Peremszint alatti vita tanulsága: a klasszikus ceterum censeo kontrájaként vallom; sose legyen pusztító, bántó cél. Ha eseményről írok, (fizető) nézőként mondok véleményt. Törekszem a profi kritikusok felkészülését legalább elérni. Ők dolgoznak is; én amatőrként, igényesen járok a jót megélni, s fair módon közölni a meglátásaimat. Ahhoz, hogy eldöntsem, ízlik-e a rántotta, nem kell tudni tojást tojnom. A profi pedig tudja, nem elég csak tojást tojni; neki kotkodácsolni is kell hozzá. Különbség. Iránytű is. (A nyitó képen: Hernádi Judit és Péter Kata.)

Annotáció: a Becéző szavak című vígjáték előadása az átlagot meghaladó sikert hozott a Belvárosiban. A január 3-i előadást 6-6,5 pontra értékelem.

Larry McMurtry sikerkönyve nyomán James L. Brooks érzelemdús forgatókönyvet készített, majd rendezett meg abból 1983-ban: 5 Oscar-díjat elnyerő filmet. (Túlzás: nehézkes, poros, csöpögős mai szemmel ez az ötös!) Azt mégis az IMDb-n 7,4 pontra mérik. A film avítt voltát érzékelték a Belvárosi Színház alkotói; más kérdés, hogy mire jutottak vele. Előre bocsátom: hangvételében is magyar komédiát formáltak belőle, majd az előadás utolsó negyedében közepes melodrámát.

Jó negyedszázaddal a bemutatása után – a színházba készülvén – jó, de nem rendkívüli, nem megrendítő egykori mozisikert láttam, újból. Jellegzetes amerikai alkotás; ügyesen, bár néhol felszínesen játszik az érzelmekkel; magába sűrít sérelmet, útkeresést és pár poént, és egy végig nem vitt drámai tartalmat. Jócskán merít az előtte 13 ével készült, klasszikus Love Story hatásmechanizmusából.

A képen: Péter Kata és Hernádi Judit.

Jack Nicholson és Shirley MacLaine játéka ugyanakkor visszatekintve is kiemelkedő.  Mindent megemel, megbocsáthatóvá tesz. Debra Winger ifjú anyaszerepének és haláltusájának a bemutatása – a maga helyén – nagy elismerést érdemel(t). Jeff Daniels tanáros fizimiskája és karaktere adott volt, ő másban és napjainkban is meggyőző. Itthon a filmet jó magyar szinkronhanggal vetítették, ami szintén magas léc a színházi változat számára.

Terms of Endearment volt az eredeti filmcím, ami nyers fordításban a gyengédség időtartamait jelentené. Ez, magyarul a rákhalállal végződő családi dráma külső-belső gubancait mérsékelten fedi le. A „becéző szavak” címadó kifejezés kevéssel jobb talán; bár lehetne vitriolos jelentőségű is, mert az űrhajós szerető „egyenes” kiszólásai, aztán a megcsalási jelenetek hangvétele, és a Tom nevű arrogáns kisfiú gorombáskodása ennek inkább ellentmond.

Dan Gordon 2007-től színpadi adaptációt készített a műből, amely sikerrel járja be a világot. Ezt nálunk kevesebben ismerik, mint a filmváltozatot. A Belvárosi előadása a Gordon-féle adaptációra épül. Örök dilemma (csakúgy, mint a szerelem távkapcsolatánál) két dimenziót egybe vetni a 3 dimenziós világgal (mozit színházzal). Nincs kibúvó, bár a kései színi adaptációk számottevő része alulról súrolja a döntetlent. Itt szalonremit mondanék.

A múlt nyáron ugyanis a Szentendrei Teátrum közönsége Kocsis Gergely rendezésében igen jól fogadta ezt az Orlai-produkciót; ősztől pedig a kőszínház ad – szintén a filmtől jócskán – eltérő miliőt, keretet a megvalósításhoz. A rendező nyilatkozott: mércét állított maga és színészei elé; tudniillik, hogy ízlésesen tudják a tragédiát derűvel, s a legemberibb módon feldolgozni. (Ettől alapképlet, hogy vajon színvonalasan oldották-e meg. Szerintem igen is, meg nem is.)

A rendező – elolvasván a darabot – rögtön tudta, kik fogják eljátszani a főbb szerepeket; úgymond eleve az ő hangjukon szólalt meg őbenne a szöveg. Lényegileg ebben is igaza lett. Főleg, ami Hernádi Juditot és valamelyest Gyabronka Józsefet illeti, biztosra ment. Mindennek ára lett viszont, hogy a színi produkció kétharmadában el lehet felejteni a filmes alapművet.

A színházi ajánlás megjegyzéseiről elhíresült (nagy)mamáról, Auróráról ír. Az olvasható, hogy jót akaró, de tapintatlan, a lányát kéretlenül is okító, az öregkori szerelmet furán megélő (50–52 éves) nő parádés szerepe a lecke. Valójában ez igaz, bár (sokszor) túlzó az önreklám. (A film és a színdarab nem tükörlenyomat.) Ugyanakkor, mégis nehéz elszakadni a film kulcspontjaitól. Amikor ezt a rendező és az előadás megtette, önálló alkotásra jutott, annak előnyeivel és gyengeségeivel. Lássuk előbb, mi veszett el!

