Amikor legutóbb Magyarországon járt és az újrainduló Szabad Európa Rádió ügyét intézte, azt mondta: megdöbbentette, amit itt hallott egy szakírótól – kezdem a beszélgetést a Szabad Európa és Radio Liberty volt európai elnökével, Jamie Flyjal, aki jelenleg Berlinben él és az amerikai alapítású German Marshall Fund vezető tanácsadója. (Nyitó kép: Jamie Fly; forrás: Fergana News)
– Azt mondták önnek, hogy ha ma tinédzser vagy Magyarországon, aligha hallottál olyan interjút, amelyben igazi, független újságíró kérdezte volna kamera előtt a legfelső politikai vezetést. Miért lepte meg az a kijelentés?
– Mert az egyik legfőbb aggályom, hogy demokrácia nem létezik vita és szabad vélemények ütköztetése nélkül, nem létezik a politikusokat kihívásra késztető interjúk és közösségi véleményekkel való szembesítés nélkül. Nem ismételheti papagájként a média a kormánypropagandát, de az sem felel meg az elvárásoknak, ha csak az ellenzéket támogatja. Amikor a Szabad Európa és Radio Liberty/Szabadság Rádió elnökeként önöknél jártam, ez volt a benyomásom. Pontosabban azt hallottam, hogy nincs az újságíróknak lehetőségük arra, hogy a politikusokon, a hatóságokon számon kérjék azt, ami a média feladata lenne.
– Kikkel találkozott, amikor itt járt és mit szűrt le ezekből a találkozókból?
– Számos civil szervezet képviselőjével találkoztam, kormányzati emberekkel, például Kovács Zoltánnal, aki a kormányban a nemzetközi kommunikációért felel, és számomra az volt az érdekes, hogy amit hallottam – összevetve az általam tapasztaltakkal – valóban nagyon nagy a két oldal közti nézeteltérés, politikai véleménykülönbség. Ugyanakkor mindkét oldal elismerte, hogy hiányzik az olyan semleges médiafelület, ahol mindkét oldal meg tud szólalni politikai meggyőződésétől függetlenül. S abban mind a két politikai irányzattal meg tudtam állapodni, hogy igenis, szükség van egy ilyen platform létrehozására.
– Ehhez képest azonban szerintem sokat romlott a helyzet a magyar médiában, amióta ön itt járt és már nem tölti be a külföldi adásokat felügyelő amerikai médiahatóság (US Agency for Global Media – USAGM) európai elnöki tisztét.
– Valóban. Követtem a fejleményeket, és leginkább az Indexszel történtekből vontam le a következtetést. Nem kérdés, hogy azóta sokat romlott a helyzet. Ráadásul a koronavírus-pandémia a médiát is nagyobb felelősség elé állítja, mert még nagyobb szerepe kell legyen a független médiának abban, hogy egy ország megbirkózzon a járvány okozta helyzettel és igyekezzék a legjobb megoldásokat megtalálni rá. Ehhez képest a magyar médiafogyasztó számára tovább szűkült azon médiumok száma, amikből tájékozódni tudna. S emellett még az is aggasztott, ami az én amerikai volt médiaszervezetemmel is történt, miközben be kellett indítania működését a Szabad Európa, ami nemrég végül be is következett. Talán túl korai még a munkájukról nyilatkozni, de hallgatóságot kell szerezniük, a honlapjukhoz meg látogatottságot. Mindenesetre reménykedem abban, hogy a jó irányba tett lépés volt a Szabad Európa újraindítása Magyarországon.
– Miért mondja azt, hogy csak reménykedik a pozitív irányba tett lépésben?
– Nos, amit láttam, az alapján tudom remélni, hogy a kormányzati szereplők is hozzájárulnak a Szabad Európa céljának az eléréséhez. Hogy rászánják magukat az interjúkra, hogy ezt kötelességüknek is tekintik, mert továbbra is azt mondom, hogy egy demokráciában alapvető elvárás a politikai szereplőktől, hogy ne csak a baráti médiának nyilatkozzanak, hanem állják a sarat a kemény kérdéseknél is. Szóval bízom abban, hogy a Szabad Európa képes lesz a tartalmakat ez irányba kiszélesíteni.
– Ön mivel magyarázza, hogy a rendszerváltással remélt demokrácia intézménye nem erősödik, ahogy ezt a NATO- és uniós csatlakozásunkkor is remélték sokan, hanem Közép-Kelet-Európa egyre inkább eltávolodik a demokratikus rendszertől és süllyed az autokráciába?
