Amíg nálunk a rákkal diagnosztizálás nem egyszer egyenlő a halálos ítélettel, addig a világ jól működő részén ez már rég nincsen így, mert jó eredményekkel kezelik, gyógyítják ezt a rémisztő betegségcsoportot. Az Európai Parlament azt a célt tűzte ki, hogy 2030-ra az Európai Unióban a daganatos betegek több mint 70%-a túlélje a betegséget. Hosszú az út, amíg elérjük ezt a célt a kelet-közép-európai régióban.

Március 18–19-én a lettországi Rigában rendezik meg az onkológiai betegszervezetek európai kongresszusát; témája: „Egyenlőség a rák legyőzésében”. Célja a rák diagnózisában, kezelésében, az innovatív gyógyszerekhez való hozzáférésben és más területeken fennálló egyenlőtlenségek megszüntetése.

Az eseményt a Lett Onkológiai Betegszervezetek Szövetsége, az „Oncoaliance” szervezi, együttműködve az Európai Parlament rák elleni küzdelemmel foglalkozó különbizottságával (BECA).

Az egyenlőtlenség nyilvánvaló. A rákos megbetegedésekben Magyarországon 100 ezer lakosból 336, Horvátországban 323, Szlovéniában és Szlovákiában 309 ember hal meg, és még a Baltikumban is 293; Nyugat-Európában a mutatók lényegesen jobbak. Ausztriában 234, Belgiumban 230, Németországban 245 haláleset vezethető vissza rosszindulatú daganatos betegségre 100 ezer lakosra vetítve. Belgiumban 100 euróból 10 megy az egészségügyre, Magyar-, Lengyelországban és Romániában ennek csak a kétharmada, vagy a fele.

A kongresszus résztvevői több mint 30 nemzetközileg elismert szakértővel – betegképviseleti vezetőkkel, tanárokkal, orvosokkal, politikusokkal, a nemzeti kormányok és az Európai Parlament (EP) képviselőivel – együtt igyekeznek meghatározni a rákellátásban tapasztalható egyenlőtlenségek okait. Kérik a kelet-közép-európai térség egészségpolitikai szakértőit és döntéshozóit: foglalkozzanak ezekkel a hátrányokkal azért, hogy az Európai Unió ezen részén élő daganatos betegek ugyanolyan korszerű és hatékony rákellátásban részesülhessenek, mint az EU jóléti államaiban.

Az Európai Parlament azt a célt tűzte ki, hogy 2030-ra az unióban a daganatos betegek több mint 70%-a túlélje a betegséget. Hosszú az út, amíg elérjük ezt a célt a kelet-közép-európai régióban.

A kelet-közép-európai országoknak csak 46%-a működtet a rák korai felismerésére alkalmas méhnyak-, emlő- és vastagbélrák-szűrőprogramokat. A közép-kelet-európai országokban az ötéves relatív túlélési arányok is sokkal kisebbek, mint az EU-ban. Például: a mellrák 5 éves relatív túlélési aránya Romániában 75, Lengyelországban 76, az EU öt legfejlettebb országában pedig 86%. Bulgáriában 10 rákos betegből csak 4 éri meg az 5 éves relatív túlélést. A Cseh Köztársaságban a betegek háromszor tovább várnak az új rákellenes gyógyszerekre, mint Ausztriában; az EU-ban bejegyzett tíz új rákgyógyszer közül szinte mindegyik elérhető Ausztriában, Lengyelországban viszont csak három.

Olga Valciņa, az Oncoaliance igazgatósági tagja szerint: „A rákgyógyítás orvostudományi fejlődése napjainkban egyre inkább lehetővé teszi, hogy hosszú távú túlélést biztosító krónikus betegségnek nevezzük, és ez nagyszerű és ígéretes hír. Elfogadhatatlan azonban, hogy Kelet-Közép-Európa országaiban az emberek attól rettegnek, hogy a „rossz rákban” betegszenek és halnak meg. Félnek, mert a betegség meghatározása gyakorta későn történik meg, hiányoznak a szakemberek és az államilag támogatott, korszerű gyógyszerek, miközben Nyugat-Európában sikeresen kezelik az adott daganattípust, és a betegek ott hosszú évekig élhetnek.”  I

A kongresszus szervezői úgy vélik, hogy a rák elleni küzdelmemmel foglalkozó terveket minden EU-tagállam nemzeti kormányának szintjén, az EP ajánlásaival összhangban kell elfogadni, és megfelelő költségvetéssel következetesen végrehajtani.