Elődeihez hasonlóan, Paul Fox, az Egyesült Királyság új nagykövete is szorgalmasan tanul magyarul – mondta el bemutatkozó interjújában a Klubrádónak. Rákérdeztünk, minek köszönhető, hogy az Európai Uniót megelőzve, hazája élen jár az oltási kampányban. A legfontosabb bevándorlási törvényi változásokról is tájékoztatást kaptunk. (A nyitó képen: hagyományosan a frissen érkezett brit nagykövet is megkoszorúzta a budapesti Magyar Hősök emlékművét; foto: index.hu)
Magyarul köszöntött a Magyarországra kinevezett új brit nagykövet, Paul Fox, akit a képernyő elé invitáltam bemutatkozó beszélgetésre. Már a bevezető mondatából kiderült, jobbára ő is otthonról dolgozik. „De nem panaszkodom, mert nagyon kellemes helyen vagyok, úgymond, bezárva, és jól érzem magam. Minden a legnagyobb rendben van…”
Őexcellenciája Paul Fox nagykövet.
– Ezek szerint rutinja van abban, hogyan rendezkedjék be otthonosan egy-egy idegen országban, hisz’ a fél világot bejárta már, dolgozott a volt Jugoszláviában, Bakuban, Bagkokban, Kabulban, Dubajban, Varsóban és legutóbb Moszkvában.
Igen, van egy kis rutinom, hisz’ idestova 30 éve dolgozom diplomataként… Te, jó ég, tényleg, alig hiszem el…
Tulajdonképpen két minősítéssel jellemezhetném a munkámat, a kereskedelmi területen és konfliktusokkal terhelt területeken dolgoztam, mint például a Balkánon, Irakban, Afganisztánban, hivatásom jórészét pedig olyan kereskedelmi ügyletek tető alá hozásával töltöttem, mint például az azerbajdzsáni gázvezeték. Említhetem még Thaiföldet vagy a Közel-Keletet is. De ha földrajzilag nézem, akkor azt mondanám, a szívem Közép-Európához húz a legjobban, mert az egyetemen is ezt térséget tanulmányoztam. Örülök, hogy dolgozhattam Lengyel- meg Oroszországban és a volt szovjet térségben, és most az álmom is valóra vált, hogy Budapestre jöhettem. Nem is szólva arról, hogy izgalmas időknek nézünk elébe.
– A moszkvaihoz képest milyennek találja az itteni munkáját? Milyenek az első benyomások?
– Itt mindenképpen sokkal könnyebb dolgozni. Abban az időszakban voltam Moszkvában, amikor számos brit diplomatát kiutasítottak az országból, amikor nagyon feszült volt a két ország közti viszony. Az orosz állambiztonsági szolgálat brit állampolgárokat próbált megölni, mi több, egyet brit földön meg is ölt. Nagy kihívás volt. De az egyetemen orosz történelmet és napjaink társadalmát tanulmányoztam, tudtam, kihívás lesz és az is volt.
Budapest más lesz politikai szempontból. Hisz’ Magyarország még a NATO tagja, még az Európai Unió tagja és az még mindig az euró-zónában látja a jövőjét…
– Elődei Budapesten mind nagyon szépen beszéltek magyarul. Ön is folytatja ezt a hagyományt. Mikor kezdte tanulni a nyelvet?
– Két évvel ezelőtt, és meglehetősen gyorsan eljutottam a haladó szintre, sőt, már túljutottam a nyelvvizsga első fordulóján is, amikor közbeszólt a pandémia. Aztán elakadtak az órák három hónapra. Később a pécsi egyetemen az intenzív öthetes tanfolyamon igyekeztem utolérni magam. A magyarok, a hivatalos szervek nagy lelkesedéssel fogadták érkezésemet, de a személyes találkozók elmaradása miatt nehéz most a nyelvet karban tartanom. Nincsenek fogadások, nincs társasági élet, így nem könnyű.
– Pandémia – tehát témánál vagyunk. Önöknél a lakosság kétötödét már beoltották, miközben biztonságos oltóanyagokat szereztek be. Rohamléptekkel haladnak előre, az uniós országok messze lemaradtak önök mögött. Mi a titka? Hogyan kell ezt ilyen remekül csinálni?
