(Fábián András / Újnépszabadság) Nyilván nem én vagyok az első, aki felteszi ezt a kérdést, amikor azzal szembesül, hogy a koronavírus kapcsán röpködő számok „mintha” nem felelnének meg a valóságnak. Miért kell eltitkolni a bajt? Miért kell a miniszteri szájzár-rendelet a kórházigazgatóknak? Kinek, milyen hátsó (!) szándékai indokolják ezt a félrevezetésen és hazugságokon alapuló politikai taktikát (vagy stratégiát)? (Kép: kozepsuli.hu)
A kérdés most újult erővel vetődik fel a józan gondolkodású emberekben. Mégpedig azért, mert finoman szólva is arcon vágja az embert a kormányzat érzéktelensége. Empátiáról már nem is beszélnék, hiszen az immár nyilvánvalóan egyáltalán nincs ezekben a politikai tényezőkben. Egyik nap bejelentik, hogy május 3-án tetőzik nálunk a járvány, a másik napon meg azt, hogy május 4-én kezdődnek az érettségi vizsgák, akár tetszik ez, akár nem.
Töpreng az ember, hogy most akkor kinek van itt problémája a szellemi kapacitással? Persze, csak az az ember töpreng, aki nem érintett. A gyerekek félnek, de őket nem kérdezi senki. A tanárok és a szülők is félnek, és őket sem kérdezi senki. Illetve megkérdezik a Fidelitast és a Nemzeti Pedagógus Kar bólogatójánosait. „Ugye, ti is támogatjátok Orbán Viktor azon elképzelését, hogy…” Nem is kell a kérdést végig mondani. A válasz a név elhangzása után azonnal: IGEN!
„Ne dőljünk be az autokratáknak! – Avagy miért sérti a magyar vészhelyzet a jog uralmát” – ezzel a címmel jelent meg Kim Lane Scheppele, a Princeton Egyetem alkotmányjogász professzora, valamint Halmai Gábornak, a CEU emberi jogi programja alapítójának és volt vezetőjének a cikke (Ne hagyd, hogy átverjenek az autokraták!) a Verfassungsblog című, alkotmányjoggal foglalkozó német szakportálon. Ebben az írásban a szerzők a vészhelyzet uralmát, működését és kiterjesztésének lehetőségeit vizsgálják, és megállapítják:
„Ha Orbán kezdené is elveszíteni a támogatóit, addig tarthatja fenn korlátlan felhatalmazását a rendeleti kormányzásra, amíg magáénak tudhatja a parlament harmadát (nem tévedés, megmagyarázzák! – a szerző), és/vagy az államfőnek a támogatását. Ráadásul a jogi eljárások rendeleti úton történt megváltoztatása következtében Orbán lépéseinek jogi felülvizsgálata alighanem csak túl későn történhet meg ahhoz, hogy hatása legyen. Mindennek eredményeként illuzórikusak azok a felügyeleti mechanizmusok, amelyekre a magyar kormány hivatkozik, hogy megnyugtassa világot: Magyarország még tiszteletben tartja a jog uralmát. Orbán diktátorként kormányoz, és nincs olyan ésszerű hazai mechanizmus, amely még meg tudná ebben állítani.”
Vizsgálódásunk szempontjából ez egy roppant lényeges kérdés. Ha azt állítjuk ugyanis, hogy a rendeleti kormányzás idején lényegében minden az egyszemélyi vezető döntése szerint történik, akkor azt is megértjük, hogy ki, miért, mit tesz a kormányban, és annak mi a valós értelme és jelentősége.
Amikor döbbenten állunk példának okáért az érettségi kiírása minden józan észnek ellentmondó erőltetése mellett, nem tudjuk nem észrevenni a mögöttes szándékokat. Ha mindössze egyetlen nappal a vizsgák előtt kezdődik a járvány tetőzése – és most tekintsünk el egy pillanatra attól a kézenfekvő ténytől, hogy a szakértők szerint ez az időpont csupán utólag állapítható majd meg –, hogyan tehetjük ki gyermekeinket, a szüleiket és a tanárokat a megnövekedett fertőzés-veszélynek?! Hogyan születhet meg valakiben az a gondolat, hogy kerül, amibe kerül, márpedig itt akkor is lesz érettségi, ha belepusztul a világ? Maszk viselése nem kötelező! Kinek az érdeke, hogy megugorjon a fertőzöttek száma, és ezzel együtt a halálozások száma is? És miért? Miért?
