Javult a vevők alkupozíciója, lassult a forgási sebesség, és a családi házakat leszámítva, az összes ingatlantípus esetében hosszabb idő kell az értékesítéshez – derült ki az Otthon Centrum legfrissebb elemzéséből.
Megfordult a trend, vége az értékesítési idő évek óta tartó rövidülésének – derül ki az Otthon Centrum tanulmányából. A cég által értékesített ingatlanok közül egyedül a családi házakra nem érvényes ez a megállapítás. A tavaly bekövetkezett lakáspiaci forgalomcsökkenés és a koronavírus miatt bevezetett tavaszi korlátozások együttes hatása érvényesült a változásokban.
A tavalyi adatokhoz képest a panellakások értékesítési ideje országosan bő két és fél héttel (19 nappal) nőtt meg, miután az idén januártól májusig tartó időszakban már 88 nap (2,9 hónap) kellett az eladáshoz. A hagyományos tégla építésű társasházi lakások esetében is hasonlót tapasztaltak: 15 nappal hosszabb idővel számolhattak az eladók, így átlagosan 102 napot (3, 4 hónapot) kellett várniuk a szerződéskötésre.
Az összes ingatlantípus közül egyedül a családi házak úszták meg az értékesítési idő növekedését: 2020-ban átlagosan 163,2 napra volt szükség egy ilyen ingatlan eladásához, ami a tavalyihoz képest (172 nap) kilenc napos rövidülés. Még ez is messze van a 2008-i szinttől, amikor majdnem két héttel rövidebb ideig (151 napig) volt a piacon egy családi ház.
De nem csupán az értékesítési idő hossza, hanem az árak is változtak, igaz, nem drámai mértékben: A lakásértékesítések számának visszaesését egyelőre nem követte olyan drámai árváltozás, mint a 2008-i pénzügyi válság kitörésekor. A hiteltörlesztési moratórium bevezetésével elkerülhetővé vált a tömeges kényszerértékesítés. A befektetők sem szívesen válnak meg lakásaiktól, amelyeknek értéke akár többszörösére nőtt a múlt évek alatt. Az ötéves áremelkedési trend viszont egyértelműen megtörni látszik: az árakra inkább a stagnálás a jellemző, ami a kereslet és kínálat között kialakult egyensúlyra utal.
Az eladók által meghirdetett irányár és az adásvételi szerződésben rögzített vételár közötti különbség (%) változása ingatlantípusok szerint
Az alku tekintetében egységesebb a kép, megnőtt az árengedmény gyakorisága és mértéke is: az alku százalékos aránya elérte az öt évvel ezelőtti szintet, és a kategóriák közötti különbség is a töredékére csökkent. Az év első öt hónapjának átlaga meghaladta a tavaly mértet. Egy családi ház irányárából 2007-ben átlagosan 5,3 százalékot engedett az eladó, 2019-ben az alku mértéke 8,6 százalék, idén pedig már 10,6 százalék volt átlagosan.
A paneleknél a végső kedvezmény hasonló számsort mutat: 2,3 százalék 2007-ben, 4,4 százalék 2018-ban, 5,6 százalék 2019-ben és 8,4 százalék 2020-ban. A téglaépítésű társasházi lakások esetében az elérhető kedvezmény átlagos mértéke 2007-ben 3,5 százalék, 2019-ben 6,5 százalék, 2020-ban pedig már 9,1 százalék volt.
Számottevő eltérések tapasztalhatók a főváros, az agglomeráció és a vidéki városok, kisebb települések között. Egyes városrészekben, településeken inkább az olcsó ingatlanok a keresettebbek, másutt akár az előző év, vagy az idei első negyedév átlagárához képest is magasabb áron kelnek el lakóingatlanok.
Ezt tükrözi az értékesítési idő és az alku mértékének részletesebb területi vizsgálata is. A családi házak esetében a leggyorsabb átlagos értékesítési időt a főváros külső pesti kerületiben mérte az Otthon Centrum (87,9 nap). A leglassabban a vidéki kisvárosok családi házai keltek el (219,7 nap). A panelek esetében viszont pont a kisvárosokban pörgött leginkább a piac, ebben a szegmensben az idén áprilisban, májusban bő egy hónap volt az átlagos eladási idő (37,7 nap).
A másik végletet a fővárosi agglomeráció városainak lakótelepei mutatták, ahol átlagosan majdnem négyszer hosszabb ideig volt piacon egy lakás (138 napig). A téglaépítésű társasházi lakásoknál a második negyedéves adatok szerint a régióközpontok bizonyultak a legkapósabbak, ahol bő két hónap alatt elkeltek a lakások (63,4 nap). A kisebb településeken sokkal nagyobb türelemre volt szüksége az eladóknak (177,7 nap).
Az alkut illetően a legkedvezőtlenebb helyzetben az idén (eddig) a családi házak esetében (a külső pesti kerületekben és a vidéki régióközpontokban) vannak a vevők, az árengedmény átlaga itt a legkisebb (7,8-9,3 százalék). A közepes városokban ennek majdnem duplája is lehet a végső kedvezmény (14,5 százalék). A téglaépítésű társasházi lakásoknál szinte mindegy, hogy az ingatlan milyen településtípuson helyezkedik el, minimális az alkuátlagtól való eltérés (9,1 százalék).
A paneleket illetően Budán és a fővárosi agglomerációban az átlagos árengedmény 7,6 százalék, a kisvárosokban jóval nagyobb mértékű (10,9 százalékos) kedvezményt tudtak érvényesíteni a vevők.