– Nincs ennek különösebb titka, pusztán az, hogy előre meg kell tervezni minden lépést. A tervezés önmagában fél siker. Mindannyian követünk el hibákat a világjárvány idején, mert új helyzet állt elő. És mi is követtünk el hibákat, amikor túl hamar feloldottuk, például, az első teljes lezárást. És mindannyian hibáztatjuk magunkat bizonyos döntések miatt, s utólag azt mondjuk, bárcsak másként döntöttünk volna. Ám már akkor tárgyalásokba kezdtünk különféle gyártó cégekkel, amikor még nem is tudtuk, hogy melyik vagy melyek lesznek a megbízható, engedélyezett oltóanyagok. Amikor aztán zöld utat kaptak a vakcinák, mi azon nyomban megszerveztük a megrendelésüket és a terítésüket is. Azt azonban hangsúlyozni szeretném, hogy szó sincs itt versenyről. Mi nem akarunk versenyezni az Európai Unióval ebben a kérdésben, és mással sem.
– Külső szemlélőnek úgy tűnik föl, hogy az Európai Unió nélkül könnyen kezelik ezeket a kérdéseket. Az unió jócskán lemaradt önök mögött…
– Ezt én nem így mondanám; egyszerűen csak megváltozott a helyzet. A megváltozott a kulcsszó. Nem versenyzünk senkivel, sem az Európai Unióval, sem az Amerikai Egyesült Államokkal. A legfontosabb, hogy együttműködjünk a világméretű probléma megoldásában. Meg kell osztanunk a gondokat, nehézségeket és a kihívásokat is, hisz’ mindannyiunknál válságba sodródott a közegészségügy. A vírust csak együtt tudjuk legyőzni.
– Van-e menetrendjük arra vonatkozóan is, hogy mikorra oltják be a teljes lakosságot vagy a nyájimmunitás szempontjából mérvadó 70-80%-ot?
– Huszonötmillió embert már beoltottunk. Nyolc szakaszra osztottuk föl az oltási kampányt. A mostani tervek szerint, nekem úgy tűnik föl, hogy júliusra beoltjuk mindazokat, akik számításba jöhetnek.
– Önök is bevezetik a vakcinavízumot?
– Egyelőre csak utazási korlátozások élnek, ami azt jelenti, hogy például nem engedjük be azokat, akik az előző 10 napot súlyosan fertőzött országban töltötték, s az ilyen országokat, úgymond, gondatlannak minősítjük. Ez érinti a brit állampolgárokat is, vagy a nálunk állandó lakhellyel rendelkezőket is, akiknek 10–12 napos karanténba kell vonulniuk és utána két teszttel bizonyítani, hogy negatívak. Ez Angliára érvényes, mert Skóciában, Észak-Írországban és a többi helyen más-más a szabály.
– Mire számíthatnak a magyar beutazók és a sok-sok magyar diák, aki kinn tanul?
– Várhatóan június 21-én fel lesznek oldva a szigorítások, de Johnson kormányfő mindig úgy fogalmaz, majd ha odaérünk, akkor meglátjuk. Hétfőn nyitottak az iskolák, március 29-étől engedélyezett lesz a hatfős vagy két családos „gyülekezés”, április 2-án néhány üzlet is kinyit, május elején mindegyik, s június 21-ére remélhetőleg teljesen helyreáll az élet és akkor az utazási korlátokat is feloldjuk. Persze, ha gyorsabb a javulás, akkor felülvizsgáljuk a menetrendet.
– Nagykövet úr, mit tűzött ki célként maga elé, amikor Budapesten elfoglalta a szolgálati helyét?
– Miután én vagyok a Brexit utáni első nagykövet, történelmi felelősséget is érzek. Európai barátainkkal felfrissítjük és megújítjuk kétoldalú kapcsolatainkat, így elsősorban Magyarországgal.
– Miben fog különbözni a régitől az újjáépítendő kapcsolat? Az alapoktól kell kezdeni, nemde? Legyen szó kereskedelemről, vagy bármi másról.
– Amikor tavaly szeptemberben megérkeztem, akkor úgy láttam, stratégiai tekintetben az alapoktól kell kezdeni. De mostanra kiderült: három pillérre építkezem. Az első a védelmi és biztonsági kérdéseké. Mindkét ország tagja a NATO-nak. Közös fenyegetést élünk meg, csakhogy egy példát, mondjuk a nyugat-balkánit. A másik a kereskedelem és a prosperitás kérdésköre. Ez elég stabil alapon áll, és széles körű a kapcsolat, tekintve a Tescót, a Vodafone-t, a Providence-t, és így tovább, sok ezer állást teremtve a magyarok számára. A harmadik pillér a zöldújjáépítés, ami nem független a Covidtól sem. A klímaváltozás megakadályozásáért is sokat tehetünk együtt. De végül is: alapvető feladat, hogy az összes kapcsolat közvetlen és élő legyen. Évente mintegy millió brit turista látogatja Magyarországot, mindenekelőtt Budapestet…és az oktatásban is vannak még lehetőségek.
