A sok szakterületet érintő, komplex program első szakaszában elkészült a szociális szolgáltatások szakmai szabályozó rendszere, kidolgozták a fogyasztóvédelem irányelveit és az adminisztráció korszerűsítésének módszereit.
Külön programban foglalkoztak az addiktológiai ellátó-rendszerek fejlesztését segítő felmérésekkel. Miskolcon, Dunaújvárosban és Budapesten, a XIII. és a III. kerületben hoztak létre modellterületeket, ahol megvizsgálták, milyen segítséggel lehetne javítani a kábítószerfüggők életlehetőségein. Vizsgálták a megelőzést segítő szolgáltatásokat a plázákban, lakótelepeken és zenés-táncos szórakozóhelyeken.
A szociális szolgáltatások tervezését vizsgáló felmérés részeként 121 önkormányzatnál végeztek felmérést, és megállapították: hogy 90 százalékuk határidőn túl kezdett csak bele a kötelezően előírt feladatok megoldásába, s kétharmaduk nem készített a munkát megalapozó lakossági felmérést.
A társadalom peremére szorult emberek életkörülményeit vizsgálva a 16–64 éves roma lakosság köréből kiválasztott 2000 személyes minta alapján azt szűrték le, hogy kis híján negyedük dolgozik, és háromötödük is végzett folyamatos, legalább fél évig tartó munkát.
A legkisebb eséllyel a 8 általánosnál alacsonyabb végzettségű, kis településeken élő nők indulhatnak a munkaerőpiacon, hozzájuk képest sokszoros az esélyük a diplomás, fővárosi férfiaknak.
A fogyatékkal élők közül minden harmadik az alkalmazotti vagy vállalkozói szférában talált munkát. Egy-két százalékuk lett alkalmi munkás, 8–10 százalékuk munkanélküli.
A kezdeményezés következő, kétéves szakaszában az elkészült dokumentációkra és a munka első szakaszának a tapasztalataira építve a szolgáltatások, szolgáltatási elemek meghatározására, illetve a hozzájuk kapcsolódó tartalmak leírására, majd modellezésére kerül sor.