztem, és ezek feltehetően csak szóbeszédek.
– Másik nemzetközi vélekedés: minél több tesztet végeznek el, annál több a fertőzés. Ez nálunk is így van?
– Ez fair előrejelzés. Igen, ez az. Itt két hete mutatták ki a fertőzést és fair előrejelzésnek tartom, hogy még több esettel kell számolnunk. Olyan világban élünk, ahol a szabad mozgás életünk meghatározó eleme, ahol ki-be járkálnak az emberek, ott ki vagyunk téve a fertőzésnek. A fertőzésnek most már abban a szakaszában vagyunk, amikor már nemcsak családi fertőzésről, hanem közösségi terjedésről beszélünk, amikor szigorúbb intézkedésekre van szükség. Ezeket a kormány be is jelentette, arra kérve a lakosságot, hogy tartsanak távolságot egymástól.
– Megfelelő és elegendő intézkedést hozott a kormány?
– Ezek az intézkedések nem lehetnek elegendőek, de a kormány nemcsak ezt hozta meg: a vizsgálatok és a fertőzöttek valamint környezetük nyomon követése is ide tartozik, amit szintén végeznek. Ezenkívül növelték a kórházi kapacitásokat, növelték a felszerelése, a lélegeztető gépek számát. Bezárták az iskolákat, elrendelték a lehetőség szerinti otthoni munkát, korlátozták a kereskedelmi tevékenységeket. De mindez nem elegendő akkor, ha a lakosság nem működik együtt a kormánnyal. Ami most különösen fontos, hogy az emberek tartsák meg az egészségügyi hatóságok intézkedéseit, rendelkezéseit. Az időseket – óvva őket – különítsük el, a fiatalok is kerüljék a társas érintkezést, amennyire csak lehet.
– Mennyi ideig kell tartanunk magunkat az elszigeteltséghez?
– Ez továbbra is ismeretlen tényezője az egyenletnek. Általában három hónapot kérnek ilyen típusú intézkedésekre a kormányok, amit persze az adott helyzettől függően változtathatnak is. Tudom, hogy a nemzetközi médiában sokféle szám kering erről. Mindenesetre fel szeretném hívni a figyelmüket arra, hogy Kínában – ahonnan indult a koronavírus-fertőzés – először fordul elő, hogy az eltelt 24 órában nulla fertőzést regisztráltak. Tehát jó intézkedéseket hoztak. Ami azt is jelenti, reménykedhetünk abban, hogy az izoláció eredményre vezet hasonló időszak alatt.
– Épp most jelentette be az amerikai elnök, hogy van egy bizonyos vírus elleni szer, ami talán hathatós is lehet. Mit szól ehhez?
– Egyszerre több kutatás is zajlik – mind a vírus elleni szerek, mind a vakcina kifejlesztésében. S minél többen kapcsolódnak be ebbe a folyamatba szolidaritásként, annál gyorsabb eredményre számíthatunk. Általánosságban elmondható, hogy legkevesebb 18 hónapra van szükség egy hatékony oltóanyag bevezetésére. Az ebola-járvány esetén – szintén a nemzetközi szolidaritásnak köszönhetően – a folyamat rövidebb volt.
– Az önök szervezete milyen támogatást, forrást tud nyújtani az ilyen fejlesztésekhez?
– Mivel tagországainkat közösen képviseljük, ezért a tagországokból összeálló kutatásokat mi koordináljuk, adott esetben bizonyítvánnyal ellátjuk, igazoljuk a szer minőségét, minősítjük az oltóanyagot. Nemzetek kollektív munkáját irányítjuk, ha forradalmi elképzelés születik és segítünk annak a megvalósításában.
– Pénzügyi támogatással ezekhez hozzájárulnak?
– Nem, mi nem tudunk bankok mintájára viselkedni, de épp tegnap jelentette be a főtitkárunk, hogy pár nap alatt 43 millió dolláros szolidaritási alapot sikerült összegyűjteni – köszönhetően bőkezű egyéni adományozóknak, egyéb adakozó szervezeteknek, tagországoknak, akik és amelyek mind azon dolgoznak, hogy a COVID-19 vírus elleni erőfeszítéseink sikeresek legyenek.
– Magyarországnak milyen segítséget tudnak nyújtani?
– Magyarország e tekintetben önellátó ország, megbízható egészségüggyel. Amit mi tudunk tenni ebben a helyzetben, folyamatos párbeszédet folytatunk technikai kérdésekben, frissítjük a tudásunkat, s a magyaroktól szerzett információkat vagy tapasztalatokat pedig aszerint értékeljük, hogy hasznosíthatóak-e más országokban is.
– Konkrétan?
– Minden nap egyeztetünk az egészségügyi államtitkársággal. Együttműködünk a felmérésekben, a megfigyeléseinket összehangoljuk a járványügyi előirányzatokban. Tehát határozottan kijelenthetem, hogy nagyon intenzív a technikai együttműködés Magyarország és a WHO között.
– Tehát akkor megnyugodhatnak az emberek, hogy jó úton halad a járvány kezelése?
– Az embereknek azt kell felismerniük, hogy ők is felelősséggel tartoznak egymás iránt ebben a helyzetben. Csak hangsúlyozni tudom, hogy a munka közös erőfeszítést követel. Itt nemcsak arról van szó, hogy a kormány kér tőled valamit, hogy az orvos tesz érted valamit. Te is része vagy ennek az erőfeszítésnek, és bármilyen irányba, de együtt kell menni. Mindenkinek meg kell tartania a házi izolációt, a higiénia előírásait, vigyázni az öregekre. A járványban már javában benne vagyunk, és minden valószínűség szerint még nem értük el a legrosszabb pontját. Ha megtartjuk a szabályokat, akkor könnyítjük azoknak az egészségügyi dolgozóknak a munkáját, akik a súlyos állapotban lévő betegeket gyógyítják – nyilatkozta a Klubrádiónak Ledia Lazeri, a WHO budapesti igazgatója.