– Az idén Glasgowban tartják a klímacsúcsot. Mennyire vonják be Magyarországot ebbe a munkába?
– Az a magyar kormány teendőitől függ. A múlt héten például Magyarország is csatlakozott a Powering Past Coal Szövetséghez, amely hosszú távon a széntermelés felszámolását jelenti. Ez nagy előrelépés.
– És mit szól az atomenergiához?
– Nagyon érdekes kérdés, mert nagyon vegyes az emberek véleménye a nukleáris energiáról. Valóban az egyik legtisztább energiaforrás, de hozzáértően kell kezelni, mert tudjuk, hogy veszélyes forrás. A magyar kormány is tudja ezt.
– A brexit utáni élet korántsem annyira gördülékeny, mint ahogy azt elképzelték. Ha csak az éleződő ír–észak-ír helyzetet tekintjük is…
– Először is tisztázzuk: a brexit nem jelenti azt, hogy vége az Európai Unió és az Egyesült Királyság kapcsolatainak. Az EU-ból kiválás – új kezdet. Ne feledjük, hogy 670 milliárd fontos egyezményt is elfogadtunk brexittel egyidőben. Igen, problémák vannak, az ír-kérdésben is, de lehetőség is a pénzügyi keretek újbóli kialakítására. Lesznek is problémák, de hát, már csak ilyen a baráti kapcsolatok természete.
– Aggályok az ország integritása miatt? Skócia függetlenedési kísérlete…
– Nos, valóban… Ám az utóbbi hetekben megváltozott ezeknek a problémáknak is a dinamikája. A 2014-i referendumhoz képest most sokkal inkább pártpolitikai kérdésként vetődik fel ez Skóciában. Ami pedig az Egyesült Királyságot illeti, az egység töretlen, erős.
– Ami a külföldiek, így a magyarok letelepedését és állampolgárságát illeti, milyen határidők megtartására hívná fel a figyelmet?
– Június 30-ig minden magyar és uniós állampolgárnak folyamodnia kell a „letelepedett” státusz bejegyzéséhez, amelynek feltétele öt év folyamatos ott-tartózkodás. Száztízezer magyar kérvényezte ezt a státuszt, illetve az ehhez a státuszhoz vezető letelepedési kérelmet.
– Élveznek-e valamilyen előnyt az új státuszt kiérdemeltek rokonai is?
– Mivel január 1-jétől új bevándorlási törvény lépett életbe – nem. Hat hónapig maradhatnak a látogatók vízum nélkül. Most azonban új pontrendszer alapján súlyozzák a letelepedni szándékozókat. Jó pont, ha beszéli az ember az angolt, ha szakmai minősítéssel rendelkezik, ha egy brit munkaadó igényt tart rá, s ha így 70 pont összegyűlik, akkor jogosult az illető a különleges vízumra.
– A bemutatkozó videójában beszélt arról is, hogy a civil szervezetekkel is tartani fogja a kapcsolatot. Sikerült már találkoznia valamelyikükkel?
– A nők elleni erőszakkal foglalkozó NANE-szervezettel volt megbeszélésem. A magyar kormánnyal kiváló a kapcsolatom, de természetesen érdekelnek az ellenkező vélemények is. Azt gondolom, hogy brit nagykövetként ezekkel a kérdésekkel is tisztában kell lennem. Már találkoztam az összes ellenzéki párt vezetőjével. Egyik állásponttal sem azonosulok, de tájékozott akarok lenni és tapasztalatot szerezni. Ugyanígy fontos nekem, hogy tisztában legyek a médiaviszonyokkal is, így például a Klubrádió helyzetével is.
Értesültem arról is, hogy min mentek keresztül az elmúlt hónapban. Ezzel csak azt akarom mondani: szeretnék minél többet tudni és minél több tapasztalatot szerezni nagykövetként az itteni helyzetről – mondta befejezésül Paul Fox, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága magyarországi nagykövete.