„E kies hazában mutass nekem egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William” – énekelte vagy harminc éve Bereményi szövegét Cseh Tamás. — Ha ma a mi kies hazánkról szólna a dal, a realizmus követelményének megfelelően a nagy ravasz aligha Shakespeare William névre hallgatna. (Nyitó kép: Getty images)
A nagy ravasz és propagandista különítményesei ugyanis hosszú évek óta emlegetik a háttérhatalom vagy a mély állam (deep state) titkos és rejtett hálózatát, amely a megválasztott hatalommal szemben a saját politikai agendáját kívánja erőnek erejével megvalósítani, létrehozva ezzel a maradék demokráciát is teljesen kiherélő kettős hatalmat. De a hazai nagy ravasz és köre ugyanilyen intenzitással szól a párhuzamos társadalomról, amelynek létrejöttéért a migráció révén Európába bekerült idegen civilizáció a felelős, ezzel a maradék európai civilizációt veszélyeztetve.
Eközben azonban a hazai nagy ravasz már hónapok óta semmi mással nincs elfoglalva, csak a saját háttérhatalmának és párhuzamos társadalmának a kiépítésével, hogy átmentse a saját hatalmát és hatalmi struktúráját arra az esetre, ha a jövő évi választáson veszítene, ezzel teljesen ellehetetlenítve a megválasztott új politikai berendezkedés kormányzóképességének minden esélyét és lehetőségét.
Az ellenzéknek már most tudnia kell(ene), hogy kétharmaddal (vagy kétharmad nélkül) miként találja meg a jogi megoldást az adott helyzetre, oszt jónapot! De már most lépéseket kéne tenni idehaza is (Alkotmánybíróság – jó-jó, tudom, de akkor is!) és a nemzetközi fórumoknál is, mielőbb jelezve és mindenki előtt világossá téve, hogy a nagy ravasz és köre az ország potenciális szétesésén és a történelemből jól ismert weimarizálódáson munkálkodik, beleértve az ország teljes geopolitikai kiárusítását és függővé tételét az oroszoktól (Paks II.) és a kínaiaktól (Fudan Egyetem). Halkan mondom: a két legfontosabb „energiaforrásról” van szó: az atomról és az emberi fejről.
Csakhogy a történelem is nagy ravasz: mert – egyrészt – ami historikus, az egyszeri és egyedi, s nem ismétli önmagát, de másrészt tudatos vagy tudattalan modelleket és párhuzamokat kínál. Például azt, ahogy e hon nagy ravasza halad hatalomtechnikai értelemben vett szellemi előfutára, bizonyos Vlagyimir Iljics Lenin nyomdokain, aki a törvényes hatalommal, Kerenszkijjel és az ideiglenes kormánnyal szemben az áprilisi tézisekben lefektette a „minden hatalmat a szovjeteknek” elvét, megteremtve ezzel a kettős hatalmat, kísértetiesen úgy, ahogy ezen munkálkodik teljes gőzzel e kies hazának nagy ravasza manapság.
Mind a weimarizálódást, mind Lenin esetében a kettős hatalom következményeit jól ismerjük.
Nem kéne ezt most újból elölről kezdeni.