– Erről is írtam legutóbb (a cikk az EuObserverben jelent meg), mert veszélyes irány kezd kialakulni Közép-Európában. Aminek egyik oka, hogy a hirdetési piac bevételei elmaradtak. Emiatt összeomlott, s ezért képtelen a megszokott módon működni a média. A jelenség – meglepő módon még Németországban és a hazámban, az Egyesült Államokban is megfigyelhető. Ez tette olyannyira sérülékennyé a médiapiacot, hogy a nagy vállalkozások elkezdték felvásárolni a magáncégeket, vagy olyan figurák, akik például az adott kormánnyal vannak szoros kapcsolatban. Ennek következtében folyamatosan átpolitizálódik a közszolgálati média. Az újságolvasóknak, tv-nézőknek egyre kevésbé hiteles, és egyre kevésbé kiegyensúlyozott médiatermékekből kell tájékozódniuk. Ennek következménye az is, hogy félretájékoztatják, vagy éppen félrevezetik az embereket az egyoldalú nemzeti hírszolgáltatás okán. Azt is megfigyelhetjük, hogy emiatt erősödik a kínai vagy az orosz befolyás az adott országban. Így aztán végleg elvész a média egyik alapkövetelménye, az objektivitás kritériuma.
– Meg is lepett az ön állítása ennek kapcsán, amely szerint Kína és Oroszország előnyt tudott kovácsolni abból, ahogy Orbán Viktor megtámadta a független sajtót és a sajtószabadságot. Hogyan jutott erre a következtetésre?
– Először is: az oroszok rendkívül szofisztikált módon voltak képesek beépülni a médiába, amiből különösen nagy politikai hasznot tudtak húzni. És általában csak ott tudták ezt sikeresen keresztülvinni, ahol a független média már nincs jelen a piacon vagy legalábbis óriási politikai nyomás alatt működik. Márpedig: ha az olvasó, a tv-néző vagy a rádióhallgató nem tud tájékozódni a legkülönfélébb forrásokból, akkor ki van téve az álhíreknek, mert nem is tudja ellenőrizni a tényeket, nem talál a kapott információval ellentétes állítást – sehol. Másik vetülete: az orosz külpolitika bizonyos színben történő feltüntetése. A régióban szinte mindenhol azt tapasztaltuk, hogy a Kreml politikája teret nyert Ukrajnában, és meg kell említenem itt Magyarországot is, ahol bizonyos külpolitikai jelenségeket orosz szemszögből tálalnak, legyen az a Krím annektálása vagy éppen az oroszok szíriai jelenléte. Ezért aztán ne is csodálkozzuk, ha politikailag elfogult, illetve gyakorlatilag orosz befolyás alá került a magyar média jelentős része is.
A kínaiak ugyanezt a célt tűzték ki maguknak. A koronavírus-járvány idején pedig különösen kritikus ez a jelenség. S éppen a sokszínű média híján a kínaiak is sikeresen el tudják juttatni a maguk üzenetét a régióban.
– Számomra illuzórikusnak tűnik az, amit ön javasol, hogy egyrészt az adott régióban fogjanak össze és egymást támogassák a médiumok, másrészt: legyen sokkal jobb az Európai Unióval és az Amerikával kiépítendő kapcsolat a megmaradás célzatával. Már csak azért is, mert Trump elnök sorozatosan hamis hírterjesztéssel támadja a helyi médiát, így az amerikai médiának is megvan a maga – nem is kis – problémája.
– Igen, azt hiszem, ön helyesen mondja, hogy nem ez lesz a probléma megoldása. Mégis hiszem, hogy például az amerikai kongresszus által támogatott elektronikus média – lásd Szabad Európát, a Szabadság Rádiót – nemcsak Magyarországon, de Romániában, Bulgáriában és további újabb helyeken mégis csak képes lesz változást hozni. És ennek mintájára szeretnék bízni abban is, hogy a magyar sajtóorgánumoknak ugyanígy lesz kapcsolatuk a Deutsche Wellével, a BBC-vel, vagy mondjuk a francia közszolgálati médiával. Emellett nem zárnám ki a közösségi hálón történő együttműködést sem. Hogy miért? Mert igazi kihívást jelentenek a tradicionális médiának, és mert az emberek egyre inkább az internetről szerzik be információikat. Itt jobban tudják ellenőrizni az adott információ tényszerűségét is, nem szólva arról, hogy például bizonyos algoritmusok kialakulásával az orosz és a kínai káros, rossz irányú befolyás ezen a csatornán keresztül megbízhatóbban kiszűrhető. Sőt, továbbmegyek: a tradicionális médiának sokkal szorosabb kapcsolatba kell lépnie a közösségi hálókkal, és egymás forrásait megerősíteni az álhírek kirekesztésére. Persze, hangsúlyozom, hogy a hagyományos médiának mind a mai napig sokkal megbízhatóbb az információs értékítélete, ő képes a tényeket ellenőrizni pontosan, és ezzel segítheti is a közösségi hálón terjedő összeesküvések vagy álhírek elterelését és kibuktatását.
