Így, Valentin-nap után érdemes egy híres szerelemről olvasni, többet, mást megtudni, mint ahogyan annak idején az irodalomórák szokásos rendjében a fejünkbe öntötték Petőfi Sándor és Szendrey Júlia romantikus történetét. Szendrey Júlia és Petőfi Sándor szerelmi szabadságharca címmel látott napvilágot Gyimesi Emese könyve, amely a történész kutatásait kínálja olvasmányos szellemi kalandként, hogy új megközelítésben láthassuk az ismertnek hitt történetet.
Ez a könyv elsőként vállalkozik arra, hogy Szendrey Júlia és Petőfi Sándor szerelmének történetét a reformkor grandiózus társadalmi változásainak fényében vizsgálja. Úgy világít rá a főszereplők gondolkodásmódjának újdonságára, döntéseik súlyára és bátorságára, hogy az őket körülvevő társadalmi közeg sajátosságaira helyezi a hangsúlyt, miközben bevezet a korabeli Szatmár vármegye világában kibontakozó szerelem kulisszái közé.
Kevesen feszegették olyan vad erővel és olyan megalkuvást nem tűrő határozottsággal személyes mozgásterük kereteit, mint ez a huszonhárom éves fiú és ez a tizennyolc éves lány. Döntéseik, világképük és kapcsolatuk elemzése a rendi társadalom polgári társadalommá alakulásának folyamatát sajátos perspektívából képes megmutatni. A könyv középpontjában ez a változás áll: két különleges személyiség formálódása egy gyökeres átalakulások előtt álló, forrongó korban. Gyönyörű képekkel illusztrált kötet naplóbejegyzésekkel, sok szép verssel, kortársak visszaemlékezéseivel – a tudományos és a népszerű ismeretterjesztés határán.
A szerző így nyilatkozott munkájáról: „Egészen más történészként megírni egy szerelem történetét, mint fikciós szerzőként. Szendrey Júlia és Petőfi Sándor alakja az írók, költők, drámaírók fantáziáját már jó néhányszor megmozgatta, de még sosem született a kapcsolatukról olyan könyv, amely az eredeti forrásokból kiindulva, hitelességre törekedve, a korabeli társadalmi közegek sajátosságait elemezve mutatta volna be a történetüket. Nekem ez volt a célom.
A szerelemről sokan hajlamosak úgy gondolkodni, mint ami örök érvényű, változatlan, de engem kutatóként elsősorban az érdekelt benne, ami korspecifikus. A szerelem megélését ugyanis mélyen befolyásolja az, hogy miként gondolkodunk róla, hogyan értelmezzük a saját érzéseinket, milyen a világképünk. Ilyen szempontból a szerelem sosem csupán két ember magánügye. Rengeteget elárul egy korszak társadalmáról az, hogy miként kezeli az érzelmeket, hogyan tekint a szerelemre és mit tart a házasság lényegének.
A reformkorban mindez épp változóban volt, és ez tetten is érhető Szendrey Júlia vívódásainak hátterében.”
Abban is egyedülálló vállalkozás ez a könyv, hogy még nem született olyan mű, amely Szendrey Júlia és Petőfi Sándor szerelmének történetét a kultikus és a pszichologizáló megközelítéseken felülemelkedve, a reformkor társadalomtörténetének szempontjából vizsgálja.
Ha belépünk ebbe a világba, megismerhetjük a Károlyi grófok alkalmazásában álló jószágigazgatók családjainak életmódját, a városi leánynevelő intézet után szatmári közegüket szűknek érző úri kisasszonyok világképét, a vidéki társaséletet, az egymást követő bálokat, valamint a korabeli politikai kultúra jellegzetes szereplőit és eseményeit. Szendrey Júlia és Petőfi Sándor írásai pedig egészen egyedülállóan érzékeltetik, milyen volt átélni a szerelmük kibontakozásának fázisait. Mindez lehetőséget ad arra, hogy – a kultikus megközelítések csapdáit elkerülve, a lezárt, szoborrá merevedett történet helyett – a megismerkedés pillanatától kezdve a házasságkötésig és a nászútig úgy tekintsük végig a szerelmi szabadságharc sodró fordulatait, hogy érzékeljük az egyes helyzetek képlékenységét, a gyötrő kétséget, bizonytalanságot, a várakozás és a vágyakozás feszült izgalmát, a felfokozott érzelmek hullámzását és a döntések tétjét.
