Megvan (?) Olof Palme gyilkosa

(Szerzők: Nyilas Gergely és Iván András) Az eleve az ügy egyik lehetséges elkövetőjének tartott férfit nevezett meg az 1986-ban megölt svéd miniszterelnök, Olof Palme meggyilkolásának gyanúsítottjaként a svéd legfőbb ügyészség. (Nyitó kép: az Olof Palme-gyilkosság helyszíne Stockholmban 1986 márciusában. Fotó:  AFP)

Az elkövető már 2000-ben meghalt. Harmincnégy év után zárták le a számos összeesküvés-elméletet is szülő ügyet a svéd hatóságok. Az újságírók kérdései azt sugallják, hogy a végsőnek mondott magyarázatot nem érzik tökéletesen meggyőzőnek. Új technikai bizonyítékkal vagy információval valóban nem álltak elő a nyomozók, de szerintük Engström bűnösségének gyanúja megalapozott.

Van gyanúsítottja az Olof Palme-gyilkosságnak, ám az illető már meghalt – jelentette be a legfőbb ügyész, Krister Petersson a Palme-gyilkosság felderítését célzó nyomozás vezetőjével, Hans Melanderrel tartott közös ma délelőtti sajtótájékoztatón. Ebből következően a svéd kormányfő halála ügyében 34 éve folyó nyomozást le fogják zárni.

Hans Melander a világ egyik legnagyobb nyomozásának részleteiről beszélve elmondta, 90 ezer ember volt benne érintett. 10 ezer embert hallgattak ki, köztük volt egy, akit 43-szor.

A kormányfőt egy Smith & Wesson 357-es Magnummal ölték meg – mondta Melander. Ezt sosem találták meg, bár többször volt hír arról, hogy a fegyver megvan.

Volt már egy régi gyanúsítottja a gyilkosságnak, Christer Pettersson (a neve véletlenül nagyon hasonlít a legfőbb ügyészére), akit 1988-ban el is ítéltek, ám végül felmentettek. Melander a 2004-ben meghalt férfival kapcsolatban felidézte: ő valóban ott volt a gyilkosság helyszínén, de nem volt bizonyítható meggyőzően, hogy valóban ő hajtotta végre a gyilkosságot. A sajtótájékoztató nem Pettersson érintettségét erősítette meg, hanem egy másik férfiét.

A beszámoló szerint a gyilkos Stig Engström lehetett. A férfi 2000-ben öngyilkos lett. Stig Engström (Fotó: POLISEN)

Egy lövészklub tagja volt, nagy fegyvergyűjtő. Ismerői szerint rendszerint elmondta, mennyire elítéli Olof Palme politikáját. Az ügyészség szerint bizonyos, hogy az ő kezében volt a gyilkos fegyver. Nem a semmiből jött Engström neve, halála előtt őt is kihallgatta a rendőrség. Az adatok 2017-i felülvizsgálatakor terelődött rá a figyelem.

A vizsgálat szerint Engström magányos gyilkos volt, bár nem lehet teljesen kizárni, hogy egy csoport is kapcsolatban állhatott a gyilkossággal, amelyet az elmúlt évtizedekben nagypolitikai érdekekkel is összekötöttek. A sajtótájékoztató alapján azonban sem Dél-Afrika, sem Irán, sem az Egyesült Államok, sem a Szovjetunió, sem Jugoszlávia titkosszolgálatainak nincs köze Olof Palme halálához és valószínűleg európai szélsőjobbos csoportoknak sem.

Engströmről, akit az ügyhöz kapcsolódva „Skandia Man” néven emlegettek (ezt a nevet arról kapta a svéd médiában, hogy a Skandia biztosítótársaságnál dolgozott, aminek a gyilkosság helyszínének közelében volt a székháza) tudni lehetett, hogy 1986-ban szemtanúként jelentkezett, de sokan őt tartották évtizedekkel ezelőtt is a tettesnek.

Engström egykori felesége elmondta, hogy 2017-ben – férje halála után 17 évvel – őt is kikérdezték a rendőrök, de férje gyanún felül állt, már csak azért is, mert „gyámoltalan volt, a légynek sem ártott volna” – jellemezte a férfit a nő a BBC szerint.

A svéd Filter magazin 2018 májusában egy 12 éves vizsgálat eredményét közölve arról írt, hogy feltehetően Engström volt a gyilkos – írja a Guardian. Szerintük a személyleírása megfelelt a gyilkosénak, olyan információi voltak, amiket feltehetően csak a tettes tudhatott, és hazudott a rendőrségnek arról, hogy mit csinált a gyilkosság estéjén.