A válasz nagyon egyszerű: minél tovább tart a járvány, minél nagyobb a fertőzöttek száma (nota bene: és a halottaké!), annál tovább tartható fenn a rendeleti, vagyis egyszemélyi kormányzás. Ennek ékes bizonyítéka, hogy míg ez ideig szinte tiltották a teszteléseket, most váratlanul „országos minta alapján” folyamatos teszteket rendelnek el.
Három amerikai egyetem – a dél-floridai, a louisville-i és a dél-illinois-i – kutatásai bizonyították, hogy az a feltételezés, miszerint a BCG-átoltottság esetlegesen növeli a védettséget a vírustól, nem helytálló. A viszonylag alacsony fertőzöttség a kis számban végrehajtott teszteknek köszönhető: ahol nem tesztelnek, ott nem tudják, hogy ki az, aki elkapta a kórt. Vagyis az egymillió lakosra vetített fertőzések és halálozások száma nem attól függ, hogy hol oltják a lakosságot BCG-vakcinával, hanem „csak attól, hogy egy országban egymillió lakosra vetítve hány tesztet végeznek”.
Ha ez így van, akkor látatlanban leszögezhetjük, hogy részben a korábbihoz képest nagy számban következő tesztelések, részben a védelmi intézkedések enyhítése miatt a mostani alacsony esetszámot követő kiugró adatokkal fogunk szembesülni. A járvány erősödni fog, és emiatt „sajnos, fenn kell tartani a rendeleti kormányzást”. Ennek érdekében pedig semmi sem lehet elég drága. Sem a gyerekek, sem a szülők, sem a tanárok egészsége. Akinek pedig ez nem tetszik, az mehet munkanélkülinek. Hiába volt a Momentum áthidaló javaslata, hogy aki az előírt minimális feltételeket az érettségiig teljesítette, azt vegyék fel a felsőoktatási intézményekbe, az első évben ráadásul ingyenesen. A többit bízzák a természetes lemorzsolódásra. A Momentum nem tartozik bele azok körébe, akikkel a kormányzat konzultál… Lényegében ugyanis csak önmagával konzultál.
Hogy mennyire nem állunk távol a következtetéseinktől, arra maga Kövér László már hét évvel ezelőtt rávilágított egy nyilatkozatában, hogy rendeleti kormányzást kellene bevezetni, ami finoman szólva sem aratott osztatlan sikert: „A parlamentnek nagyobb felhatalmazást kellene adnia a mindenkori kormánynak – mondta a házelnök … az InfoRádióban. Kövér helyesnek tartaná, ha a parlament csak a legalapvetőbb, garanciális szabályok megalkotására tartana igényt. Érdemesebb lenne az energiáikat nagyobb mértékben a végrehajtó hatalom ellenőrzésére fordítani.”
Az országos felháborodás hatására talonba került ez a kérdés, a lapokat azonban nem dobták be, folytatták a partit. Kivárták az időt. Ma már azt is látjuk, hogy az alkalmas időpontban bevezetett diktatúra nem azért történt, hogy minél több ember élje túl a mindmáig gyógyíthatatlan pandémiát. A fő cél a diktatúra megerősítése, az ellenállás letörése, az ország kirablásának ellenőrzés és ellenállás nélküli folytatása. Eközben kórházakat zárnak be, kórházi osztályokat számolnak fel, gondozásra szoruló embereket löknek ki a kórtermekből, küldenek haza meghalni. Ez is más célokra fordítható megtakarításokat eredményez.
Scheppele és Halmai véleménye szerint a rendeleti kormányzás egyébként lehetőséget teremt Orbán számára arra is, hogy lényegében önállóan döntsön önnön hatalmának korlátlan idejű meghosszabbításáról. Igazából még csak ürügyre sincs szüksége hozzá. Persze – tesszük hozzá – jobb, ha a járvány biztosít alibit a „hirtelen megugró” megbetegedésekkel, halálozásokkal. A tragédia ráadásul a szűk látókörű hívek és választók körében még a „rettenthetetlen, hős miniszterelnök” képét is erősíti.
Ami mármost az érettségit és a gyerekeinket, unokáinkat illeti. Én a gyerekekkel vagyok. És az aggódó szülőkkel. És a felelős, aggódó tanárokkal. Ők pedig azt mondják: nincs az az érettségi, amely akár csak egyetlen gyermek ezer kínnal teli megbetegedéséhez, ne adj’ isten, halálához vezethet. A gyerekeknek még sok idejük van. Kell, hogy legyen. Ki időt nyer, életet nyer. Az élet és az idő majd mindent szépen elrendez.
A választókorba lépő fiataloknak mindenesetre tudniuk kell, hogy a diktátor a saját túlélése érdekében az ő életükkel játszik.