Lassan írom, hogy Nagy Feró is megértse, mi a diktatúra

A Fidesz kötcsei piknikjén a hagyományoknak megfelelően, a politikusok mellett az idén is tiszteletüket tették a párt holdudvarának jelesei. Köztük olyan kiválóságok, mint például a friss Kossuth-díjas Nagy Feró, aki – mint utóbb a sajtónak elmondta – bár csak kevés időt tudott ott tölteni, nagyon jól érezte magát. Varga Judit és Szijjártó Péter előadását hallgatta meg, szerinte „mindketten fantasztikus politikusok, ráadásul Varga Judit még szép is, bár Szijjártó Péter se csúnya.”

A rendezvényen részt vevő prominenseket tüntetők fogadták, s amikor Feró távozott, egyikük épp azt skandálta, hogy „elég volt a diktatúrából.” Szerencsére az Orbán Viktorral jó viszonyt ápoló énekes eligazította a tiltakozót, és elmagyarázta neki, hogy mi a diktatúra. „Nem bírtam ki, odamentem hozzá, és megkérdeztem, hogy mit gondol, ha diktatúra lenne, akkor tudna-e itt tüntetni. Ha ez Kádár idejében történik, akkor egy perc múlva elcipelték volna az illetőt a helyszínről és börtönbe csukták volna.”

Nagyon frappáns meglátás ez, kedves Feró, és tényleg nem szeretnék neked szomorúságot okozni, de a helyzet ennél valamivel bonyolultabb. Nemcsak az a diktatúra ugyanis, ha jön a fekete autó és börtönbe csuknak. Az is diktatúra, ha nem a rendőrtől félünk, hanem minden mástól. Például attól, amit egy középkorú nő mondott nekem nemrég az utcán: örül, hogy találkoztunk, mert így elmondhatja, szívesen lájkolná az írásaimat a Facebookon, de fél, hogy baja lesz belőle. Olyan helyen dolgozik, ahol nem örülnének annak, ha tudnák, mi a véleménye Orbán Viktorról és a Fideszről. Lesütötte a szemét ez a nő, pedig, nem neki kellene szégyenkeznie, hanem azoknak, akik ilyenné tették Magyarországot

Az is diktatúra, kedves Feró, ha az embereket megfosztják a tisztességes tájékoztatástól. Emlékszel még, hogy miért kellett a Szabad Európát hallgatnunk? Nemcsak a jó zenékért, hanem mert onnan tudhattuk meg, hogy mi történik a világban és főként körülöttünk, Magyarországon. Az is diktatúra, drága Művész Úr, ha az általad kedvelt kormány kisajátítja a tájékoztatást, megszűri polgárai elől az információkat, a közszolgálatinak mondott tévé, rádió és távirati iroda pedig szakmányban hazudik az embereknek. Azoknak az embereknek, akiknek az adóforintjaiból évente százezer milliónál is több pénzből gazdálkodnak, de ezt az irdatlanul nagy összeget nem a szakma tisztes művelésére használják, hanem arra, hogy az emberek pénzén az emberek szemébe hazudjanak.

Az is diktatúra, Ferókám, ha megmásítják Magyarország múltját, elhazudják a jelenét, ellopják a jövőjét.

Az is diktatúra, kedves Feró, hogy miközben a pandémia másfél éve alatt sokan tönkrementek és elszegényedtek, ugyanezen idő alatt Mészáros Lőrinc 185 ezer millió forinttal gazdagodott. Az is diktatúra, hogy Orbán Viktor (vagy a családja?) luxusbirodalmat épít Hatvanpusztán, hogy a miniszterelnök állami repülőgépet használ magánútjaira, hogy a nem csúnya külügyminiszter egy olyan jachton nyaral a családjával, amelynek árát a bevallott jövedelméből nem tudná kifizetni.

Az is diktatúra, kedves Feró, hogy te Kossuth-díjat kaptál, mert te is tudod, hogy nem a zenéddel, a munkásságoddal, hanem a hatalomhoz való törleszkedéssel, a lojalitásoddal érdemelted ki az elismerést.

S ha még mindig nem volna világos, hogy mi minden számít diktatúrának, elmesélek neked egy történetet, amire te már talán nem emlékszel. (Vagy csak nem akarsz rá emlékezni.) 1988-ban a Majakovszkij (ma és előtte Király) utcában sétáltam, amikor az egyik boltban – ha jól tévedek, egy Keravill volt – a frissen megjelent lemezeteket dedikáltátok. Amikor megláttál a nyitott ajtón keresztül, annyira megörültél nekem, hogy beinvitáltál a boltba, kezembe nyomtál egy dupla lemezt, de előtte még dedikáltad: Földes Péternek, barátsággal, Nagy Feró. Ez a lemez ma is megvan, rajta a kézírásoddal, és sokáig nagy becsben tartottam.

Az is diktatúra, kedves Feró – és ezt lassan írom, hogy te is megértsd –, hogy ezt a lemezt mostanában nincs kedvem meghallgatni. Orbán és a többi újdonsült haverod hangját hallanám szólni a lemezről, rájuk pedig nem vagyok kíváncsi.