A gyilkosságot 1986 óta 134 ember vállalta magára, 29 erről a rendőrségnek is vallott – beszélt Petersson a felderítést szokatlan módon nehezítő tényezőről.

  • Kit neveztek meg 34 év után az Olof Palme-gyilkosság gyanúsítottjaként?
  • Hogyan jutottak el a nyomozás lezárásáig, ha évtizedek alatt nem lett meg a tettes?
  • Milyen összeesküvés-elméletek merültek fel az ügyben korábban?

Az ügyészségi sajtótájékoztatón elhangzott újságírói kérdések alapján úgy tűnik föl, bőven maradt kétség a gyilkosság végső feltárásával szemben.

„Engström halott, már nem tudja megvédeni magát. Nincs meg a fegyver, nincs világos magyarázat arra, honnan szerezhetett fegyvert, miért legyünk biztosak abban, ami most elhangzott” kérdezte egy svéd újságíró. Nagyjából ebben a szellemben hangzott el a legtöbb kérdés, sorolva, hogy

  • nem került elő új technikai bizonyíték,
  • sem DNS-minta,
  • nincs új információ egykori szemtanúktól vagy bárki mástól,
  • továbbra sincsen meg a fegyver,
  • minden következtetés az eddigi anyagokon alapszik.

Lényegében a legegyszerűbb magyarázat zárja le az ügyet: egy magányos férfi, mindenféle szervezeti kapcsolat nélkül ölt – és már halott.

Természetesen ettől még élhetnek tovább az összeesküvés-elméletek – mondta Petersson, de hozzátette, hogy benne semmi kétség nincsen a vizsgálat eredményével kapcsolatban, Engström bűnösségének gyanúja megalapozott, igaz, ez az ügy már nem kerül bíróság elé, így bírósági ítélet sem fogja kimondani, hogy a férfi a gyilkos.

Petersson szerint a nyomozás eddig juthatott, tovább nem, és bár jó lett volna technikai bizonyítékkal is szolgálni, az évtizedek alatt elhangzott tanúvallomások a fontosak. 

Olof Palme meggyilkolása 34 éve a világ egyik legismertebb megoldatlan ügyének számított, amiről rengeteg elmélet és találgatás jelent meg az évek során. A gyilkosság megrázta Svédországot: „Ez egy nyílt seb az országnak, hogy nem tudjuk, mi történt” – mondta korábban Stefan Löfven miniszterelnök.

A rejtélyes eset évtizedek óta nem hagyta nyugodni a svéd rendőrséget sem, de nem sokan várták, hogy bármi érdemi előrelépés jön, miután Krister Petersson ügyész 2017-ben átvette a nyomozás vezetését. Ehhez képest mindenkit meglepetésként ért, amikor idén februárban váratlanul belengette, hogy reményei szerint megoldódik az ügy, közel van a nyomozás felgöngyölítéséhez, és még június végéig előáll a megállapításaival.

„Bízom benne, hogy be fogom tudni mutatni, mi történt a gyilkossággal, és ki a felelős érte” – mondta  februárban. Habár azt is jelezte, hogy nem biztos, hogy vádat tudnak emelni valaki ellen – ebből akkor többen arra következtettek, hogy a gyilkos esetleg már halott lehet. Mindenesetre a találgatások azóta tartottak, többen például azt feltételezték hónapok óta, hogy a nyomozók megtalálhatták a gyilkos fegyvert, aminek 34 éve nyoma veszett.

Hans Holmér az Olof Palme merénylet vezetőnyomozója mutat be két Smith & Wesson 357 Magnum típusú revolvert az 1986 március 31-i sajtótájékoztatón Stockholmban (Fotó: Hakan Roden / AFP)

Sokkolta Svédországot a gyilkosság

1986. február 28-án késő este Olof Palme feleségével sétált haza Stockholmban egy belvárosi moziból, amikor egy ismeretlen hátulról rálőtt. Az egyik golyó a kormányfőt, a másik Lisbeth Palmét érte, de az asszony túlélte a támadást. Palme nem vette magát körbe testőrökkel, ragaszkodott hozzá, hogy személyes programjai közben ne zavarják a rendőrség emberei.

A támadó azonnal elrohant, mire a rendőrök három perccel később a helyszínre értek, már nyoma sem volt.

