(Szerző: T. Pál János) Bel- és külföldön egyaránt nagy várakozás előzte meg a február 29-én, szombaton megtartott szlovákiai parlamenti választásokat. Az előzetes közvélemény-kutatások valószínűsítették, hogy a szlovák társadalomban erős az igény a korrumpálódott kormányzati elit leváltására, ezért magas választási részvétel várható. A prognózis bevált, az eredmények azonban több vonatkozásban is rácáfoltak az előrejelzésekre. (A nyitó képen: Igor Matovič; foto: www.dw.com)
Szinte mindenki megjósolta, hogy a tizenkét éve kormányzó, baloldalinak tekintett SMER párt kikerül a hatalomból, és az Igor Matovič vezette Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) jut olyan pozícióba, hogy ő kap megbízást a kormányalakításra. Az azonban szinte mindenkit meglepett, hogy az OĽaNO 25 százalék feletti eredményt ért el, a SMER viszont alig haladja meg a 18-at. A meglepetések sorába tartozik az is, hogy Richard Sulík Szabadság és Szolidaritás Pártja (SaS) és Andrej Kiska előző államfő „Za ľudí“ (Az Emberekért) nevű pártja a várakozásokhoz képest gyengén szerepelt. A Zuzaza Čaputovát tavaly az államfői székbe segítő Progresszív Szlovákia-Együtt (PS-Spolu) pártkoalíció – bár 5 százalék felett teljesített – nem érte el a koalíciók esetében előírt magasabb (7%) küszöböt. Marián Kotleba szélsőjobboldali Néppártja (ĽSNS) az előrejelzésekhez képest a nem egészen 9 százalékos eredményével várakozáson alul teljesített. Búcsút vehet a parlamenttől az Andrej Danko vezette Szlovák Nemzeti Párt (SNS) és ezúttal sem került be a törvényhozásba Alojz Hlina Kereszténydemokrata Mozgalma.(KDH).
A tegnapi választások egyértelmű vesztese a SMER. Peter Pellegríni eddigi kormányfő, a párt választási listavezetője az eredményhirdetést követő egyik nyilatkozatában kijelentette, hogy a vereséget férfi módjára kell kezelni és elviselni, abból nem szabad tragédiát csinálni, hanem elemezni kell annak okait és lépéseket kell tenni azok kiküszöbölésére. Jelezte, hogy a SMER helyzetértékelő közgyűlésén lemond a pártban viselt alelnöki tisztségéről. Felajánlotta Igor Matovičnak az együttműködést, aki azt azzal utasította vissza, hogy „nem tárgyalunk a maffiával”.
A február 29-i választás eredményeként összesen hat párt jutott be az újonnan megalakuló szlovák törvényhozásba. Az OĽaNO 53, a SMER 38, a Sme rodina (Mi egy család vagyunk) és a ĽSNS 17–17, a SaS13, a Za ľudí pedig 12 mandátumot szerzett.
Közülük négy sorolható a demokratikus jobboldali erőknek abba a csoportjába, amelyekkel a választások győztese összeállíthatja a parlamenti többséget biztosító koalíciót. Igor Matovičnak legalább két további jobboldali pártot kell bevonni a kormányzásba, hogy meglegyen az egyszerű parlamenti többsége. Ő viszont a választási eredmények kihirdetését követően úgy nyilatkozott, hogy
minősített többségű koalíció élén kíván kormányozni, mert csak úgy tudja megvalósítani a választóknak a közéleti korrupció felszámolására tett ígéretét. Ezek az elképzelései konkrétan a bíróságok, az ügyészség és a rendőrség működését szabályozó alkotmányerejű törvényekre vonatkoznak.
Ezeknek a törvényeknek a módosításához a szlovák parlamentben háromötödös többségre van szükség, ami 90 képviselő. Ezt a szükséges többséget csak az összes jobboldali demokratikus párt összefogásával tudja elérni. Egy négy pártból álló koalíció – az abban részes pártok eltérő érdek prioritásai miatt – azonban csökkenti annak működési hatékonyságát, különösen, ha figyelembe vesszük Igor Matovič egy évtizedes múltra visszanyúló politikai aktivizmusának az árnyoldalait. Eddig minden korábbi koalíciós partnerével, de saját parlamenti frakciójának a tagjaival is összeveszett. A mostani kampányban is szokatlan módszerhez folyamodott: pártja választási programjából kiválasztott 11 pontot és társadalmi egyeztetés céljából közzétette a párt honlapján. Azzal érvelt, hogy a beérkezett támogató jelzések erős legitimitást nyújtanak az érvényre juttatásukhoz a leendő koalíciós partnerekkel folytatott tárgyalásokon. A leendő koalíciós partnerek meglehetős fenntartásokkal fogadták és zsarolási kísérletnek minősítették ezt az eljárást. A parlamentbe bejutott jobboldali politikusok között azonban nem Igor Matovič az egyetlen populista személyiség. Boris Kollár a választási maraton negyedik helyén végzett „Mi egy család vagyunk” (Sme rodina) nevű párt vezetője is ezek közé tartozik, akit a politikai elemzők hamis ultrakonzervatív politikusnak tartanak. Az elemzők az új parlamentbe bejutott egykori ellenzéki pártokból körvonalazódó kormánykoalíció várhatóan gyenge oldalának tekintik, hogy abban – annak ellenére, hogy valamennyi párt jobboldalinak tartja magát – a liberális értékrendet valló Andrej Kiskának kell majd közös nevezőre jutnia az excentrikus populista Igor Matovičcsal, vagy az SaS vezérével, a „politikai autistának” tartott Richard Sulíkkal és a hamis ultrakonzervatív Boris Kollárral.