– Elmondaná nekünk, mi áll az ön szabad európás karrierjének vége, az elmúlt szűk egy évben történtek mögött? Van erre értelmes magyarázat?
– Leváltották a Globális Média Amerikai Ügynökségének vezetőjét, a külföldre sugárzó amerikai adásokat koordináló anyacégemnek a főnökét. Az új vezető pedig úgy döntött, hogy az alatta lévő elnököknek is menniük kell – méghozzá mindnek és egyszerre. Egyébként nem is minket, a Szabad Európát és a Radio Libertyt támadta a kormányzat, hanem legfőképp az Amerika Hangját, a Voice of Americat. Ezzel egyébként kezdetét vette az amerikai hírszolgáltatás átpolitizálása, amitől rögtön az elején tartottunk. Ez be is következett, s óriási vita zajlik ekörül most az amerikai médiában. Hogyan oldódik meg, mi lesz a vége ennek a vitának? Az természetesen az elnökválasztás kimenetelétől függ. Ugyanakkor az európai és eurázsiai régióban igyekszik megőrizni régi imázsát a médiaügynökség – függetlenül attól, ami forr most Washingtonban.
– Ha már szóba hozta a választásokat: mi a tippje? Mit szól az elnök egészségi állapotához?
– Nézze, soha ilyen megosztott nem volt az ország, én még életemben nem láttam ilyen szélsőséges hangulatot. A közvélemény-kutatások szerint Bidennek nagyon jó esélye van a győzelemre. Azonban ismerve az elnök politikai habitusát, hogy mindenre képes, és beleszámítva azt, hogy még négy hét van hátra, ami ebben az esetben számomra négy hónnappal ér fel – attól tartok, hogy még meg is fordulhat ez a politikai széljárás. De ennél nagyobb probléma, hogy megkérdőjeleződött Amerika szavahihetősége az egész világban, és szövetségesei már nem vezető szereplőként tekintenek rá. Európában ez különösen érvényes.
– Mit tud tenni, Berlinben dolgozván, most azért, hogy ne kerüljenek még nagyobb bajba a már amúgy is a megszűnés határán álló médiumok?
– A most kialakult trendekről az eddigieknél jóval szélesebb körű európai párbeszédre van szükség. Tudom, úgy tűnik föl, könnyű ezt nekem amerikaiként kijelentenem. De tényleg hiszem azt, hogy Amerikának – akár a külügyminisztérium, akár a USAID – a külföldi segélyeket menedzselő – szervezetén keresztül közvetlen kisebb-nagyobb támogatásokat kell nyújtania a bajban lévő médiumoknak. Az Európai Uniónak pedig nem szabad szemet hunynia a demokráciákban elfogadhatatlan jelenségek fölött, hisz’ a saját tagállamairól van szó. Nem lehet rövidtávú politikai érdekeket szolgálni, amikor mondjuk koalíciókat építenek vagy védenek meg, és ezért nem cselekszenek a helyzetnek megfelelően. Egyébként most Bulgáriában a legveszélyesebb a helyzet, ahol az újságírók élete közvetlen veszélyben van, ha a korrupcióról írnak. Provokálni is szeretném az európai vezetőket épp úgy, mint az amerikaiakat, hogy ez így tényleg nem mehet tovább, lépnünk kell a transzatlanti összefogás irányába. Ami pedig például az önök rádióját, a Klubrádiót is illeti, valóban alternatív forrásokra van szüksége és az állampolgárok támogatására.
Elmondom, utóbbiban nincs hiány, az elmúlt három hétben példátlanul sikeres túlélési kampány részesei vagyunk, de sajnos, ezt és a korábbi hallgatói támogatottságot a médiahatóság nem vette figyelembe, amikor a frekvencia meghosszabbításáról volt szó.