A város legforgalmasabbnak számító utcájában történt a gyilkosság, és több mint egy tucat szemtanú látta a magas férfit, aki leadta a lövéseket. Ennek ellenére a rendőrség nem tudott rengeteg nyomon elindulni. A nyomozás bírálói szerint először túl kis területen zárták le a városközpontot a gyilkosság utáni órákban, és a helyszín biztosítása sem volt teljesen rendben. Gyászolók oda helyeztek el virágokat, ahol Palme vére még ott vöröslött a járdán, miközben az egyik töltényhüvelyt csak napokkal később fedezte fel egy járókelő.

A svéd hatóságok azóta több mint 500 millió koronát, nagyjából 16 milliárd forintot költöttek a merénylő elfogására, de ez sem járt eredménnyel. Ahogy az sem, hogy a legnagyobb svéd napilapokban ötvenmillió korona jutalmat ajánlottak fel a nyomravezetőnek. A nyomozással kapcsolatos dokumentumok több mint egymillió oldalra rúgnak, a svéd parlament pedig 2010-ben elfogadott egy határozatot, melynek értelmében a Palme-gyilkosság nem évülhetett el.

Olof Palme mutatja a győzelem jelét, miután a szociáldemokraták megnyerték a választást 1982. szeptember 19-én (Fotó: Bertil Ericson / AFP)

A rendőrség több mint tízezer embert hallgatott ki tanúként és szakértőként. Magánnyomozók, újságírók és diplomaták is próbálták a saját módszereikkel megfejteni az ügyet. Még Stieg Larsson oknyomozó újságíró, A tetovált lány írója is foglalkozott Palme meggyilkolásával 2004-i halála előtt. A négy doboznyi összegyűjtött anyagából 2013-ban Jan Stocklassa írt könyvet. Ő is átadott minden anyagot a rendőrségnek, és azóta is kapcsolatban volt a nyomozókkal, de ő sem tudta, mit jelentenek majd be szerdán.

Palme megosztó személyiség volt: az ellenfelei gyűlölték, a hívei rajongtak érte. Palme vezette be az új svéd alkotmányt, ami meggyengítette a királyság intézményét. Ezenkívül támogatta a fejlődő országokat, és nyíltan vállalta baloldali meggyőződéseit. Külpolitikailag konfrontálódott a dél-afrikai apartheid rezsimmel, de az Egyesült Államok vietnámi háborúját is bírálta. Hosszú politikai karrierjét sokan nézték rossz szemmel.

Évtizedekkel ezelőtt ölték meg a nyílt utcán Olof Palme svéd miniszterelnököt, de azóta sem tudható, ki és miért. Találgatni viszont lehet; bőven voltak rosszakarói, akik szívesen látták volna holtan.

Már 1988-ban életfogytiglani ítélet született

Az évek során a magányos elkövető verziója és különböző külföldi országok szerepét firtató elméletek is terjedtek.

Engström mellett az első csoportba tartozóan 1988-ban el is ítéltek egy stockholmi férfit, Christer Petterssont. Lisbeth volt a koronatanú, aki a szembesítéskor fel is ismerte a gyanúsítottat. Döntően ennek alapján ítélték életfogytiglanra.

Ügyvédje azonban fellebbezett, és indíték, valamint a gyilkos fegyver nélkül másodfokon a gyilkosság idején 37 éves férfit a bíróság felmentette, három hónap után szabadult. Nem találták elegendőnek a bizonyítékokat arra, hogy a férfi valóban gyilkolt – bár azt a tényt, hogy a helyszínen tartózkodott, igazoltnak látták.

Az elmúlt évtizedekben újra és újra felmerült, hogy a gyilkosságot mégiscsak Pettersson követhette el. A férfi – aki fogva tartása miatt 300 ezer korona kártérítést is kapott – később többször elmondta, hogy ő gyilkolta meg a kormányfőt, majd ugyanennyiszer tagadta le. Egy egykori cellatársa azonban elmondta ügyvédjének, hogy véd és dacszövetséget kötöttek, megfogadva, hogy ha egyikük börtönbe jut, a másikuk megbosszulja ezt Palme rendszerén. A cellatárs halála után néhány évvel az ügyvéd 1998-ban ezt jelezte a legfőbb ügyésznek, aki hiába kezdeményezte, a bíróság nem találta megalapozottnak a perújrafelvételt ennek alapján.

