Hivatalosan is a bolygó legfontosabb élőlényeinek nyilvánította 2019-ben az Earthwatch Institute természetvédelmi szervezet a beporzókat. A veszélyeztetett fajok listáján szereplő méhek egyedszáma az utóbbi években drasztikusan csökken. A negatív jelenségre a világ minden részén figyelmeztetnek a szakemberek. Az aggodalmak hátteréről és a megporzóknak ökoszisztémában betöltött szerepéről dr. Sárospataki Miklós egyetemi docens, a MATE (széles körben Gödöllői Agrártudományi Egyetem néven ismert felsőoktatási intézmény) Állattani és Ökológiai Tanszékének munkatársa osztotta meg a legfontosabb tudnivalókat.
A méhek a mérsékelt égöv legfontosabb beporzói. Nagyon fontos tudni, hogy méheken nemcsak a háziméh értendő, hanem a többi vadon élő méhfaj is. Csak itthon mintegy 700 méhfajt ismerünk, a világ vadméh-fajszámát pedig kb. 20-22 ezerre becsülik. A beporzás nem más, mint a virágpor bibére juttatása, ami elengedhetetlen a növények ivaros szaporodásához. A növényvilág kb. 70-80 százaléka függ a rovarbeporzástól. Mivel minden életközösség alapvetően a növények szervesanyag-produkcióján alapszik, a megporzás, mint a növények szaporodását és ezáltal szervesanyag-produkcióját befolyásoló ökoszisztéma-szolgáltatás, elengedhetetlen az életközösségek normális működése szempontjából. Ehhez képest már csak hab a tortán az a mezőgazdasági szempont, hogy az átlagos emberi táplálék mintegy harmada erősen függ a rovarmegporzástól.
Az utóbbi évtizedekben a méhek faj- és egyedszáma egyaránt erős visszaesést mutat világszerte. Különösen jellemző ez a csökkenés a „fejlett” országokra, bár nem elhanyagolható más területeken sem. A vadméhfajok jórészének előfordulási gyakorisága csökken, bizonyos fajok el is tűntek már számos területről. A csökkenés hátterében elsősorban a területhasználat megváltozása, az egyre intenzívebb emberi hatások húzódnak meg. Ezzel párhuzamosan a természetközeli élőhelyfoltok száma, kiterjedése erősen csökken, pedig ezek az élőhelyek biztosíthatják a méhek számára a virágokban gazdag táplálkozó- és a búvó-/fészkelőhelyeket egyaránt. Az intenzív területhasználattal együtt jár a kemikáliák nagymértékű alkalmazása, valamint a betolakodó fajok terjedése, amik szintén negatívan hatnak a megporzókra.
A vadméheken túl az utóbbi egy-két évtizedben a háziméhekkel is egyre több gond adódik. Újfajta betegségek, kártevők jelentek meg a méhészetekben. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy a háziméhek nem minden növényt tudnak hatékonyan megporozni, akkor egyértelművé válik, hogy a „megporzási krízist” nem tudjuk megoldani csupán a háziméhekkel, így nem szabad csak erre az egy fajra hagyatkozni a megporzásban.
Nagyon fontos lenne az intenzív emberi területhasználat visszafogása. Az agrártájakban fontos a virágzó növényekben gazdag szegélyek fenntartása, akár mesterséges létrehozása, ahol a méhek és egyéb megporzók is megtalálhatják a táplálékforrásokat és a fészkelőhelyeket, lehetőleg az egész szezonban. Egy-egy virágzó mezőgazdasági kultúra (pl. napraforgó vagy repce) nagy mennyiségben kínálhat ugyan táplálékot számukra, ám csak rövid ideig. Az adott kultúra virágzási idején túl az ilyen terület ugyanolyan agrársivatag a megporzók számára, mint a nem virágos kultúrák. Márpedig a megporzóknak az egész idényben szükségük van a táplálékforrásokra. Ráadásul egy mezőgazdasági tábla képtelen szavatolni a fészkelőhelyek zavartalanságát.
A városi élőhelyeken, zöldterületeken történő kevésbé intenzív kezelések alkalmazása is segítheti a megporzók megtelepedését és túlélését. Továbbá: megfelelő növények telepítésével bárki létrehozhat a saját lakóhelyén megporzóbarát fészkelő- és búvóhelyeket.
A magyar méhészet a mezőgazdaság bruttó termelési értékének 1, az állattenyésztésnek mintegy 3 százalékát adja. A méhésztársadalom számára létfontosságú a méhészutánpótlás. A felsőfokú méhészképzés iránt évek óta nagy az igény, hiszen egy ilyen képzés átfogó, szakmailag elmélyült ismereteket tud átadni a gyakorló méhészeknek is. A képzésre elsősorban agrár- vagy természettudományi képzési területen megszerzett oklevéllel rendelkező jelentkezőket várnak, igaz, bármilyen egyéb diplomával rendelkezők is jelentkezhetnek, akik érdeklődnek a méhészet iránt. A képzés célja a szakmunkás-képzésben elsajátítható méhészeti ismeretek elmélyítése, ennek megfelelően a méhészettel kapcsolatos összes tématerületet felölelik a képzés tantárgyai. A méhbiológia-ismeretektől a méhegészségügyön át a technológiai ismeretekig és a méhészeti termékek minőségének ellenőrzéséig olyan fontos témákat szerepelnek a tantárgyakban, amik elengedhetetlenek a hatékony és mégis környezetbarát méhészkedéshez.
Mindezzel a végzett hallgatók a legkorszerűbb méhészeti ismeretekre tehetnek szert. A képzésben a múlt években nagyon sok, saját méhészeti vállalkozással rendelkező szakember vett részt, akik a visszajelzések alapján a saját munkájukban és fejlesztéseikben is nagy hasznát vették a megszerzett ismereteknek. Ugyanakkor a jelenleg még nem aktívan méhészkedő hallgatók is megtalálták a képzésben azokat a pontokat, amik vállalkozásuk beindítását lehetővé teszik, illetve a diploma lehetőséget ad arra, hogy nagyléptékű méhészeti vállalkozásoknál, akár feldolgozó üzemekben helyezkedjenek el.