Gyabronka József.

Ilyeneket mond pl. egy piti kis embernek Aurora a filmváltozatban: „Akarja, hogy megsúgjam, hogy kell velem bánni? Csak akkor imádjon, ha okot adok rá.” Őt szedi ráncba, szelídíti meg mesésen a Garrett nevű űrhajós szomszéd (Jack Nicholson bravúros sármjával, eleganciájával, cinikus mosolyával), aki maga sincs híján a karakán beszólásoknak. Ugyanez a kőszínházban részben elsikkad, részben más szavakkal és tónusokkal jelenik meg. Néhol burleszk jelentkezik, másutt közepesen megírt jelenet és dialógus, csöpögős drámaféleség inkább. Van egyéni bravúr is: Hernádi Judit egy ágyjelenetnél nagyot improvizál; a Nemzeti Űrprogramot hozza fel mentségül. A publikum fele értően reagál.

Film-sarokpont: Emma szerepében elhangzik egy lesújtó szemléltetés a családi dolgok kiüresedéséről: az „üres csigaházról”; fontos lett volna a deszkákon is. Elveszett, minőségi pótlása elmaradt.

Dramaturgiailag meghatározó a film egyik konfliktusa, mely a fiatal anya és a legidősebb, kiskamasz Tom nevű gyermeke között feszül mindvégig. A pszichológia fő kihívása a serdülőkori dac és agresszió a családban, s más színtereken. Nincs egyenrecept. A filmben a halála után is leszólná Tom az anyját: „még arra is lusta volt, hogy a cserkészekhez elvigyen”. „Becéző szavak”? Kap egy pofont Tom a leendő pótmamától.

Garrett csendesíti le a kis fickót; úgy ahogy. Ezt a lélektani krízist a filmben végül elkenik, a színházban elhagyják. Hiba és kár. Nem limonádé ez a mozi és a színmű, de az átlépős csel=gyengeség.

Bulvárszínház? Nem; azért több annál. Bár az előadás után a felhőtlen és a töprengő néző különbségét épp’ ilyesmi adja.

Jó szívvel el kell ismerni: a színpadi mű nagyobbik fele tele van friss poénnal, igazán humoros párbeszéddel, mozgalmas cselekménnyel, megtelik élettel. Ugyanakkor másfél tucatnyi káromkodás, durva kiszólás, hétköznapi, útszéli gorombaság is „szól” a színen, melynek fele funkció nélküli. Ettől lenne magyaros az amerikai? Jellemző, hogy Aurora alakítója egy b+-et már csak suttogva tesz színre.

Úgy az előadás második felétől végképp leválik a játék a filmbeli eredetiről, és önálló életre kel. „Becéző szavak kettő pont nulla”? Nem nulla, de nem is telitalálat. A produkció tempót veszít, a történet átalakul, bejönnek idegen, gyengécske párbeszédek; következnek bornírt vívódások a rákos betegség „ellenjavallatairól”, zsarolásszerűen összecsap az űrhajós ezredes a gyógyító orvossal; elporlad a szellemesség a színről; didaktikus percek jönnek. A művi gyengélkedés a végéig kitart, katarzis nem képződik még az exitáló anya búcsúlevelénél sem.

Pótlás némiképpen, hogy az alapmű esszenciájából, néha azzal szemben is, döntő le(hete)tt a színészek mozgástere, szabad játéka; annak sztorit kompenzáló ténye és módja. A művészek voltaképpen megfelelően élnek ezzel az eséllyel.

Hernádi Judit Aurórája (nomen est omen; épp’ csak nincs többszörös ágy(ú)jelenet) egyszerűen nagyszerű; perfekt. Laikusként mondom: jobb, mint a többiek együttvéve. Gyabronka József Garrett-je a szokásos Gyabi-t hozza: hatásos, humoros, modoros is, a helyzetkomikumban kiváló, mégsem remeklés. Nemigen hihető el neki, hogy ez a harsány szoknyapecér bohóc űrhajós ezredes (is).

Péter Kata Emmaként odaadón, bár túláradóan is, finom színészi eszközök híján teljesít; néha egyenesen sok(k) a színen. Horváth Illés ismert rendező, jó szinkron-színész; a filmbéli Flap Hortonnak itt a darabban teljesen átírt tanári szerepében sem középfokú. Alakítása lendületes, gesztusai jók. Cseh Juditnak a többalanyú színi jelenléte adekvát.

Főbb alkotók és közreműködők: Becéző szavak: komédia drámai végjátékkal; rendező Kocsis Gergely; fordította Zöldi Gergely; díszlettervező Kálmán Eszter, ruhák (jelmez) Kiss Julcsi és az öt kulcsszerepben játszik Hernádi Judit, Gyabronka József, Péter Kata, Horváth Illés és Cseh Judit. (Képek_ Belvárosi Színház)