Christer Pettersson az otthonánál, miután 1989. október 13-án kiengedték az előzetesből (Fotó: TT News Agency / Reuters)

2004-ben Pettersson egy rendőrökkel való tisztázatlan incidens után egy vállsérüléssel kórházba került. Akkor ő maga jelezte Olof Palme egyik fiának, hogy valami fontosat kell mondania. Hogy mit mondott volna és, hogy egyáltalán fontos lett volna-e, sosem terül ki. Morten Palme hiába indult el a kórházhoz, mire odaért, az 55 éves Pettersson elesett, súlyos fejsérülést szenvedett, kómába esett és meghalt.

Azóta név szerinti gyanúsítottja sosem volt az ügynek, felvetődött viszont számtalan világpolitikai magyarázattal szolgáló verzió, amely szerint Palme az emberi jogokért kiálló, az el nem kötelezett országok egyik ismert vezetőjeként sok ellenséget szerzett magának az apartheidet működtető Dél-Afrikától Izraelen, az Egyesült Államokon át Iránig.

Svédország pénzzel támogatta a feketék elnyomása ellen küzdő Afrikai Nemzeti Kongresszust (ANC), és Goran Björkdahl svéd diplomata, aki függetlenül is vizsgálódott a gyilkosság ügyében, meg volt győződve arról, hogy dél-afrikai ügynökök felelősek Palme haláláért. 2015-ben ezt mondta Chris Thirion vezérőrnagy is, aki az apartheid-éra utolsó éveiben volt a dél-afrikai katonai hírszerzés vezetője. „Szerintem igen, sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de igen.”

A svéd nyomozók korábban nem találtak bizonyítékot ezekre az állításokra, de a szerdai bejelentés előtt azért is tartották lehetségesnek ezt a verziót, mert dél-afrikai hírszerzési tisztviselők márciusban találkoztak a svéd nyomozókkal Pretoriában, és átadtak az ügyhöz kapcsolódóan egy dossziét. Ennek tartalmáról azonban semmit sem lehetett tudni.

A ma délelőtti sajtótájékoztatón ezzel kapcsolatban elhangzott: a dossziéban nem volt olyan konkrétum, amely érdemben segítette volna az ügy feltárását.

De a lista igazából elég hosszú volt. Palme kiállt a palesztin állam létjogosultsága mellett, korábban elítélte vietnámi háborút, fegyvert szállított az Irak és Irán közötti háború idején az utóbbinak, valóban sok érdeket sérthetett. Irán pedig azért jöhetett képbe, mert 1985-ben viszont Svédország leállította a fegyverexportot – ami a svéd hadiipari cégeknek sem esett jól.

Olof Palme temetése 1986. március 15-én Stockholmban. (Fotó: Ingrid Rossi / Getty Images Hungary

Az iráni szálat 15 évvel Palme halála után is komolyan vette a rendőrség, felvetődött, hogy megbízásából a Svédországban terroristának nyilvánított Kurdisztáni Munkáspártnak (PKK) is köze lehetett a gyilkossághoz. Az 1999-ben török börtönbe került Abdulah Öcalan pedig azt állította, hogy a PKK-val összekülönbözött fegyveres sejt lehetett az akció végrehajtója. 2011-ben – ekkor meghosszabbították az ügy elévülési idejét, hogy továbbra is folyhasson a nyomozás – felvetődött a sajtóban a jugoszláv titkosszolgálatok érintettsége is, igaz meggyőző magyarázat nélkül.

Bár Palme első nyugati politikusként meglátogatta Kubát – sőt, üdvözölte Kambodzsában Pol Pot rezsimjét, legalábbis a népirtás előtt – a Szovjetunióval nem volt felhőtlen a viszonya, elvégre kormányfői pályafutása a szovjetek csehszlovák beavatkozása után indult. Mérgezte a kapcsolatot az is, hogy egy szovjet tengeralattjáró 1981-ben a svéd vizeken bukott le, vagyis éppen hogy nem tudott lebukni, mert fennakadt egy sziklán, és az, hogy a svédek ezután is azt gyanították, hogy a szovjetek továbbra is a svéd partokhoz merészkednek tengeralattjáróikkal – bár ezt a későszovjet és posztszovjet aggodalmat valószínűleg csak a heringrajok okozták.

A Szovjetunióval csak Mihail Gorbacsov pártfőtitkárrá választásakor enyhült meg és jelezte, kész Moszkvába utazni. Három nappal a tervezett találkozó előtt érte a halálos lövés.