A megfigyelők a potenciális koalícióban részes pártok vezetőinek ezeket a személyes tulajdonságait, valamint a kölcsönös rivalizálásra való hajlandóságukat komoly kockázati tényezőnek vélik. Nem tartják kizártnak, hogy a választóiknak tett ígéreteik teljesítésére irányuló gyors bizonyítási kényszer arra is ráviheti őket, hogy a valóban súlyos társadalmi problémák (a kelet- és a délközép-szlovákiai leszakadt régiók felzárkóztatása, az oktatás- és egészségügy rendbetétele, stb.) megoldásának keresése helyett a populista „látványpolitizálás” irányába indulnak el és a szlovákiai televíziós hírműsorokban is naponta megjelennek a rabláncon vezetett Fico-párti politikusokról készített felvételek.
Az előzetes felmérések ismeretében nem tekinthető igazi meglepetésnek, hogy a magyar pártok közül egyik sem jutott be a parlamentbe. A Magyar Közösségi Összefogás (MKÖ) nem volt képes elegendő választót mozgósítani és csak 3,92 százaléknyi támogatót tudott maga mögött felsorakoztatni, ami – figyelembe véve a magas, csaknem 66 százalékos választási részvételt – a Magyar Közösség Pártja (MKP) megelőző választásokon elért teljesítménynek a megismétlése. A Most–Híd vegyes párt viszont a 2,06%-os eredményével lényegében padlót fogott. Mindkét pártcsoportosulás vezetői csalódással fogadták az eredményeket. Bugár Béla, a Most–Híd elnöke már be is nyújtotta a lemondását. A szombat éjszakai eredményhirdetés után Őry Péter, az MKP Országos Tanácsának elnöke is bejelentette, hogy a párt elnöksége hétfőn benyújtja a lemondását, illetve azt, hogy az MKP a jövőben a saját neve alatt folytatja a tevékenységét. Ezzel a bejelentéssel a Magyar Közösségi Összefogás további sorsa is kérdésessé vált.
Nem kellett sokat várni és máris napvilágot láttak a kudarc felelőseit megnevezni kívánó vélemények. A bírálók elsősorban azt vetik az MKP jelenlegi vezetésének a szemére, hogy meggondolatlanul visszautasította Igor Matovič tavaly októberben tett nagyvonalú koalíciós ajánlatát. Ez olyan ígéreteket tartalmazott, mint a kettős állampolgárságot tiltó törvény hatályon kívül helyezése, a választási küszöb leszállítása a kisebbségek esetében 3 százalékra, a megyerendszer hozzáigazítása a természetes régiókhoz és legalább egy, többségében magyar lakosságú megye kialakítása, a kisebbségi kulturális élet támogatásának a népességi arányokhoz való hozzáigazítása, a magyar nyelvű műsorok arányának növelése a közmédiában, stb. Egy hozzászóló szerint Matovič ajánlatának elfogadása esetén akár 13–15 magyar képviselő is benn ülhetne az új parlamentben. A valós helyzet ezzel szemben az, hogy becslések szerint a dél-szlovákiai magyar választóknak mintegy másfél százaléka az OĽaNO listájára szavazott és ezek a voksok hiányoztak ahhoz, hogy az MKÖ átlépje a parlamenti küszöböt. A szenci járásban a választók több mint 30, a galántai járásban közel 27, a lévaiban 25, a losonciban és a rozsnyóiban 24, az érsekújváriban több mint 22, a Kassa-vidékiben több mint 29, a tőketerebesiben és a nagymihályiban 23 százaléka szavazott az OĽaNO-ra. A Magyar Közösségi Összefogás csak a dunaszerdahelyi és a komáromi járásban végzett első helyen a pártok rangsorában és szerezte meg a szavazatok több mint 40 százalékát.
A bírálók szemrehányó érvelése azonban nem veszi figyelembe azt a körülményt, hogy egy ilyen koalíciós ajánlat elfogadása az etnikai alapú politizálás feladását jelentette volna, ami miatt a Most-Híddal való összefogás is zátonyra futott. (Meg nem erősített híresztelések szerint az MKP budapesti sugallatra hátrált ki a Most-Híddal folytatott koalíciós tárgyalásokból.) Menyhárt Józsefnek, az MKP elnökének és Bárdos Gyulának, az MKÖ listavezetőjének a választásokat követően tett nyilatkozatai arra utalnak, hogy bár megkésve, de felismerték: hiba volt a Most–Híddal történő megegyezés elszalasztása.
Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy a felvidéki magyar közösség csak a szlovák pártok színeiben indult magyar nemzetiségű képviselők közvetítésével tudja megjeleníteni érdekeit a Nemzeti Tanácsban. Ilyen képviselő Grendel Lajos író fia, Grendel Gábor, aki az OĽaNO listáján jutott mandátumhoz, és akit leendő belügyminiszterként is emleget a sajtó.
A február végi választás után felálló új szlovák parlament, illetve új kormány tevékenysége a következő években minden bizonnyal sok meglepetést fog tartogatni, és ezek nyomán egészen biztosan szükség lesz az országaink kétoldalú kapcsolatait jellemző „szélcsend” fenntartását biztosító teendők újragondolására.