A küzdelem nem csupán a látványos frontokon, az egymástól különböző karakterrel, de egyaránt erős személyiséggel rendelkező szereplők (a jószágigazgató apa, Szendrey Ignác és az ifjú szerelmesek) között zajlott, a fiataloknak saját belső csatáikat is meg kellett vívniuk. A szerelmi szabadságharc első és leghosszabb szakasza az a belső küzdelem, amely Júlia számára még az apjának és a társadalmi elvárásoknak való látványos ellenszegülésnél is nagyobb megpróbáltatást jelentett, hiszen egyszerre volt tépelődő alkat és szenvedélyes személyiség. Júlia naplófeljegyzéseit és leveleit olvasva, a költő 1846 szeptemberében tett első, erdődi látogatásától nyomon követhetjük, a lány hogyan jutott el a dilemmáktól a sorsfordítóan bátor döntésig, a Petőfivel kötött házasságig.
A szerelmi szabadságharc második szakasza a nyílt összecsapás Szendrey Ignáccal, vagyis a leánykérés időszaka, amikor eldőlt, hogy bármilyen nyomást is gyakorolnak rá, Szendrey Júlia gyökeresen más életet választ, mint ami társadalmi helyzete, neveltetése és apja szándékai szerint várna rá. Házasságkötése által nem a vidéki középnemességhez, hanem a pesti polgárság értelmiségi köréhez csatlakozott. Így nem a rendi társadalom logikája szerint lépett előre, hanem a kialakulóban lévő polgári társadalom világképének megfelelően.
A szerelmi szabadságharc arra az imázsra is utal, amelyet a fiatal házaspár önmagáról felépített a korabeli sajtóban, arra a folyamatra, amelyben lépegetve az olvasóközönség számára jól „fogyasztható” mesévé formálták szerelmi történetüket.
A koltói nászút idején Júlia nem csupán feleséggé vált, hanem a saját útját kereső alkotóvá is. Az Életképekben és a győri Hazánkban megjelent naplópublikációi miatt hamarosan „szellemdús” írónőként emlegették a korabeli lapok. Két hónappal később megjelent Ábránd című művében pedig bátran hirdette a szerelmi házasság eszméjét, és büszkén vallotta: „Sorsom megáldott boldog szerelemmel.” A könyv a megismerkedés pillanatától a szerelmi házasság eszméjét hirdető publikációk megjelenéséig követi nyomon az eseményeket.
Gyimesi Emese gazdag képanyaggal illusztrált kötetében a történetmesélés élményszerűségét a társadalomtörténeti elemzés pontosságával párosítja. Margócsy István irodalomtörténész a kötet lektora, aki szíves ajánlással fordul az olvasókhoz: „Hogyan tudhatjuk megközelíteni egy több mint százötven évvel ezelőtti szerelem történetének rejtelmeit? Szendrey Júlia és Petőfi Sándor kapcsolatáról az elmúlt időben számos szentimentális és előítéletes kitaláció látott napvilágot, így ideje volt, hogy megszülessék a nagy kísérlet: a korábbi pszichologizáló feltételezéseken túllépve a kor társadalmi viszonyai közé illesszük be a kapcsolatot – s ne érzelmesen, hanem megértően kezeljük a különleges esetet. Gyimesi Emese társadalomtörténeti vizsgálata sok tanulsággal jár – a kort is jobban megismerhetjük, s új dolgokat is gondolhatunk a jól ismert szerelmespárról.”
Olvassák hát és szeressék minél többen ezt a páratlan könyvet!
